Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”

polgár, hat szolga és egy-egy csizmadia, „pipa rezellő", kovács, takács, juhász. A dombóvári járásbeli zsidóság pénzért fogadott egy újoncot, a zsidó származású, vörösvári születésű Fischer Mojzest. Kurdon öt főt soroztak be, egy kivételével pénzért fogadott helyettesek voltak. A kányái kvóta három fő volt, mindannyian fogadott helyettesek. Iregen 11 főt kellett kiállítani, kilencet a mezőváros fogadott fel 150-250 váltóforintért. A másik kettőt gazdák által fogadott személyek töltötték be. Értény kvótája öt fő, mindaz őt személyt a közösség fogadta fel 200 váltóforintért. A lápafői egy személy helyettesként vonult be. A várongi két sorozottat a település fizette. A tótkéri egy főt, egy cigányt a község fogadta fel 150 váltó forintért. A kocsolai hét főből négyet a település fogadott 200 váltóforintokért, a másik hármat magán személyek 60 és 210 váltóforintért. Közülük négy szolga, egy ács és két gazdagyerek volt. Tengőd kvótája öt újonc, kettőt a község fogadott fel 200 váltóforintért, a három helyettesnek 250 és 500 váltóforint közti összeget fizettek. Szokoly kvótája nyolc fő, mindegyiküket a közösség fogadta fel 200 váltóforintért. Nak négy főt állított ki, kettőt a helység fizetett 200 váltóforintjával, kettő pedig gazdafiak helyettese volt 405 és 550 váltóforintért. Dombóvár mezővárosa hét személyt sorozott be, a mezőváros fizetett nekik napi 3 xr segédpénzt.

115 Döbrököz kvótája tíz fő, nyolcat a község 200 váltóforintjával fogadott, két főt pedig gazdák (Tóth és Vida) fiaik helyett fogadtak fel, 500, illetve 600 váltóforintért, ebből az összegből is kifizetett a település 200 váltóforintot. Szakcs mezőváros kvótája 13 fő, 12 személyt a közösség fogadott 200 váltóforintért, egyet pedig a Bálint család fiaik helyett 32 váltóforintért. A fogadottak között egy cigány is volt. Pincehely nyolc főt fogadott, a közösség állította őket a sorshúzók helyett, Farkas István polgárt sorshúzás nélkül állították, mint szökevényt. Horváth József szekszárdi szolgának „120 váltó ftkat a Város ajánlván, rendelkezett 20 ftkal, visza maradt biztosítva 100 váltó forint, Mohai Jósef nevében - kinek fiai helyett besorozva lett." Gyula-Jovánca kvótája tíz fő, akiket a közösség fogadott 200 váltóforintért. Friskó János szigetvári szolgát „Juhász Antal fiai helyett 240 fi váltóért, a község által 200 fiók, amaz által pedig 40 fiók részére kamatokkal gyarapitandók biztosíttatnak. " A szakályiak hat főt állítottak ki, hármat a község fizetett 250 váltóforintjával, három helyettyest a gazdák fogadtak fiaik helyett, öt szolga és egy molnár személyében. A felsőnyéki kvóta öt fő, négyet a község fizetett 250 váltóforintjával, egyet egy gazda fogadott fiai helyett 400 váltóforintért. Nagykónyi hét főt küldött katonának, 250 váltó forintért fogadta őket a közösség. Koppányszántó hat újoncot fogadott, mindegyiküket a közösség fizette 200 váltóforintjával. A regölyiek kvótája nyolc fő, ötöt a helység fogadott 200 váltóforintért, három gazdafiak helyett ment a katonasághoz 135 és 200 váltóforintért. Tótkeszi öt embert sorozott, a község fizetett nekik 200-200 váltó forintot. A besorozott 173 főt orvosi szempontból alkalmasnak találták és átadták őket „ Vachter Károly Hertzeg Hessen-Hornburg Ezeredbéli Hadnagy Úrnak" 1841. márc 3-án. Az lső számú Császár Huszárezredbe 48 ugyan azt, vagy marha helyett marhát köteles lészen adni. Végtére - a Katonának haza tértekor a lakodalmát is ki tartani Segítti. Történvén azonban: hogy a nevezett katona meg halna, akkoron minden reá nézendő pénzt édes Szüleinek, ennek holta után pedig János és Imre testvéreinek arányossan fel osztva hagyja és rendeli ". Tamási 1841. márc. 1. - TMOL. Közgy ir. 11/1841. 15 Dőry Sándor a dombóvári járás katonaállítást végző választmányának elnöke válaszol Puszpán József dombóvári takácsmester panaszára. „Iször Négy fiai közül János fia mint már négy éves mester ember sors húzás alá Írattatván jól lehet a Ilik sors számot mint első húzván ki, legelsőben is soroztatott légyen ujoncz katonának a dombóvári illetőségre; - úgy 2or Panaszt tészen, hogy őt a Választmány azért mivel fiát érdeklő szavaival a katona állításiul mint mester embert felmenteni kívánta 24 pálcza ígéretével fenyegetett légyen: - fie. 2467 sz. a. költ határozatnál tisztünk szerént megvisgálván a fentebbi panaszos elő adásokat helyteleneknek és valótlanoknak lenni tapasztaltuk és valjuk mert a folyamodónak négy fiai lévén idejekre nézvést ujonczoknak alkalmazhatók közülök kettő János és Antal alkalmaztatván a megyében meg állapíttatott rendszabályoknál fogva a sors húzásra, - ezek ketten mint testvérek együtt egy sorsot jelesen a 13ik sz. alattit húzták vala ki sors szerént a harmadik húzók, és közülök Antal visgáltatván meg orvosilag s mint hogy szűk mellűnek és gyengébb testaIkotásúnak lenni találtatott természeti következésnél fogva János lett besorozva, tekéntetben nem vétethetvén, hogy ugyan az mester emberek és egyedüli földmívelő adózók közül az ujonczok kiállítását rendező törvény czikkely söt annak eszközlésérül szóló renszabások sem tesznek kivételt, egyébb ha netalántán oly mesterséget követ az ujoncznak állitatni ne talántán kívánt egyén; mely ritka és a vidékre nézvést elkerülhetetlen szükséges volna, - már pedig nem egyedül a Dombóvári járás a vagy a megye, de sőt a hely t.i. Dombóvár maga bővelkedik Takáts mester emberekkel s így a köz igazság és pontos a vagy, részre hajlás nélküli eljárása a Választmánynak úgy hozván magával, hogy Puszpán János soroztasson ujoncznak be, a mi meg is történt. Úgy nem külömben szemtelen állítás, hogy Puszpán Jósef 24 bottal fenyégettetett légyen, és ebéli hamis vádjáért illő fenyítékre érdemes és mert az egész ujoncz állítás eszközlése alatt egyetlen egy alkalom nyújtatott a Választmánynak, hogy 24 bottal fenyegetni kéntelen lett, egy mai besoroztatott tamási ifiut rémittő Isten káromló szavaiért, de koránt sem Puszpán Jósefet, ki a Választmányhoz János fia meg mentéséért intézett érdeklő szavaiért fenyítést csak ugyan nem is érdemlett, de ugyan nem is nyert. " 1841. nov. 2. - TMÖL. Közgy. ir. 848/1841.