Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

vivait katonaság kifejtett vala mind a mellett, hogy állása, mint lovasságnak erdős helyen, és czélszerűtlen fegyverkezve oly elszánt és jól felfegyverkezett Rablók ellen valóban igen nehéz és kedvetlen volt, még is oly következéssel hatott; noha nehéz áldozatban, mert holtaiba és sebesülteibe került, hogy a Rablók közül mind a kézrekerítettnek további ártalmaik megszűnésével a meg zavart közbátorság visszaállításában igen érdekes, jeles részt vőn. Mellyért a nagy közönség nevében hálát és köszönetet nyilatkoztattak a KK és RK ezennel az Ezeredhez intézett különös levelükben illően méltatva itt az igen jeles Vezér- és öszvemunkált Fő Tiszt Urakat, nem különben, mint a derék Legénységet; azoknak kitűnő érdemük telyes elismerésén feliül reménylvén még becses neveiket Felsőbb Helyen is dicsérettel említhetni - ennek pedig az Altisztekkel együtt 25 jonyi Legénységnek t. i. jól viselt dolgukért jutalomul, s további ösztönül 50 aranyt Nemesi Pénztárukból kirendelvén, és oly meghatározással küldvén, hogy azokat a vezérlett Százados Gróf Kesselstatt osza ki közöttük - azoknak Előtte leginkább tudva lévő érdemük szerinti részarányban; ezen osztásban még is méltán különös tekintettel lévén, a nehéz kötelesség oly dicséretes tellyesítésében megsebesíttettekre - kik feletti sajnálkozásukat egyszersmind a KK és RK résztvevőleg ez úttal szinte kifejezték, valamint a megtámadó Rablók fegyvereik által kimultakra méltó bánatukat. De továbbá jutalomra szinte igen érdemesnek találván ők nékik a Törvényszék által arra ugyan ez úttal ajánlott Drangecz Ferencz nyugalmazott őrmestert és Szaktsi lakost ama dicséretes készségeit, mellyel a Zsiványoknak akori tanyahelyét kimutatta - és ennek jutalmazására 25 pgő forintot, amannak pedig 6 aranyt határoztak szinte Nemesi Pénztárukból. "'

1

0 A betyárok és a „megyében lapangott csavargók nyomozása végett Fehárvárról ide érkezett 50 főnyi gyalog katonaság" eltartása ujabb terheket rótt az érintett falvak lakosságára és a vármegyére.

11

1 1837. jún. 27-én a Helytartótanács értesítette Tolna vármegye közönségét, hogy „ Vas Vgyétől közelebb vett felírása szerint Sobri Jósef elhíresült fegyveres csavargónak bűntársa Reese Márton ki álnéven Fűmag Kis vagy Kalazábi Jantsinak is neveztetett Zala Vmegyében elfogatatván, és a rögtön itélö Bíróság által akasztófára ítéltetvén, hogy Lápafőnél ezen megye kebelében a Dzsidás Ezredbeli katonákkal történt öszve ütközés alkalmával ön maga gyilkossává lett Rabló valójában Sobri Jósef volt... "'

1

2 A Helytartótanács 1838 nyarán jelentést kért a „Sobri társaságához tartozó gonosztevők" elfogásának körülményeiről. Tolna vármegye vezetői írták szept. 4-én: „Azon hivatalos jelentést, mellyet a megyénkbeni tanyázó katonaságnak tavai a Lápafői erdőben lappangott fegyveres zsiványokkal történt, és általunk a m. e. april lOén 1101. sz. a. lett alázatos tudósításunkban leírt ütközetekor egy magát kivégzett, és egy másik elfogott rabló felöl hírt adtunk, mást most sem tudunk mondani, ha csak azt nem, hogy azon elfogott zsiványt név szerint Varga Ferencz B. Gollner gyalog ezredéből megszökött Katonát, ki sokáig vizsgálat alatt állott nálunk még régebben elítélés végett illetőleg a katonai hatóságnak általadattuk. Egyébiránt előttünk az, hogy a magát azon ütközetben agyonlőtt zsivány valóban Sobri Józsi az elhírült haramiavezér volt légyen, kétséget nem szenved, mert ennek személyével a közhírré tett leírás öszveegyez, továbbá mert Timay vagy Kalazáli Jantsi, és Csuka Antal a Sobri rablótársaságnak volt tagjai Zala Vgyében történt kivégeztetésök alkalmával, a mint b. törvényszékünk bejelentette, a kérdéses öngyilkost Sobri Józsinak vallották és fedezték fel, végre mert azon időpont óta s így más fél éven túl híre, esete múlt is megszűnt Sobri dúlásainak, és ő nem csak a közvélemény szerint, hanem valóban is már bevégezte tévesztett földi pályáját. De továbbá az itt megjegyzettek szerint egyszersmind az is bizonyos, hogy az elfogott Varga Ferencz a kimúlt Sobrinak gyilkos bajtársa, a rablótársaságának felavatott tagja, tettükben részese s éppen azon szökevény katona légyen, kinek személy leírása közhírré van téve. "

11

3 A lápafői elöljáróság - alig több mint negyedszázad múltán - már sokkal summázottabb változatban adta elő a történetet: „...- a szőllőhegy kerittésén kívül erdő lévén 1838-ik évben történt itt az akkor híres rabló Sobrinak a Cs. K. Uhlánus katonaság általi meglepetése - Sobri hetedmagával kemény puska tüzeléssel állott ellen a katonaságnak kik közül többet megsebesített ugyan a rabló csapat, de a katonaság nem hátrálván végre Sobri egy cserfának támaszkodva magát pisztollal kivégezte - társainak egyike Varga Ferkó nevű lövést is kapván egy 11

0 TMÖL. Közgy. ir. 122/1837. 11

1 TMÖL. Közgy. ir. 123/1837. 11

2 TMÖL. Közgy. ir. 825/1837. 11

3 TMÖL. Közgy. ir. 801/1838. 135