Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
A kenyérsütés nemcsak nehéz és hosszadalmas munka volt, hanem nagy gondosságot is igényelt. A liszt minőségétől, a kemence forróságától, az eijesztő anyagtól is függött, hogyan sikerült a kenyér. A kenyérsütést minden lánynak meg kellett tanulnia, hiszen addig nem mehetett férjhez, amíg nem tudott jó kenyeret dagasztani. A kenyérrel kapcsolatosan számos hiedelem maradt fenn. Legelteijedtebbek közülük a kenyérsütés tilalmai, ugyanis úgy képzelték, ha valaki tiltott napokon nem süt kenyeret, annak nem kell féltenie családját és javait a villámcsapástól (tiltott nap volt: vízkereszt, gyertyaszentelő, Űrnapja, Péter-Pál, Szent Iván, Márk napja, Mária-ünnepek, mindenszentek, halottak napja). Búzavetés napján sem volt szabad kenyeret sütni, mert üszkös lesz az új termés. Havibajos asszony nem dagaszthatott, mert tisztátalan volt. Kenyérsütéskor vigyáztak a rontást előidéző személyekre, körülményekre. A kovászolásnál nagyon figyeltek arra, nehogy idegen toppanjon be a házba. Azt hitték, megverheti szemmel a kovászt, és nem fog megkelni a kenyér. Bevetéskor csak annak volt szabad a kemencébe nézni, aki a kenyeret dagasztotta, mert más megrontotta volna a tésztát Ugyanígy nem volt szabad dagasztás után a kenyeret idegennek megdicsérnie, mert ebben az esetben lapos maradt volna. A kiürült szakajtókat felfordították, hogy olyan púposra nőjön a kemencében a kenyér, mint a szakajtó feneke. Kovászt nem adtak kölcsön senkinek, mert akkor nem sikerült többet jó kenyeret sütni a háznál. Egy érdekes decsi hiedelem szerint kenyérsütésnél a tüzes kemencébe egy kakascsibét kellett dobni. Ha a szerencsétlen állat élve ki tudott jönni, néhány tollát kihúzták s azt sorozáskor vagy törvénytétel esetén (bírósági eljárásnál) ruhájukba rejtették. Akinél volt ilyen toll, arról azt tartották, hogy nem válik be katonának, vagy nem fog rajta a törvény (nem büntetik meg). Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulás ennek a harmatszedés - különféle mágikus célzattal. Harmatot szedtek a tejhaszon érdekében. Vászonabroszt vagy a kötényüket húzgálták a harmatban. Az e nap hajnalán lepedővel szedett harmatból a kenyértésztába csepegtettek, hogy szebbre süljön a kenyér. 9 1 Háznál sütött kenyér. Decs, 1959. 9 2 A kenyérnek minden részét felhasználták, még állatoknak sem dobták oda. A karácsonyi asztalról összegyűjtött morzsát azonban, melynek különös erőt tulajdonítottak, a csirkéknek adták. Kenyértésztából készült a lángos is, melyet ellapítva kerekre formázva a kemence földjén sütöttek meg, borsos tejföllel, paprikás zsírral megkenve fogyasztották. Lényegében ugyanilyen volt a pompos is: ha a határba indulók nem értek rá a kenyérsütést megvárni, két-három ujjnyi vastag kenyértésztát sütöttek nekik külön a kemence szájában. A sárköziek általában kevés kenyérrel éltek, még a halhoz sem mindig ették. A régi árpa-búzacipót a 19. század eleje óta a kukoricás lepényfélék egészítették ki, majd az ármentesítések óta egyeduralkodóvá vált a búzakenyér. A sárközi kenyér alakja gömbölyű volt, súlya négy-hat kilogramm, bevetés előtt tollseprűvel meghintették, oldalát félkör alakban, vízszintesen nagy késsel felvágták, a közepébe pedig beleszúrtak. Hetente egyszer sütöttek, minden családnak megvolt a saját kenyérsütő napja, általában a hét második 9 1 REHÁK 1964. 9 2 Andrásfalvy Bertalan felv. WMM Népr. Fotótár. 197
