Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

pántlikával felékesítik. A leányok majdnem úgy mint a magyar leányok egy hátul lelógó vörös pántlikával átfűzött czoffot, egy vörös mellényt, rövid perkál ümeg ujjakat, vörös nyakra valót és többnyire fehér perkál szoknyát, fehér kapczát és vörös bőr czipőt, kezükben pedig rozsmarint szólt viselnek. Minden búcsú-legény választ magának búcsúleányt, a kivel aztán kizárólag tánczolni köteles. A búcsú-legény fizeti a muzsikusokat, a leány szülői pedig a legényeknek és muzsikusoknak három napok által enni és inni adnak, az egyik házban fölöstökömöt és vacsorát, a másikban ebédet kapnak A legények egy fel czifrázott kalapot vagy nagy tarka keszkenyőt vesznek, mellyet azután, hogy költségüket meg bírják, kijátszanak olly formán, hogy számokkal meg írott sorsjegyeket egy egy darabot egy garasért eladnak, az eladott számokat egy karikára felírják, azután egy golyóval töltött puskát ezen karikára elsütnek, és a melly számot a golyó megérte - az a nyertes. A megnyert darabot nagy pompával zene hangzatjával a nyerő házához elviszik, és ott átadják - Ezen ünnepek alkalmával csaknem mindenik ház egy mulató ház, még a legszegényebb embernek - is vagy egy pár vidéki vendége, kiknek marhalevessel, marhahússal, káposztával és disznóhússal, lúdpecsenyével, kaláccsal és jó borral szívesen szolgál, és mindezeknek felette az ünnepnek második napján a fölöstököm után haza ballagnak, az ifjúság csak harmadik napján estve felé haza bocsátja a muzsikát. "

n A 20. századra kissé átalakult a búcsú lefolyása ebben a faluban. Minden évben négy jobbmódú legény állt össze és fedezte a búcsú kiadásait, a mi lényegében a zenekar fel fogadása három napra, valamint a „búcsúalma" vásárlása volt. A búcsú előtti napokban bementek a piacra és vásároltak kb. egy mázsa almát. Választottak egy ötödik legényt, aki majd a rudat viszi a búcsún, melynek végére egy rozmaringos, szalagos almát tűztek, valamint egy kasmír kendőt kötöttek. A négy legény választott magának négy leányt párnak. Velük tanulták be azokat a táncokat, melyeket a felvonuláson táncoltak. A lányok előkészítették a búcsúalmát: beletűzték a rozmaringot és egy masnit kötöttek rá. A legények pedig kimentek a határba, megnézték ki hogy áll az őszi munkákkal. Vasárnap reggel két-két legény járta végig a házakat. Vitték a rozmaringos búcsúalmát és a háziak pénzért vették meg azt. Utána mindenki elment a templomba. Mise után az egész falu a kocsmánál gyülekezett. Innen indult a felvonulás. Elöl ment a rúdvivő, utána a négy pár, majd a zenészek. A kocsmáros hozta a bort utánuk, és felvonult a falu apraja-nagyja. Zeneszóval mentek a templomig. Itt állt egy asztal, rajta egy-egy pohár a négy párnak, valamint egy a rúdvivőnek. Az első legény egy négy versszakból álló verset mondott el. Tréfás vers volt azokról, akik eddig a napig nem fejezték be az őszi munkát. Minden versszak után a négy pár és a rúdvivő ivott egy pohár bort. Utána táncoltak egyet. Amikor befejezték, mindenki hazament ebédelni. Ebéd után a négy legény végigjárta a házakat egy üveg borral, valamint poharakkal. A háziaknak fizetni kellett a borért és ahol kiürült az üveg ott meg kellett tölteni a gazdának. Úgy mentek aztán tovább. Ezután kezdődött a bál, ami másnap reggelig tartott. Hétfőn ebéd után újra kezdődött a bál és tartott kedd reggelig. Kedden délután, mielőtt elkezdődött volna a bál, eltemették a búcsút. Az összes fiatal és a zenészek felvonultak a Ráchegyre. Bort, almát vittek magukkal. Itt is tréfás verseket mondtak. Sokat táncoltak és elfogyasztották a bort. Mikor kiürültek az üvegek, az üvegeket, a poharakat és az almát ledobták a hegyről. Azon versengtek, ki tudja messzebb elhajítani. Estig táncoltak a hegyen. Amikor beesteledett lejöttek a hegyről a kocsmába. Még az első napon feltűzték a kocsma tetejére a búcsúalmás rudat. Ekkor elárverezték a rajta lévő kasmír kendőt. Kisorsoltak még egy kosár búcsúalmát. Éjfélig mulattak, majd lezárult a háromnapos búcsú

115 A földesurak és a hatóságok kezdetben hallgatólagosan tudomásul vették a búcsúvásárokat, később azonban felismerték, hogy a búcsúvásárok az országos vásárok érdekeit sértették. Ezért ott, ahol a földesúr kifogást emelt, utasították, hogy azt „futólevél által eltiltsák...és vigyázzanak, hogy ezen tilalmat senki által hágni ne merészelje. " 1806-ban Csisztáv István iregi tiszttartó gróf Viczay Mihály nevében kérte a megyét, hogy a törökkoppányi búcsúvásárok, „amelyek az iregi privilegizált vásároknak nagy kárával tartatnak...elrontassanak. "

U6 A tilalmak ellenére ezeket a vásárokat nem lehetett megszüntetni. A falvak lakói a hosszú téli hónapok 1,4 SCHRAM 1967, 573-574., KOLTA 1999, 36-38. 115 BÁTAAPÁTI 1975. 1,6 SZILI 1987, 205.