Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
„ Hálótanyám kerületi, Három legény kerülgeti. „Kocsmaajtó, kocsma kilincs, kocsma kulcs, Mind a három cifra subás, Hírős Decsön márványkőből gyalogút. Egy se legény, ki nem kocsmás. Citerai cimbaliom az alja, De szépen szól, ha a babám mén rajta. " 7( > Kocsmás vagyok én magam is, Az ám az én angyalom is. " 6 9 Boltokat és kocsmát is működtető néhány szobás „ Bárány szálloda " Tamásiban. (Képeslap, 1937) A folyamatosan üzemelő urasági kocsmák mellett voltak negyed, illetve fél esztendőn át üzemelő kocsmák, ahol a jobbágyközösségek borát mérték ki. Vásárok idején olykor a közelben lakóknak is engedélyezte az uraság a borkimérést, a kurta kocsmák közönséges lakóházak voltak. 7 1 A csapszékekben kimért bor minőségét a cégérrel jelezték a kocsmárosok. Ha az utas zöld gallyat látott a bormérés ajtaja felett, tudta, hogy idei bor váija, az egyéves bor jele a szalmazsúp volt, s amikor forgácsköteg volt a cégér, biztos lehetett benne a vendég, hogy kétéves bort tesznek elébe a kupában. 7 2 6 8 Saját gyűjtés - Békás Jánosné Meggyesi Mária (1900-1994) Decs. 6 9 u.ott. 7 0 U.Ott. 7 1 A decsi községi jegyzőkönyvből tudjuk, hogy „Asztalos Sándor és Föl. Szél András Kurta Kotsmát tartván kik is minekutánna ebbeli törvénytelen tselekedetet el esmervén mind egyik fejenként büntetés tekintetéből 8 forintok fizetésére ítéltettek. - Decs községi protokollum 1845. március 24. 1 2 A cégér egy-egy mesterség, foglalkozás, műhely jelölésére szolgáló jelképes tárgy. Olyan esetekben, amikor nem jellemző készítmény vagy eszköz alkotta a cégért, hanem valamilyen más tárgy vagy ábrázolás, gyakran megtörtént, hogy a cégérről nevezték el a kérdéses helyet, leginkább vendégfogadót (pl. Kispipa, Fehér elefánt, stb.), boltot. A csárdák, lacikonyhák, kocsmák gyakori cégére volt a rúdra akasztott gyufaforgácsköteg, újabban rafiaköteg. A borcégér az év meghatározott időszakában engedélyezett szabad házi bormérések, vásári borárusok, továbbá kocsmák és csárdák figyelemfelhívó és hírverő jeleinek összefoglaló neve. E bormérések könnyen elmozdítható, levehető borcégérei igazították útba a bormérés módjára (poharazás, palackos, hordós), a kimért bor színére, évjáratára, esetleg a termesztés helyére vonatkozóan, legtöbbször azonban csak a bormérés tényét hirdették. A borcégérek a bormérés, a kocsma utcai homlokzatára rúdon kitűzött lombkoszorúból (fenyőágakból), faforgácsból, káposztaharasztból, szalmafonatból, esetleg ezek kombinációjából álltak s országszerte formai egységet mutattak. 119
