Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum I.
A tek. Felügyelőségnek a néprajzi gyűjteményünk átrendezése érdekében tett javaslatát a magam részéről kész örömmel fogadom, s ahhoz eleve hozzájárulok. Végül megjegyzem, hogy csak oly természetű ásatásra gondoltam, a fent hivatkozott átiratban, amely a lakosság esetleges leleteinek kapcsán mutatkozik szükségesnek a leletek esetleges elkallódásának vagy illetéktelen kezekbe kerülésének megakadályozása érdekében. Fogadja a tek Felügyelőség őszinte tiszteletem nyilvánítását. Alispán 1933.1.23. Hadnagy" Ezzel gyakorlatilag elhárultak az akadályok a múzeum régészeti gyűjteményének átrendezése, és Csalogovits József ideiglenes megbízása elől. A levél érdekes dokumentum arra is, hogy a Felügyelőség minden bizonnyal igyekezett arra is felhívni a figyelmet, hogy régészeti feltárási munkát arra szakavatott szakember végezzen. Ezek után Bátky Zsigmond Szévald Oszkárhoz intézett köszönő levele zárja a vitát. 22 (8. melléklet) A múzeum anyagának rendezése (1933. január 20. - 1934. április 11.) A meglehetősen hosszú huzavona után Csalogovits tehát 1933. január 20-án megkezdhette a múzeum gyűjteményének rendezését. A helyi lap, a Tolnamegyei Újság január 25-ei számában hírül is adja a fiatal régész Szekszárdra kerülését, valamint az ősszel megrendezendő nemzetközi régészeti kongresszus tervét. 23 (9. melléklet) A fenti levelezésből kiderült, hogy a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége, Bátky Zsigmond képviseletében a múzeum régészeti gyűjteményének átrendezési munkáját 3 hónapnyira tették. Három hónap elteltével, 1933. április 19-ei dátummal nyújtja be Csalogovits beszámolóját az alispánnak. 24 (10. melléklet) „MÉLTÓSÁGOS ALISPÁN ÚR! Alulírott tisztelettel jelentem, hogy a Tolnavármegyei Múzeum átrendezésével kapcsolatban fi évi január 20.-a óta a következő munkákat végeztem el. Munkámat a múzeum első termében kezdtem meg, s ezidőszerint a második terem befejezéséhez állok közel. Az első terem az eredeti, Wosinsky-féle elgondolás szerint két régészeti korszaknak, a régibb és az ujabb kőkomak emlékeit volt hivatva magábanfoglalni. Miután ezen alapelgondolásban célszerűségi okokból nekem is ragaszkodnom kellett, feladatom e teremben is az volt, hogy az említett kor emlékanyagát egymástól különválasztva és lelőhelyek szerint csoportosítva ugy helyezzem el, hogy az tudományos vizsgálódásra alkalmas és mindenkor könnyen hozzáférhető legyen, azonkívül pedig a nem szakképzett közönségnek is helyes képet nyújtson az illető korok kulturális életéről. Legfontosabb feladatom megoldását, nevezetesen az emlékanyagnak lelőhelyek szerinti meghatározását nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a többezerre menő kőkori tárgynak nem volt használható katalógusa, vagy leltára. A Wosinsky-féle katalógusnak csak töredékei maradtak meg ezek is annyira rosszak és pontatlanok, hogy segítségükkel egyetlen tárgyat sem sikerült azonosítanom. Tárgymegnevezéseik sokszor tévesek, leírásaik pedig csak általánosságokra szorítkoznak. /Pl. „Két feltűnően csinos edényke Lengyelről. "/ A leltári számok , melyek segítségével még rossz tárgyleírás esetében is meg lehetett volna határozni a tárgyak lelőhelyét, a helytelen felragasztás következtében többnyire maguktól estek le az anyagról. Gyakori volt azonban az az eset is, hogy a leltári számokat -/valószínűleg azért, hogy azok a tárgyak szépségét ne rontsák/ későbbi időben valaki /több esetben kimutatható lag Haugh Béla/ erőszakosan levakarta. Az idevágó anyagnak lelőhelyek szerint való csoportosítása ilyen körülmények között többnyire csak régebbi leletpublikációk és az egyes lelőhelyek emlékanyagában felismerhető helyi, stiláris sajátságok alapján történhetett meg. Végig kellett tanulmányoznom Tolna vármegye teljes régészeit irodalmát s a 22 TMÖL, Alisp. 1575/1933. (3/1933. Közgyüjt. Orsz. Felügyelője). 23 TMU 1933. jan. 25. 24 TMÖL, Alisp. 1575/1933. (Gépírással készült levél, kézzel aláírva).
