Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után

ugyan kb. két km-es szakaszon az út járhatatlan, de ez az út 60 cm-res magasításával megoldható. így viszont a víz sokáig ott is marad, mert a kubikgödröknek nincs lefolyása a Dunába, nem szüremkedik le.

86 1905-ben a hosszan tartó dunai árhullám miatt ismét sok víz gyülemlett össze a mentett oldali területen, különösen a Szulok-aranyadi részen, ahol 1000 kh területen okozott nagyobb kárt a fakadó víz, háromnegyed részt a bátaszéki uradalom földjén. Fejes János és társai bátai gazdák azt kérték, hogy Aranyad fokán ássanak csatornát, úgy vezessék le a vizet a főcsatornába, és szivattyúzzák ki. Nem értették meg, hogy nem a csatornák mélyítésével és hidak szélesítésével, hanem szorítógátakkal lehet eredményesen védekezni. A fakadó vizek elleni védekezést egy 6,5 km hosszú, 1-1,8 m magas szorítógát építése jelenthette, eredeti elképzelés szerint a töltéstől 80-100 méter távolságban. Rendes alapokkal, oda hordott és nem kubikból nyert földből építve, 2 m szélességben megsulykolva, 0,5-1 m koronaszélességgel. Az elhúzódó engedélyezési eljárás során többször módosítottak a terveken. Egyrészt - más társulatok tapasztalatai alapján - betonfalakat építettek a mélyebb és lazább részekre (8 cm széles, 2 m magas, másfél méterre a talajszint alá süllyesztve, kb. 7-800 méteren).

87 Másrészt 1907-ben, amikor a fakadó vizek 2000 holdat borítottak, a helyszíni bejáráskor megállapították, hogy a Szulok-aranyadi szorítógátat nem az eredetileg tervezett 100, hanem legalább 2-300 méter távolságra kell építeni a dunai töltéstől. A gát költségeinek megtérülését abból remélték, hogy kevesebbet kell majd szivattyúzni. Az elmélet helyessége az 1910-es áradásnál bebizonyosodott, mert a felső részen a Sohonya-Hattyasban 66 cm-rel, a Tolnai tónál 45 cm-rel, Szuloknál 50 cm-rel alacsonyabb volt a víz. Az aranyadi szorítógátnál csak 16 cm volt a különbség, ami előre látható volt. Összességében a 6 km-es szakaszból csak 600 méteren nem működött a szorítógát. A közösség számára mégiscsak megtakarítással járt, mert az alacsonyabb vízszintek miatt, kevesebbet kellett szivattyúzni.

88 „A próba műszakilag jól sikerült 50-60 cm magas fakadó vizet tartottunk vissza; sajnos, a műszakilag sikerült munkálat nem mindig jelent gazdasági sikert is. Benmaradt egy csekély feneklő víz a több száz hold terjedelmű suhonya-hattyasi lapályokon és az illetékes birtokosság nyilatkozata szerint, annak a rétnek mindegy, akár 10, akár 70 cm magas víz borítja, a termés mindkét esetben elvész. "

89 1910-ben a decsi határban 50-60 hold termését elvitte feljövő víz. Könczöl Mihály és 78 társa többször kérvényezte a lassii dűlőben lévő földjeik lecsapolását a decsi mellékcsatorna lemélyítésével. Mivel a csatorna esése nagyon kicsi volt, a víz a mélyebb csatornában sem folyt volna le. Körcsatorna, vagy szorítógát építése lehetne még a megoldás, ami ugyan j elentősen mérsékli a vizet, de nem szünteti meg, mert a szorítógát mögött is feljön a víz. Tóth Károly véleménye szerint az 50 hold mentesítése olyan sokba kerülne, hogy egyáltalán nem érné meg. Azt javasolta, inkább vegye meg az ármentesítő társulat és adják el olcsóbban olyannak, aki elszenvedi a vizet.

90 Persze a földjéhez mindenki ragaszkodott, ezért az érdekeltekkel abban állapodtak meg, hogy a lassi-i közlekedő úton és a keskenyi erdő szél en a fokokat és laposabb részeket feltöltik, az Alsó-Zuhogó fokát külön eltömik, ezzel a fakadó vizek nagyobb részét a töltéshez szorítják. A még benn maradó vagy felfakadó talajvizeket pedig a mélyebb fokokon át Galgócza-Tót-Tamásfoka irányában a Kis-Dunára vezetik egy 1 m fenékszélességű árok ásásával, ahonnan a Dár fokán folyik le a TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1902. április 17. A kubikgödrökből a víz 1100 méter hosszban ásott nyílt árokkal, a rámpa alatt elhelyezett betoncsővel levezethető a Dunába. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1908. szeptember 17. Az uradalom kérésére később meg is építették a szorítógátat. így viszont nem 6500, hanem 10 ezer koronába került a töltés, amit más megtakarításokból fedeztek. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1910. augusztus 30, Návay Emil alapítványi főfelügyelő, Wirth József műszaki tanácsos és Tóth Károly mérnök vitája. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Tóth Károly jelentése az 1910. évről. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1911. április 27. Szorítógát terve