Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

nyomon az árucsere települési hatása, település-alakító ereje. A kikötők fontossága a település éltében, valamint az ezekhez a kikötőkhöz, átkelőhelyekhez való tapadás az első pillantásra érzékelhető meg ma is ezeken a helyeken, jóllehet már nagymértékben átalakult a közlekedés, a szállítás és az árucsere. A kikötőkhöz, átkelőhelyekhez mindenütt raktárak, szálláshelyek, fuvaros telepek csatlakoztak. A vásárterek is a kikötők, átkelőhelyek közelében alakultak ki, nem pedig a települések központjában (esetleg a településeken kívül).

19 Az árucsere-viszonyok településileg is nyomot hagytak maguk után. A kikötők fenti településformáló hatása által nem érintett helységekben a vásárterek, piacterek, vásárállások általában a települések központját képezték. Tereket, vagy térré szélesedő, táguló utcákat alakítottak és ezeken alakultak ki a települések gazdasági, igazgatási, kulturális középpontjai. Jellegzetes árucsere indítású települési formáció a mezőváros úgynevezett kisvárosi üzletnegyede, ami rendszerint azután is megmaradt, hogy a vásár, a piac kikerült a település központjából.

20 Az árucsere nemzetiségi települési hatásának legjellemzőbb és éppen ezért jól is ismert és sokat tárgyalt kifejezői a vásárhelyeken letelepült nemzetiségi kereskedőréteg kultikus építményei, a görög, szerb, ortodox templomok és a zsinagógák. A Dél-Dunántúlon elsősorban a Baranya megyei vásárok jelentőségét lehet kiemelni. Mohács elsőbbsége dunai vízi útja miatt vitathatatlan. Évente több száz hajó kötött itt ki árujával, illetve rakodott a kikötőjében. Pécs Siklós, Pécsvárad, Mohács gabonavásárai az országhatáron túli területek kereskedőit is vonzották. A mohácsi, a vajszlói és a bólyi sertésvásárok - a régióban - a legkeresettebbek közé tartoztak.

21 De a kanizsai vásárok jelentőségét sem kell különösebben hangsúlyozni. Azonban a kevésbé ismert vásárokat sem szabad alábecsülni, mivel e térség Magyarország és Horvátország érintkezési sávja volt, ahol a dél-dunántúli és a Dráván-túli régiók egymáshoz kapcsolódtak, nemcsak gazdasági, de etnikai tekintetben is. Ezek a vásárok sajátos arculattal rendelkeztek és a gazdasági funkciójukon túl olyan jelenségek is kitapinthatóak, amelyek országosan nem voltak ennyire jellemzőek. Itt a különböző nemzetiségű és vallású települések lakói gazdaságilag és kulturálisan is kölcsönösen hatottak egymásra. „A XVIII-XIX. század fordulói dunántúli árucserének, amely szükségszerűen nemzetiségi is lévén rendkívül fontos interetnikus jelentősége volt. "

n A nemzetiségi ellentéteket feszítő erők nem itt működtek. E tájon évszázadokon át békességben éltek a különböző nemzetiségi népcsoportok. 19 DANKO 1977, 244. 20 DANKÓ 1977, 245. 21 SZILI 1987, 188. 22 DANKÓ 1977, 246.