Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

tájegység (népcsoport) házassági kapcsolatain, amelyek természetesen látható nyomokat is hagytak a reformátusok népi kultúrájában, "

109 A Szekszárd környéki (harci, sióagárdi, sárközi stb.) fiatalság a szőlőérési vásárokat kereste fel. A leányok széles sorokban, kart karba öltve sétáltak, árvalányhaj volt a kezükben. Annak a legénynek ajándékozták, aki elnyerte tetszésüket. A legény büszkén tűzte kalapjához, kocsira ültette választottját és még ott a vásárban bemutatta szüleinek; elvitte a vásárba is rendszerint mézeskalács-szívvel ajándékozta meg. Az ilyen tartósabbnak indult ismeretségből rendszerint házasság lett. A baranyai Hegyháton, az oroszlai leányvásár Szent Mihályt követő vasárnap volt, a szüret után. Sok apró faluból érkeztek Oroszlóra a fiatalok. A leányok kiálltak a nagy hídra, onnan vitték el őket zeneszóval a legények táncba, A kocsmaudvaron folyt a tánc, ki-ki kiszemelte párját. A régi Somogy és Baranya megye határán Domoloson volt az egyik legérdekesebb leányvásár. Itt nincs is település, talán valamikor ún. templomos hely lehetett. A felvert sátrak egész utcasorokat alkotnak: ilyen sátorban van az ivó, szól a zene; utóbbi esetleg kint a szabad téren, de lehetőleg egy nagyobb fa alatt. A leányok előbb összekarolva sétálnak, majd ruhát váltanak ők is, és kint a szabad téren kezdődik a tánc. A csicsói búcsú-vásár - Szakály mellett Tolna megyében - cseresznyeéréskor volt, a híres bajai fokhagymavásárnak nevezett sokadalmat pedig Péter-Pálkor tartották. A falu búcsúja, a templom védőszentjének ünnepe mindig összekapcsolódott egy kisebb nagyobb vásárral, s ez többnyire egyben leányvásár is volt, az egy népcsoporthoz, egy felekezethez, nyelvhez, műveltséghez tartozó néprajzi csoport fiatalságának találkozási alkalma. A máriagyűdi búcsú arról volt nevezetes, hogy itt főként az egymástól tiltott szerelmesek találkoztak esetleg szöktek meg, míg csak a szülők beleegyezését ki nem csikarták.

110 Dunaföldváron egy néprajzi szempontból érdekes leányvásárforma alakult ki. Szent György napján, amikor lejárt a szolgálóleányok szerződése, a mezőváros főterére sereglettek. „Amint delet üt az óra olvassuk az 188l-es leírásban - összegyülekeznek a város és környékének leányai, legszebb ünnepi ruhájokba öltözve, hogy magukat a legtöbb ígérőnek 'eladják '."A részletes beszámolóból azt is megtudjuk: „nemcsak szegény leányok mennek el szolgálni, hanem vagyonos főldmívelő polgárok leányai is", mert ilyen módon „jó gazdasszony okká lesznek", „s a legény előtt beccsel bír, ha úri házban szolgálva tanult jól főzni és gazdálkodni. " A szóban megkötött egyezség, (amely persze így is szent), meg némi foglaló után már nagy számban a térre érnek a legények is, ahol azután „szívbéli szerződések" is köttetnek. „Ezen estén, melyen még szabadok, a leányok táncmulatságot rendeznek a legényeknek, melynek összes költségeit kizárólag a leányok viselik. Táncolnak, mulatnak, vigadoznak kivilágos kivirradtig...Az év legnagyobb fáradságai, legsúlyosabb szenvedései közepette is vigaszul lebeg előttük a Szent György-napi vigadalom. "'" 1813-ban a dombóvári járásban összeírták a búcsú vásárokat. Dombóváron négy vásárt tartottak, „melyek roszabbak a Bútsü vásároknál, mint hogy a Kalendáriumban nem találtatik, azért nem is tartattnak Privilegizaltottnak. " Döbröközön is tartottak egy búcsúvásárt, mely nem privilegizált, de híres. Ertényben november 11-én volt búcsúvásár. Tótkesziben híres Szent Mihály napi búcsúvásárt tartottak, egyik sem privilegizált. Kónyiban a Szent Iván napi búcsúvásár „meg lehetős". „Ozorán 4 vásárok tartattnak, mellyek majd Tóti pusztán Ns Veszprém Vgyében, majd bent Ozorán azért nem is tartattnak országos vásárok, mivel mindég kérdés alat voltak. " „Pariban Szt. Mihály nap után való vasárnap tartattik egy meg lehetős nem privilegizált Bútsú Vásár. " „ Tamásiban a 4. privilegizált vásárokon kívül egy Mária Magdolnái Bútsü vásár is tartatik, a mely nem privilegizált ugyan, de még is mind Barom, mint pedig Ruha vásárt meg tartyák. "

u2 A 19. század elején a megyében a búcsúvásárok is elterjedtek, természetesen egészen más funkciót láttak el, főképpen ünnepi jellegűek voltak, rendszerint azokhoz is kötődtek. A legtöbb falunak volt búcsú napja, amely hagyományszerűen öröklődött nemzedékeken keresztül. Ezek a búcsúk egyúttal alkalmat adtak a rokonlátogatásra, és a mulatságokra is. Spontán módon jöttek létre, nyilvánvalóan a helyi lakosság kezdeményezésére, majd megyeszerte visszavonhatatlanul elterjedtek. A templom búcsúja, vagyis a templom címének ünnepe, annak a szentnek, „titoknak" (pl. Szentháromság, Szent Kereszt stb.) a napja, akinek 109 BALÁZS KOVÁCS 2006/b. 194. 1.0 KATONA 1976, 125-127. 1.1 TÖTTÖS 2006, 137-138. 112 TMÖL. Közgy. ir. 4:121/1813.