Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

összegéről, a vámfeltételekről, az adókról, továbbá nagyon sokszor a használandó utakról, hidakról adtak tájékoztatást, hogy a vásárra érkezők kárt ne tegyenek majd a termésben és a mezőben. A városokra a vásárok megrendezése, lebonyolítása és különösen a rend fenntartása nagy felelősséget rótt. A jól megszervezett megelőző munka után sem lehettek biztosak abban, hogy a vásárban nem vesznek-e részt olyan személyek, akik a rend felforgatására, a tisztességes kereskedők vagy vásárlók megkárosítására, lopásra, rablásra vállalkoztak vagy szövetkeztek. A vásári vitáknak, atrocitásoknak azonnali felszámolása, helyszíni kivizsgálása és elintézése nagyon fontos következményként jelentkezett. Ez tette szükségessé, hogy a városok szinte már első királyaink óta vásárbíróságot szerveztek és vásárbírákat alkalmaztak. Bíráskodási joggal felruházott vásárbíróság szervezéséhez királyi engedély, kiváltságlevél teremtette meg a jogi alapot. A vásárbíróságok tagjai voltak a vásárbírák és a vásárfelügyelők: A vásárbíró általában a vásár mindenese. Feladata egyrészt igazgatási-rendészeti jellegű, másrészt bíráskodás. Az igazgatási-rendészeti feladatai közé tartozik a mérésügy: a mérőeszközök ellenőrzése (havonta vagy hetente), őrzése, kölcsönzése, hitelesítése, javítása, mérések ellenőrzése, hibás mérőeszközök elkobzása;

54 ennek keretében a pékek süteményeinek ellenőrzése, hogy azok ne legyenek túl kicsik. A minőség ellenőrzése: a hús és a pékáru, továbbá a hentesek árukezelési tisztaságának a vizsgálata. Ármegállapítás és ellenőrzés: a megyei limitációk megtartása, felügyelet a hentesek vágási díjára, az árspekulációs kereskedő figyelmeztetése. Az eladási szabályok megtartásának ellenőrzése. A helypénz szedése: a 18. század végétől külön alkalmaztak „cédulás embert", akinek feladata volt a pénzek ellenőrzése, törvénytelen és hamis pénzek elkobzása, árusok elhelyezése, a helyek kijelölése, és a vásárokon a helyi lakosság ellátásának biztosítása. A vásárban talált tárgyak megőrzése: már I. László király idejében a vásárokon kellett kiállítani a talált jószágokat és szolgákat. A 18. században - a régi törvényeknek megfelelően - a talált tárgyakat publikálták a „Folyó Esztendő Május holnap 26ik napján Simontornyán tartatott Vásárban tőrtént vélem: Hogy ámbár igaz és jó Réfem volt, mégis a Mlgos Uraságtul kellett uj Réfet vennem, az előbbenyi megpróbált, és jónak találtatott Réfemet pedig elvették tőlem, én mivel az előbbeni Réfemis pénzembe került, visza adattni. Elmúlván a Vásár én a portékámat kezdettem öszve rakni. A réfemért pedig a Kotsisomat Suszter Ádámot küldöttem a czédulaházhoz, kiis azzal jött viszsza, hogy nem adják a Réfet, hanem azt mondották, hogy magam mennek érette. - Azomban az Uradalmi Deák Ur a Sátorom felé jővén kértem, hogy adná ki a Réfemet a Kotsisomnak, én magam nem mehetek, a portékám nem hagyhatom, ez látván. Hogy Jószágom nem hagyhatom, felele: hogy csak küldjek akárkit érette, ki fogják adni a réfemet - Azért a kotsisomat ismét elküldöttem, ki mihelyt a Réfemet kérte, jóllehet leg kisebb illetlen szót sem szállott, mindjárt parantsolták, hogy fekügyön le meg veretik, ez bűntelen lévén, lé nem fekütt, akkor először, vállait, karjait, hátát öszve verettvén, azután erővel lehuzatták, és ötöt vágattak rajta. Tekéntetes Nemes Vármegye! Hogy Simontornyán csak a Uradalomtul vett réffel szabad mérni, nem keresem, de hogy éppen azon Uri Személlyek akiknél illy alkalmatossággal bátorságot, és igazságot kellene keresni: a Cselédemen oly méltatlanságot követtek el, el nem halgathatom ,azért alázatossan esedezem a Tekéntetes Nemes Vármegyénél, méltóztassék a Szegény bűntelen Kotsisomon ily gyalázatos elkövetett méltatlanságért annak uttyán elégséget tétetni. " Berger Márton görbői kereskedő zsidó. - Sztánkovánszky János szolgabíró jelenti: „...Perger Mártony görbői Zsidónak azon panaszára, hogy mult Simontornyai vásár alkalmatosságával az Czédulaháznál tőrtént ártatlan kotsissának meg verettése meg orvosoltassék és ugyan az akkori vásárban erőszakkal elvitetett igaz réfe. A panaszolkodonak visza adatatik f. e. Julius holnapnak 27k napján Simontornyára által menvén...jelentem: ...hogy a panaszosnak réfit ámbár nem hibás, csak ugyan elvették, és a Simontornyán bevett szokás szerént, az Uradalomtol másikat kelletet nékie venni. A Panaszolkodó kocsissá meg-verettetése okának pedig, ugyan Krés Ferentz Urodalmi számtarto, a Vásár Bíró Ur, a Kocsis Gorombaságot állítja, de a Kotsis azt meg nem esméri...oka hogy a Kotsis az Iro Deákot a Vásárban látván járni és, hogy a panaszos a réfiért, elküldhet, halván ugyan áltól mondani, gondolta: hogy az légyen a vásár Biro; kiis gazdája parantsolatjára a Czédula házhoz menvén, ezen szavakkal fejezte ki légyen magát, hogy tudniillik a Vásár bíró parantsolta légyen, hogy a gazdájának Réfe vissza adatasson, mely szavait Krész ur, mint vásár bíró halván, s talán az által magát meg bántatottnak is vélvén, az említet Kotsison 5öt vágottatott. 1819. aug. 10. " - Krész Ferenc vásárbíró véleménye: „Régiül fogva bé vett Szokás szerént, a helypénz bé szedő Tisztség által mindenkoron meg szoktuk vizsgáltatni a Réfeket minthogy az Törvényes dolog, és a Ns. Vármgyékk Parantsolatja az, hogy mindennemű a vásárokra hozott mértékek a Ns. Vármegye Billegje alatt légyenek, azért a Kérdésben lévő Zsidó minthogy Billyegtelen Refje volt, meg intetett s meg prantsoltatott néki, hogy menne a Czédula házhoz Réfjének meg vizsgállása végett, a melly intésre a Zsidó azonnal az Uraságnál lévő Réfekbűl egyet vett s az övé tőle el vétetet. A Vásárnak vége lévén, fel küldötte említett Zsidó Kotsissát, Réfjének vissza adása végett, mellyre a Kotsis azon utasítással, hogy Gazdáját küldené fel, vissza küldetett; de kevés vártatva ismét azon Kotsiss részeg fővel vissza jött a Czédula házra, s onnan Kűlömbféle Gorombaságokkal a Tisztséget illyetvén a Réfet azon Szóval hogy a Vásár Bíró parantsolta volna, vissza adatni kérte, mellyre én mint Vásár Bíró meg kérdetem, ha vallyon ősmérné e a Vásár Bírót? azt felelte, hogy igen is ősméri, ott kint jár mondván a Vásárba, erre én ismét azon Parantsolattal hogy Gazdáját küldené fel vissza utasíttatott, de ki menni nem akart, azért a Hajdúkkkal ki vezettettem a Szobából, de azokkal is szinte gorombáskodván le húzattam, s őt Pálczával meg bűntettem, másokk Példájára. "-TMÖL. Közgy. ir. 10:226/1819.