Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
sorshúzás Szabó Ferencz gyalog sorshúzás Hauszknecht Antal gyalog sorshúzás Szemes Elek Pollerman József Pánti János gyalog 210 sorshúzás Székelyi József gyalog Gyöngyösi István Nagy Márton gyalog 200 Rudolf Andrásné Tót Márton huszár 240 Uj József Doroghi György gyalog 240 sorshúzás Füri József gyalog Oszolyi Imre Újvári Márton gyalog 120 sorshúzás Cziráki István huszár Kis Vesztergombi Jakab Samu Dániel gyalog 180 Nyéki Ferentz János Erdlbruner Márton gyalog 120 Varga György Tatai Horvát István huszár 172 sorshúzás Prandtner József huszár sorshúzás Magát Csötönyi Istvány gyalog sorshúzás Nagy Mihály Dobák gyalog Molnár János Pándzsói N. Bene György huszár 240 sorshúzás Kis Mihály gyalog sorshúzás Takács József gyalog sorshúzás Ször Márton gyalog Marton Ferencz Simon József gyalog 200 sorshúzás Marton János sorshúzás Szántó József huszár sorshúzás Silling Antal gyalog sorshúzás Dani Mihály gyalog A decsi kilenc személyből mindegyik helyettesnek fogadott volt, általában három család fogadott fel egyet, 100 és 160 pengőforint összegért, egy esetben pl. tíz zsellér. A pilisi két személy is fogadott volt: Kovács Mihály Or. Korsós Sándor Kubránszki Andrásné Asztalos Péterné Quiriny András gyalog 52 C sapai János Döme Mihály Szászi István K. Asztalos Ferentz Bor János gyalog 56 Az őcsényi kilenc személy is fogadott. A várdombi kettőt pedig az egész község fizette. A földvári járás választmánya hosszú, elemző beszámolóban ecsetelte a sorshúzás lefolyását, komplikációit, tapasztalatait: „A midőn az alul írt választmány a Nemes Megye m. évi Sept. 3án tartott köz gyűlésének 2036. számú végzése, és Első Ali Ispán Úr hivatalos ahoz intézett fel szollitása következésében a törvényes eljárásahoz fogott volna, eleve a m. évi Ilik Törvény czikk értelme s szellemében elvéül magának e következendöket tűzte vala ki: ugyanis lör Az ujjoncz állítási Törvény az adózásból folyó katonai kötelesség alol a család fejét, vagy vöt ki vévén, olly esetben - hol az atyának két fiai közül az egyik házas, és atyától már külön vált - a kisebb még nőtelen fiút tsak akkor oldozza fel a választmány a sorshuzási kötelesség alol - ha az atya már 60 éveket túl halladott - avagy Orvosi bizonyítvánnyal ki tudja mutatni azt, hogy gyengesége miatt, vagy teste meg romlása nélkül gazdaságának viselésére többé nem alkalmatos, melly miatt fiát a kivételi törvény rendelése alá esőnek ítéli, tsak ezeket ismervén olly eseteknek, mellyekben az Atyának második szülöttjére el kerülhetlen szüksége vagyon a család fen tartására, és a gazdaságnak viselésére - segedelem egyedül kivételre törvényes okot nem nyújthat. 2or Ugy a vándorlásban lévő ifiakra
