Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
minőségét ellenőrzik pénzt követelnek. A Helytartótanács ezt az eljárást jogtalannak tartotta. A céhtagok jogait és kötelmeit egy 1815-ben Budán készült nyomtatvány tartalmazza, amelyet valamennyi törvényhatóságnak megküldték. Ebből kitűnik, hogy a céhen kívüli kézművesek a vásárokon árulhatták portékáikat. A külföldi kalmárok és kézművesek a viszont olyan árukat, amelyek a helyi céhmestereknél is megtalálhatóak, vásárokon kívül sem értékesíthettek. Ellenkező esetben a törvényszegőket a további kereskedéstől vagy a mesterség űzésétől eltiltották, de ha a szükség úgy kívánta áruikat is elkobozták. Egyben felhívták a figyelmet arra is, hogy a kisebb mezővárosokban és helységekben a helybéli mesterembereket ne károsítsák azzal, hogy a hetivásárokban máshonnan hozott portékákat árulnak. 70 A céhek a termékek szabványaira is éberen és szigorúan őrködtek. 71 Tagjaik vásári viselkedését is ellenőrizték, a céhkönyvek tele vannak különféle büntetésekkel, melyet a vásári illem és rend megsértéséért kaptak a mesterek. Pl. a szekszárdi fazekas céh könyvében olvassuk: Nagy Mártont 1804-ben a vásárban történt helytelen rakodásért büntették egy forintra. 1808. dec. 18-án „a vásárban tett hibájáért" egy forintra. Hári Pált 1811. dec. 24-én a piacon való helytelen kirakodásért büntették 2 forintra. Honorits Mihályt büntették 45 krajcárra 1826. jún. 10-én, mivel „meg gazolta Kis Istványt az Szexárdi vásárban". Németh László feleségét 1833. jún. 2-án azét büntették 45 krajcárra, mert a vevőt elhívta a másik mestertől. Nagy Józsefhé egy forintot fizetett piaci pörölésért. Muzsonits Ferenc 1838. dec. 26-án egy váltó cédulát fizetett, mert a céhmestert a szekszárdi vásárban meg „huntzfutolta". Darázsi Imrét 1841. márc. 7-én a tolnai piacon történt káromkodásáért két forint 30 krajcárra büntette a céh. Vásár. Garay Ákos rajza. "SZILI 1987, 207. 1 „Szegzárd Mezővárosának alulírt Bírája és Elöljárói ezennel hitelesen bizonyítjuk, hogy azon hordók, melyek eladás végett egy részben a szomszéd községek és Megyékből a Szegzárdi országos vásárokra hordattak és hordatnak még mái napig is, más részben a helybéli kádárok által készítetnek, oly rosszak az űrmértékre nézve, hogy rendesen készített, és Bécsi mértékű hordókhoz hasonlítva tetemes különbség mutatkozik így például: egy olyan idevaló hordó, mely füzér vassal mérve 5-6 akót mutat, ha a benne lévő bor rendes mértékű hordóba át fejtetik, többnyire kivételileg kész negyed akóval is kevesebb lesz, mint volt azon vásári hamis hordóban, - továbbá gyakran tapasztaltott, hogy az illy boros hordóknak felső akonús dongájuk a hordó szájjánál - rossz lelkű tulajdonosok által - vékonyra el faragtatik alant pedig csínban ki vétetik azért, hogy a füzér vas bele illesztetvén sokat mutasson, az ily hordók közönségesen nagyságukhoz mérve, egy két, de három negyed akóval is kevesebbet foglaltak maguknak, mint a mennyit az akó páltza mutat. " - TMOL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1856-59. (66. doboz)
