Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Csekő Ernő: Élet és irodalom. Lys Noir

ban publikáló Szalay Fruzinát az 1890 januárjában induló A Hét fedezte fel, s tette ünnepelt szerzővé. Az irodalmi hetilap jelentős mértékben járult hozzá Czóbel Minka ismertségének növeléséhez is.

41 A XIX. század második felének nagy részében továbbra is a férfi meghatározottságú magas irodalom határvidékén, egyfajta megtűrt státuszban tengődő női irodalom más szempontból is a statikusság képét mutatta. A kapitalizmus kibontakozása, a polgárosodás előrehaladása ellenére a számon tartott, illetve említésre érdemes alkotók döntő többsége továbbra is nemesi, honorácior, illetve vidéki értelmiségi családból (Ferenczy Teréz, Szász Polixénia, Vachott Sándorné Csapó Mária, Beniczkyné Bajza Lenke, Majthényi Flóra, Kisfaludy Atala, Tarnóczy Malvina, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka, Szalay Fruzina, Czóbel Minka), vagy épp főnemesi családból (Beniczky Irma, Jósika Júlia, De Gerando Teleki Emma, gr. Vay Sarolta, gr. Teleki Sándorné /Szikra/) származott.

42 Például zsidó származású - egyúttal az első városi témájú, illetve annak tekintett - költőnőként csak a Wohl nővérek (Janka és Stefánia) említhetők, akik irodalmi munkásságuk mellett elsődlegesen Budapest-szerte ismert irodalmi szalonjuk miatt voltak egyébként is híresek 43 Igazából nincs csodálkozni való azon, hogy a női alkotók társadalmi háttere, illetve rétegződése ilyen képet mutat, hisz az főbb vonalakban elmondható az egykorú magyar irodalom egészéről is. Ez a népnemzeti irodalom sokáig megdönthetetlennek tűnő hadállásai (köztük az irodalmi társaságok, akadémia) mellett köszönhető volt annak is, hogy a polgári, polgárosodó, illetve városi rétegek képviselői, számottevő részük a németségből és a zsidóságból tevődvén ki, - az 1860-as évektől újra nekilendülő asszimiláció eredményeként - csak a századforduló környékén jelentek meg először nagyobb számban irodalmi életünkben. Ez pedig különösen érvényes volt a honi zsidóságra. Ugyanis míg a kiegyezést követő évtizedek magyar irodalmában a zsidóság részéről igazából csak Kiss József a líra, és Dóczi Lajos a dráma területéről emelhető ki, s talán még a kiváló tárcaíró Agai Adolf, a Borsszem Jankó szülőatyja sorolható hozzájuk, egy hosszabb szünet után az 1890-es évek elején már egy egész költői csoport jelentkezését konstatálhatjuk.

44 Ők voltak A Hét csoportja: Palágyi Lajos, Makai Emil, Heltai Jenő, Ignotus, Szilágyi Géza. Prózában pedig Bródy Sándor és Kóbor Tamás volt a társuk.

45 Ok már nem a nemzeti irodalom klasszikusai (pl. Arany, Madách) nyomdokain járnak, hanem részben a modernség jegyében, koruk társadalmi valóságából, az általuk ismert (nagy)város világából merítik témáikat.

46 Ahogy Komlós fogalmaz A Hét költőivel kapcsolatban: „E költök nem törekszenek arra, hogy a falusi népben gyökerező magyar klasszikusokfolytatói legyenek, inkább a maguk városi és polgári lelkületét igyekeznek beoltani a magyar művelődésbe. Ok, illetve atyafiaik építik a gazdagodó Budapestet, otthon vannak a körutakon s a körülöttük forrongó modern életben. '

A1 A polgári irodalom fóruma, A Hét azonban magához vonta a kiüresedés felé tartó népnemzeti irányzatot meghaladó modernebb hang olyan képviselőit is, mint Ambrus Zoltán és Justh Zsigmond. Ok Kiss József főmunkatársai az alapításkor, ami mindkettőjük frankofón beállítódása miatt szinte kínálta magát a leginkább a francia irodalom felé orientálódó folyóirat esetében. A folyóirat állandó munkatársa volt az első időszakban többek közt Bródy, Kóbor, Ignotus és Heltai Jenő.

48 A Nyugat 1908-as indulását megelőzően az azt létrehozó irodalmi törekvések és alkotók elsődleges gyűjtőhelye A Hét volt, a Budapesti NaptóvdX egyetemben. Az utóbbit a Pesti Naplói 1896-ban elhagyó 14 újságíró alapította Vészi József főszerkesztő vezetésével. A Budapesti Napló hamar a liberális polgári értelmiség napilapjává nőve ki magát, a századelőn Ady mellett további munkatársai között tudhatta még Thury Zoltánt, Kabos Edét, Molnár Ferencet, Lengyel Gézát, Szép Ernőt, Kosztolányit, Szini Gyulát, Csáth Gézát és Osvát Ernőt is. Természetesen nem véletlen, hogy Guttmann Irén verseit publikáló négy országos lap között megtaláljuk a modern irodalmi törekvések e két fő orgánumát. (A másik kettőről /Pesti Napló, Az Újság/ ugyan ez nem feltétlenül mondható el, habár Az Újság munkatársi gárdája garancia volt a színvonalra.) 41 FÁBRI 1996, 81-179. 42 FÁBRI 1996. uo.; és különösen a kötet függelékében közölt adatokat a költönők, írónők társadalmi össze-tételére (231-232.) 43 FÁBRI 94-96, 143-148. 44 KOMLÓS 1997a, 223-245. 45 KOMLÓS 1997b, 129-130. 46 vö. LIPTÁK 2002, 89-90. 47 KOMLÓS 1997b, 157. 48 A Nyugathoz kapcsolódóan más szempontból azt emeli ki Kőbányai János A Hét történetéből, hogy a korszakos laptárshoz hasonlóan, de időben azt megelőzve, A Hét volt az első irodalmi orgánum, ahol, mint egy „semleges térben", a zsidók és nem zsidók közösen, egyenlő feltételek mellett dolgoztak a magyar társadalom moderné formálásán. KŐBÁNYAI 2008, 15-16.