Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Lovas Csilla: Szép remények

„Stuck már régen megígérte, hogy az első felszabaduló műtermet megkapom. Most elment egy componier schülerje, s a műtermét már át is vettem az akadémián. Sőt Stuck azt is megígérte, hogyha továbbra is nála maradok az ősszel Kálmán műtermét kapom meg, amely a legnagyobb s a legjobb világítása az akadémián, nem csak az őnála, hanem a többi tanárnál levőket is beleszámítva. Ebből is láthatjátok, Stuck meg van elégedve velem. Pedig a collégák, (ketten is pályáztak a legjobbak,) mindent megmozgattak, hogy ők kapjanak műtermet, ami annál könnyebb volt nekik, mert jó barátságban voltak az előbbi tulajdonosával, s tudták, hogy elmegy. Nekem, holott tudták, hogy Stuck már megígérte nekem, nem szóltak a dologról, abban bízva, hogy Stuck elfelejtette ígéretét. Stuck azonban azt mondta nekik, hogy én is reflektálok rá, így hát nem adhatja másnak. Igy aztán én kaptam meg. Anyagi tekintetben most ugyan nem nagy kedvezmény, mert az itthonit csak l-e lévén a felmondási idő, nem mondhatom fel, legfeljebb az utolsó hónapra, júliusra. Ez pedig nem sokat ér, mert először nyárra az idegenforgalomra való tekintettel, másodszor (egy hónapi felmondási idő lévén) rögtöni felmondással alig találnék olcsóbb szobát, legfeljebb egy-két márkával, amit pedig a hurcolkodásra kellene ráfizetnem. Nagy előny azonban a műterem, erkölcsileg és tanulmányilag főképpen. Most ugyanis ugyanazon a munkán dolgozhatom délelőtt-délután, s erőm nem forgácsolódik szét. Mert mikor valamin dolgozom, egész idő alatt azon gondolkodom, s mikor nem dolgozom is tulajdonképpen sokat csinálok, elgondolom, mit kell csinálnom. Nagy előny továbbá, hogy akkor hívom a professzort corrigálni, amikor olyan stádiumban van a munkám, hogy szükségesnek tartom útbaigazítását kérni, s főképpen, hogy egyedül zavartalanul dolgozhatom. Most azonban, kezdetnél, még egy kicsit fokozottabb anyagi támogatásra szorulok. Tudom, hogy jövőm biztosítására nem sajnálsz egy kis áldozatot, s amit kérek, különben is még kevesebb, mint amennyibe került volna, ha egy hónappal korábban jöttem volna ki az ősszel, amiért pedig kissé haragudtál is, hogy nem tettem. Akkor tehát megtakarítottam azt az összeget, amit most kérek. A műtermet ugyanis be kell rendeznem. Néhány darab bútort az előbbi tulajdonostól szeretnék megvenni (ezeket később, ha a műtermet feladom, valószínűleg éntőlem is átveszi az utódom) Egypár színes drapériát, hogy legyen a beállításokhoz. Aztán meg a legjobb dolgaimat, melyeket a nyáron úgy is kifogok itt állítani (esetleg a Kunstvereinban is, meg az akadémiai kiállításon) szeretném herámáztatni, mert ráma nélkül nem küldhetem sehová. És mivel berámáztatni úgyis kell később. "

7S Szabó Dezső kihasználva a műterem adta lehetőségeket azt tervezte, hogy 1914. július második felében hazautazik nyári vakációra, ahogy erről levelében olvashatunk: „En az idén csak július hó második felében megyek haza. Szeretném egyszer már kivárni a félév végét, különösen most, hogy műtermem van. Tegnap volt Stuck corrigálni. 3 képet mutattam neki. Az egyiknél a háttér beállítás nem tetszett neki, mert nagyon tarka terítőt használtam. A többivel meg volt elégedve, apróbb kifogásoktól eltekintve, miket így a képek nélkül nem tudok leírni. "

7A Július végén valóban hazajött, de vissza már nem térhetett. 1914. július 28-án kitört az I. világháború. Októberben még reménykedett a müncheni utazásban, s akadémiai tanulmányaira hivatkozva útlevélkérelmet adott be, de hiába. Az év végén önkéntesként katonai szolgálatra vonult be, s néhány hónapos tiszti kiképzés után 1915 nyarán már az orosz fonton teljesített szolgálatot. Harminchat hónapi katonáskodás után szerelt le. TMÖL Szabó Dezső hagyatéka Fond XIV/13. Szabó Dezső levelezőlapja édesanyjának, München, 1914. május 29. TMÖL Szabó Dezső hagyatéka Fond XIV/13.