Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Binder Borbála: „Szegezik koporsóm, ez itt az én sorsom.”

rá koszorút, sose felejtem el, ilyen vöröses színű dáliából, meg gruspánból, azon se szalag semmi nem volt azt rátettük a koporsóra, "'

16 Különböző virágokkal, alapanyagokkal, technikákkal készülhettek ezek a koszorúk, csokrok: „A kötött koszorú nem ilyen volt, mint most, ügy kötötték téli zöldből. Meghajlítottak egy fát oválisra az volt a koszorú, jó erős házi cérnával megkötötték, tettek hozzá még virágot. Utóbb meg már csinálták azt anyu is szokta - krepp papírból formázták a virágokat. Aztán, hogy el ne ázzon olvasztott föl gyertyát, aztán a folyadékba meg bele mártotta, aztán jó kemény lett. "

117 Hogy milyen virág kerüljön a ravatal köré, vagy a sírra, azt egyrészt meghatározta az időjárás, az adott évszak, vagyis, hogy épp milyen virágnak van szezonja. „Az én nagyanyám szeptemberben halt meg, akkor, aki eljött mindenki hozott egy-pár szál őszi rózsát, mert akkor az volt. "

,18 Voltak olyan családok is, akik ügyeltek arra is, hogy elhunytat legkedvesebb virágai vegyék körül utolsó földi útján. „ Vörös szegfű volt a kedves virága, 41 szálból készítettem koszorút. Jancsinak meg a piros rózsa volt a szeretett virága neki meg abból, akkor 50 éves volt, 5 szál piros rózsából. " 19 A koszorúra szalagot is tettek, ezen a kis fehér szalagon olvasható volt azok neve, akik búcsúznak a halottól. A temetés másnapján vagy harmadnapján a család kiment a sírhoz és megnézte ezeket, a szalagokat, hogy tudják kik is vettek részt a temetésen. „Régen kétféle papírszalag volt, amit rá lehetett tenni, a Hataláéknak

m olyan nagyszerű és finom írásuk volt és ezüst vagy arany festékkel olyan stilizált betűformákkal. " A készíttető neve elé egy rövid kis felirat került, ezek általában ugyanazok a mondatok voltak: Fájó szívvel búcsúzunk! Fájó szívvel végső búcsút veszünk! Utolsó üdvözlettel! Baráti üdvözlettel! Felejthetetlen Drága kislányunknak!

122 Mindenki kiválaszthatta, hogy mit szeretne íratni a szalagra, leggyakrabban a „Fájó szívvel búcsúzunk!" felirat volt látható. Miként kereszt vi vőnek, úgy sírásónak is jó erőben lévő férfiakat kért fel a család. Általában az elhunyt jó ismerőseit, barátait, keresztkomáit, vagy más rokonait hívták erre a feladatra, melyet mindig a temetés napján kellett végezni. Sárszentlőrincen 2 méter mélyre ásták a sírgödröt, amely körülbelül 1 méter széles és 2 méter hosszú volt. (A beás cigányok

123 mindig kifalazzák a sírt, kriptába temetkeznek. „A sír helyét azt mi kiraktuk téglával, szóval nem föld ment rá, ahogyan másoknál, és két oldalán hagytunk két ablakot, bepucoltuk, bemeszeltük és mindegyik oldalára kis lyukakat hagytunk, mint az ablak. "

124

) Voltak olyan emberek, akiket állandó jelleggel, mindig hívtak: „R. János minden temetésen ott volt'

425 „A faluban nagyon sok helyen voltunk, ez volt a szokás, bizony menni kellett, előtte napokban szóltak, senki nem mondta, hogy nem megy, mindegy cigány volt vagy magyar. "

126 A sírásáshoz, hozzátartozott a sír betemetése is, és bizony nem volt mindegy, hogy milyen lesz a sír teteje. Különösen hozzáértő embernek tartják a faluban Vörös Ferencet, aki a sírhalom mindig formájára különös gonddal ügyelt. Lánya így beszél erről: „sírhalomnak a formáját..., addig nem nyugodott, amíg szép egyenesre nem csinálta. Az a halála, ahogy én csinálom, hogyha kerekre sikerül..., az anyósomé olyan. Szerinte én rondán tudok gereblyézni, de ő ilyenben precíz. Meg összerakja a sírköveket, meg szét is bontja ha kell. Azt mondta, ha valaha az életében szakmát váltana, akkor sírköves lenne. 70-es vagy 80-as évek elején egész komolyan felmerült benne, aztán elvetette, mert már öreg a váltáshoz. Sok helyre hívták,volt olyan néni, aki még életében kérte, hogy az Apu csinálja a sírját, hogy őfölötte is ilyen szép sír domborodjon. "

127 Míg másoknak a család vitte ki az ásókat és lapátokat, Vörös Ferencnek külön eszköze volt ezekre az alkalmakra: „Mindig volt neki egy lapátja, amit csak temetéseken használt, az mindig le volt olajozva, azt nem adta senkinek oda, ha kivittük az udvarba, 116 Drinóczi Istvánné adatközlő. 117 Nnémeth Lajosné adatközlő. 118 Drinóczi Istvánné adatközlő. 119 Szűcs Jánosné adatközlő. '~ Az asztalos mester családneve. 121 Renkecz József adatközlő. 122 Renkecz József adatközlő. 123 Oláh cigányokra ez nem jellemző. 124 Orsós Gyögyné, Az ablakok szerepéről, funkciójáról később lesz szó. 1-5 Németh Lajos, Vörös Gabriella adatközlők. 126 Hábel Gábor adatközlő. 127 Vörös Gabriella adatközlő.