Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Lovas Csilla: Szép remények

„Groeber erősen szorít, hogy mindent kiaknázzon belőlem, amit csak lehet, s úgy látom eléggé meg van elégedve, mert bár mindig több hibára figyelmeztet, mint amennyi jót kiemel, mégis mond néha olyanokat, mint pl. ma: „Énnekem kötelességem kiemelni a hibáit, s a jókat néha elhallgatni, mert a fiatalemberek, ha nem nógatják őket, könnyen elnézik a hibáikat maguknak. Mikor hozzám jött már tudott annyit, hogy akár­melyik müncheni kiállításon nem tartozott volna a legrosszabbak közé, de hát ha már eddig ennyire volt, természetes, hogy mindig többet és többet fog elérni, hanem csak azt festi, amit már tud, ha nem igyekszik új dolgokat keresni, s ha valami ilyen keresgélés nem sikerül is, hasznosabb s többet tanul rajta, mintha csak lefesti azt, amit már tud. " Es ez már nagy dicséret egy malschülernek! Ilyet még nem mondott Groeber egyiknek sem, még Bélának sem! Es mégis mennyit kell még festenem, míg odáig érek, ahol Rembrandt volt, vagy még odáig is, hol Groeber van. Na de ők is csak rosszat festettek, míg odaértek. Es a velem egykorúak között hál istennek, jól állok, csak az hat rám rosszul, hogy elméletileg mindig többet tudok, mint aztán ki­vinni. A festői felfogásom sokkal előbbre van, mint a technikai készségem. Igaz hogy emiatt sohasem leszek teljesen megelégedve a képeimmel, de annál inkább képes vagyok a fejlődésre. Ha valaki megelégszik a ké­pével, az csak baj lehet, mert nincs olyan jó, melynél jobbat ne lehetne festeni [...] Már megint sokat írok ilyen engem igen, de titeket kevésbé érdeklő dolgokról, de hát én egésznap a piktúráról gondolkodom, s így akaratlanul is leíródik, általatok is megérthető, szorosan rám tartozó kérdés. " 3S Szabó Dezső szüleinek küldött leveleiből a müncheni művésznövendékek hétköznapi gondjairól is érzék­letes képet kapunk. „ Olyan hidegek vannak, hogy pl. januárban már háromszor fűteni is kellett, s ma is be van fűtve nálunk. Pedig ezt nem szívesen tesszük, már csak hazafiságból sem: minek adjon ki az ember a németeknél annyival is több pénzt. Inkább otthon költenem el. Pláne a szomszéd szobában lakó student (egy zárt ajtó választ csak el) is olyankor mikor mi fűtünk, nem fűttet s a mi pénzünkön melegszik. Na! nem sül meg tőle. Itt különben meglehet az utcáról ismerni, melyik szobában laknak Studentek és malschülerekek. A melyeknek az ablaka be van fagyva. De nehogy azt, higgyétek, hogy veszedelmes hideg szobákban lakni; nem! Eltekintve attól, hogy a lába és keze fázik az embernek, egész kellemes! S olyan kitűnően lehet benne aludni. Én tán meg mikor már túlteng a hidegség, úgy is felfűttetünk. És csak passzióból tesszük, nem mert nincs pénzünk - Hiszen csak a jövő hó elején kell fizetni, de fölösleges. " 34 Szabó Dezső levele édesanyjának, München, 1912. jan.5. TMÖL Szabó Dezső hagyatéka Fond XIV/13. Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents