Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után

„A tavaszi esőzésekkel a vadvizárkok tisztántartása is sok munkái adott A szekszárdi és őcsényi szőlőhegyek felrigolozott talaját rengeteg iszap alakjában hordják le a vadpatakok a lapságra. Ezt a sok iszapot évenként ki kell tisztogatnunk a medrekből, nehogy a szántó földeket öntse el a vadvíz. A Csatári árkot 6-7, a Sédet pedig 8-10 kilométer hosszban kell az iszaptól tisztán tartanunk. A szabályozási terv szerint ezek a vadpatakok a holt Sárvíz 10-12 km hosszú kanyargós medrén vezettettek végig, hogy így mielőtt a főcsatornába jutnak, iszapjuktól megszabadulhassanak. Ma már a Sárvíz mély medre melyen 50 év előtt gabonás hajók jártak - de még 8 év előtt is 4-5 méter mély holt meder volt - szinte megtelt iszappal, sőt néhol töltések közé fogva vonul felettük a patak. így szükség szerint iszapos víz jutott a főcsatornába, melynek fenekén le egész Bátáig 10-20 néhol 30 ctm vastagságban rakódott le. Ezen eliszaposodás volt tehát oka a fentebb említett azon körülménynek, hogy a főcsatorna nem győzte meg a felső részi belvizek tovább szállítását. Szerencsére oly száraz nyár következett, hogy még a főcsatorna is végig kiszáradt és a fenekén talált iszapréteget teljesen eltávolíthattuk. Mégis csak maga ezen főcsatorna kitisztítás 27 kilóméter hosszban 6000 koronán felüli költséget okozott! Sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk a Lajvérral szemben, bár ez a legnagyobb vadpatak és ez hozza a legtöbb iszapot, mégis alig van költségünk: nem kell iszapot kotornunk! Itt ugyanis az úgynevezett felsankolási (feliszapoltatási) rendszert alkalmazhatjuk az alsó-nyéki és bátaszéki 2000 kat. holdat meghaladó közlegelőkön, a mély fokok és lapályok feliszapolásával csak hasznot teszünk és dus mezőséggé változtatjuk a tófenekeket. A szekszárdi és őcsényi határokban ilyen alkalmas iszapfelfogó terület sehol sincs. "

7? A Lajvér rendes szántóföldek között haladó jobb oldali töltéseit a társulat tartotta rendben, Az alsónyékiek a Füzesfok egyik oldalágának csatornázása mellett kérvényezték az „Ortonyán" társulati kezelésbe vételét is, amit először elutasítottak azzal az indoklással, hogy a Lajvér mellett a társulatnak iszaplerakodó helye alig van, a közlegelő ezen részének feliszapolódása nemhogy hátránnyal járna a tulajdonosoknak, hanem előnyükre szolgál. Mire társulati kezelésbe került ez a töltésszakasz is, át, akkorra már nagyon elhanyagolták, egy közepes víznél átszakadt, a környező rétek víz alá kerültek. Célszerűnek látszott, ha az egész Lajvér medrét és töltés gondozását átveszik az alsónyéki telkes gazdáktól.

78 A belvízcsatorna hálózat folyamatos javítást, kiigazítást, pótlást igényelt. Mindig újabb és újabb birtokosok mentek panaszra hol az alispánhoz, hol a választmányhoz s kérték, várták, követelték földjeikről a víz lecsapolását. A záporok állandóan iszappal töltötték fel a csatornákat, nem egyszer pedig az okozta a bajt, hogy a gazdák nem tartották karban a hidakat, azok tönkre mentek és nem tudott alattuk átfolyni a víz.

79 Pl. a szekszárdi Séden olyan zápor volt 1908 nyarán, ami a drágán kiépített fenékküszöbök többségét elvitte, az őcsényi határban a csatornákat eltömte.

80 A csatorna-hálózat tisztítása, karbantartása nagyon sokba került. Legjobb módszernek az bizonyult, hogy az iszapos vizet a mélyebb területekre vezetik. így töltötték fel a parásztai árok vizével az Urszöget és a Ragoznai lapost. A birtokosok viszont nem akartak ebbe a módszerbe belemenni, így nem sok helyen lehetett alkalmazni.

81 Arra is gondoltak, hogy az iszapot tégla-és cserépgyártásra használják fel, amire a vegyvizsgáló intézethez beküldött minta alkalmasnak is bizonyult. Aszály és szárazság Alig készült el a csatorna-hálózat, aszályos évek következtek és a sárköziek felháborodva követelték a Sárvíz élővé tételét, hogy ne szomjazzanak a falvak és települések. A Bátaszék és Vidéke c. lap újságírója szerint a Holtsár medréből kifogyott a víz, nemhogy öntözésre, de még kenderáztatásra sem jutott. A cikkíró úgy gondolta, ha a bátai zsilipet időnként lezárnák, nem folyna le és lenne elegendő víz az öntözéshez.

82 Sokan így gondolták, ezért a lakosság nyomására és Bátaszék elöljáróságának a kérésére 1905. augusztus 17én felnyitották a bátai zsilipet és 50 cm-es nyílásnál két napig folyatták be a csatornákba a vizet, ami a 7 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Tóth Károly jelentése az 1904. évről 8 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1906. augusztus 25. '

9 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1906. április 21. 10 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1908. szeptember 17, 11 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1911. augusztus 26. '

2 A holt Sárvíz víz nélkül In: Bátaszék és Sárköz. III. évf. 33. szám 1904. augusztus 14. 1-2. p.