Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

átgondolt módon, egy pofon keretében megmutatkozó erőszakkal tudja csak helyreállítani tekintélyét és helyére állítani alkalmazottját.

16

5 A Nagyvendéglőnek és Kávéháznak is helyet adó „Szegzárd Szálló " épülete múlt század elején. A játékok másik csoportját, melyet a kocsmákban játszottak, a tiltott szerencsejátékok, - korabeli nevükön - a hazárdjátékok alkották. A szerencsejáték egyik legősibb és legelterjedtebb eszköze volt régen a kocka volt, de a 20. század elejére a kártya

16

6 is felzárkózott a kocka népszerűsége mellé. Hogy mi tekinthető szerencsejátéknak azt pontosan meghatározta már az 1791. évi XXXI. tc., mely a magyarázatot mindjárt beleágyazta a tiltó rendelkezésbe. „A szerencsejáték...eltiltatván, azon kínos következmények elhárítása 16

5 TMÖL. C/55/1857. 16

6 A kártya európai nyomai a 12. század elejére nyúlnak vissza, a 14. században pedig már több helyen is megjelenik Európában. Spanyolországban a mórok révén vált ismertté, teijedése szempontjából mégis az egyik legfontosabb központ Velence lehetett. Az első írásos hír az itáliai feltűnéséről 1379-ből való. A 14. század második felében megsokasodó világi és egyházi tiltások a kártyázás rohamos európai terjedését jelzik. A tilalmazások arra is utalnak, hogy a kártyajáték nemcsak főúri időtöltés volt, hanem széleskörűen gyakorolt népi játék is. A kártya igazi robbanásszerű terjedése azonban 1423, a fametszet feltalálásának kezdete után következett be. A kártyajátéknak - mint egyébként a játéknak általában - a középkorban, a kora újkorban sokkal tudatosabb társadalmi szerepük volt, mint ma. Magyarországra valószínűleg a 15. században. Mátyás király uralkodása idején hoztak be először kártyát az Itáliából behívott művészek, építészek és iparosok. A 15-16. században Németországból is hoztak be kártyát. A bécsi gótikus ún. „Udvari kártya" magyar sorozat a 15. század derekán keletkezett. A legrégibb reánk maradt kártya 1560-ból való. Több 15. századi feljegyzésünk van a királyi udvar és nemesek kártyázására, ami számunkra azonban sokkal érdekesebb, a kártya Magyarországon a 15. század elején már ott van a kocsmaasztalokon is. A 16-17. században számos földesúri rendelet tilalmazza a szórakozás több formáját a tánc, a kockajáték mellett a kártyázást is. Akinél ilyen mulatság folyik és nem jelenti, azt súlyosan megbüntetik, ugyanúgy a bírót is, aki szintén köteles a mondott eseteket az úrnak bejelenteni. A szórakozási tilalom oka a gazdasági érdekek biztosításán túl, hogy „az úr és elnyomó apparátusa fél a néptől, igyekszik tehát minden módon megakadályozni annak összejöveteleit, nehogy ilyen alkalomkor konspirálhasson, és netalán félretévén az isteni és emberi törvényeket, szervezhesse harcát elnyomói ellen. " A számos tilalmazás, bírságos parancs mind ugyanazt a célt szolgálják: a jobbágy feltétlen engedelmességre szoktatását. A kártya népszerűségét bizonyítja, hogy a 15. század végétől általánosan tilalmazzák. Kártyajáték azonban igazán ott virágzik, ahol az emberek kikerülhetnek a hagyományos közösségi kontroll alól. A 18. századig az egyházi és világi hatalmak mereven tilalmaznak mindenfajta kártyázást. A 18. század derekán fordulat következik be, a törvényhatóságok felhagynak az addigi meddő tiltás gyakorlatával, már csak a hazárdjátékot tilalmazták. Ausztriában I 742ben, Magyarországon 1768-ban rendelet szabályozza a szerencsejátékokat, „a szerencse- vagyis az ún. hazárdjátékok mindenféle fajtája, úgymint a fáraó, a basse, a passa-dieci, a landes-knecht, a quindeci, a trenta, a quarenta, továbbá a rause, a ferbli, a trizák, a scincere brentem, a molina teljességgel megtiltatnak szigorú büntetés terhe alatt, meri ezek a játékok nagy veszedelmet hoznak a szerencséjüket kergetőkre, és nemcsak önmaguk, hanem utódaik anyagi romlását is okozzák. " 1780-ban Magyarországon szerencsejáték-törvény születik. Az állam is hasznot kíván húzni a kártyajátékból. Máris Terézia 1752-ben vezeti be a kártyailletéket Ausztriában, Magyarországon csak az 1881 .XXVII. tc. vezeti be a kártyaadót. (Magyar kártya esetében paklinként 15 krajcár, tarokk és francia kártyánál 30 krajcár volt az illeték. Fényezett és mosható kártyák után duplán kellett fizetni.) - VASVÁR] 1995. 953-958. 161