Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
Garay Ákos: Laczikonyhában (1911) Deák-Ébner Lajos: Lacikonyha (1904). 14 3 Külön gondot okozott a vásározók ellátása a vásár ideje alatt. A beszálló vendégként érkezők legtöbbje hozott magával elegendő élelmiszert, sőt még ajándékba is jutott belőle a beszálló vendéglátóinak, a meglátogatott rokonoknak, katonáknak, diákoknak. Az állatoknak is hoztak egy-egy saroglya szénát, tarisznya abrakot, de ezek rendszerint nem voltak elegendőek a vásár idejére. Fontos intézmények voltak tehát a vásározók élelmezését megoldó vásári korcsmák, lacikonyhák, a legkülönfélébb ételárusok - a sütögetőktől (hal, hurka, kolbász, hús, fánk, csöröge, lángos) kezdve a kávésokon keresztül a vízárusok on át a (mg)pálinkamérőkig. A korcsmasátrak jellegzetes cégére volt a rúdra kötött fenyőfaforgács. Ezek egyikétmásikát azok a vásározók is meglátogatták, akik különben kellő mennyiségű ételt hoztak magukkal az útra, ugyanis az a - máig élő - vélemény alakult ki, hogy ezeket az ízeket, ezeket a jófajta ételeket senki más nem képes előállítani, csak ezek a vásári konyhák, lacikonyhák. Ebben nyilvánvalóan szerepe volt a nem egyszer hosszú utazásnak, a hidegnek, jó levegőnek, az elfogyasztott „étvágycsináló" italoknak stb. is. A szekszárdi vásárálláson öt embernek volt engedélye sört, bort, pálinkát mérnie, az uradalom három évente bérbe adta a szeszmérés jogát, így 1849-ben Edl János, Duttai János, Pere Ferenc, Oszoly Antal és Keresztes Ferencné mérhette az italt a vásárban. 14 4 Zsigmond András szekszárdi lakos kérő levele is a piacozókra hivatkozik: „Hogy A Bor árulásból a Városnak mindenkor eleget tettem az bőven ki tettzik ezen ide mellékeztetett Documentumbol, és az - is hogy minden holnapban én árultam leg többet mint hogy a Néppel tudok bánni, és leg főképpen azért, hogy a házam a piatzhoz közel lévén: hamar talállyák a Vendégek, azonban az ételeknek adására, mely nélkül a Bor el nem szokott kelni, és Süteményeknek készítésében alkalmatos Feleségem vagyon. Ebből az is ki tettzik, hogy ha a Mélt. Uraság bora az én házamon fellyül azon Uttzában valahol árulhatnék: mint a Meszszeség mind a gyakorta való Sár: a borivokat el ijesztené. Azért is a Tek. Uri Tisztséget alázatossan instálom méltóztasson a Bormérést nálam hagyni a következendő nyáron is, hogy a Kuglizó helyett híjába ne készítettem légyen. " 14 5 Rozs János cecei lakos, 36 éves, református napszámos és az eset más szereplőinek vallomása 1857. máj. 20-án már a vásári pecsenyesütőnél történt vitás esetre utal.: „Szegzárdra azért jöttem, hogy medinai több lakosok ellen, kik a forradalom alatt, katonának felfogadtak és miattuk, mint volt Honvédet császári katonának is besoroztak - a megígért pénz összeget miután edig fizetni nem akarták, törvényes úton követeljem. Német Anna ki velem él szinte eljött, és midőn Szegzárdra értünk a pecsenyés sátorokhoz mentünk enni, a hol is egy gyermektől kalácsot vévén, alig hogy odább mentünk és a sátorba ettünk oda jött 14 3 Művészet 1904, 6. sz. 392. (Szerk. Lyka Károly). ,4 4TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1849-1850. 14 5 1816. márc. 30. - TMÖL. Szeksz. Alap. Urad. ir. 1815-16. 149/1816. 152
