Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”

érzékenység benned lebeg ne feleisd Eleiben terjeszteni hogy lettedet es mi módon töltőd életedet Vagy talán hogy en idegen országbon Nyomorgók Idegen emberek közt azt gondolod hogy én már tőletek ki vagyok számlálva az Szeled attyafisság közül vagy az én artalanságom Gyűlőlsség okoz e az én nemzetségem kőzött. Nem kedves húgom mert katona életemben is Szelíd és ártotlan maradok az többi hadi társsaim között és az te atyafias társsossagtokban magamat ajallyom úgy mind Hadi vitéz az kedves hazanknok egyik Védelmezője de ezel írnák még Igyekezettem tudossita hogy az én kedves kis János őtsém hogy vagyon élle még vagy mi módon mitsoda Mestersseget tanul e vagy nem Tudossítsanak az elül is mert még eddig tsak úgy Szólván üres leveleket kaptam hogy azok sorsát nem tudassítoták. Ez és még kedves Sógorom kérem és könyörgöm hogy ezen levélnek menél előh massátt küldjenek és il szorult időmben lévén mast nagy Szükségem volna az pénzre azzért kérem küldjenek az árva Kasszábul vagy 10 forintokat jo pénzben és azon módon mind az mult esztendőbe. Ezzel Már tőb fogyatkozássasom nints hanem kérem azt Szeretném tudni hogy Mennyi Somma marad még az árva kaszában már sok izromban írtam érette de Sohassem írták meg írják meg mast anyi alkalatossággol Ezzel maradok jokívánottal hozájuk az uristentül hogy éljenek erőben egésségben Virágozzon éltük ezernyij áldássol töltsék napjaikat fénylő ujjulással végre ha életek fői tserélik mással Orvengyenek menyben az fő koronással Isten az éltüket legjobban intézze ezt kíványom nékik Hazájuk Vittéze. Ezzel maradok koporssom bézártaig Ókét Szerető Atyuk fia Hertzeg frantz Cári Regement No 52ikben Iső Pataliomban 3dik Companiában Capitán Grube Comendoja alat Szolgálót bély Kőzvitéz. Lantos Ferentz. "*

7 A katonaélettel kapcsolatos falusi szokások forrása nem a vitézkedő öröm, nem a fegyverek iránt érzett nagy vonzalom volt. Szertartásrendje, szokásceremóniája elsősorban a búcsúzás, a vissza várás szomorúan gyűrűző érzelmei köré szerveződött, s ha volt benne kivagyok-mivagyok legénykedés, akkor annak eredője a csak azért is megmutatom, a csak azért is kibírom, a csak azért is visszajövök akarása volt. A községek csak nagy fáradsággal tudták a rájuk kirótt néhány újoncot is előteremteni, mert csak a parasztságból és a városi szegényekből lehetett válogatni. Cigányokat csak a 18. század közepétől volt szabad katonának felvenni. A zsidók II. József uralkodásának kezdetéig voltak kizárva a katonáskodásból, s akkor is csak a szekerészeihez lehetett őket beosztani. A 19. század elejétől azonban már fegyveres szolgálatra is felvehetők voltak. A nemesség, a városi polgárság, a hivatalnokok, lelkészek, tanítók, önálló mesteremberek és a társadalomnak még nagyon sok kategóriája mentesítve volt a katonáskodás alól. A község elöljárósága, ha nem akadt elég önkéntes jelentkező újonc, akkor maga jelölte ki, hogy ki menjen katonának. Ez természetesen sok visszaéléssel járt és tág teret nyitott úgy a korrupciónak, mint a személyes bosszúnak, vagy a rosszindulatnak.

88 Sokgyermekes családapák elvitele az otthon maradottaknak nemegyszer súlyos csapást jelentett, ha elpusztultak egyenesen a család széteséséhez vezethetett. Kiss Ilona várongi lakos 1794 decemberében a következőket írta Tolna vármegye alispánjának: „ ...Már Isten kegyelméből 27 esztendeje, hogy a szegény özvegyi életemet nyomorúságosan és keservesen, naponként való könnyeimnek árjával eszem mindennapi kenyeremet, melyet kit fonyásommal, kit pedig varrásommal keresek. Könnyűbb volna szívemnek, ha az Takács György kedves uram előttem a beteges ágyban holt volna meg, de katonának elvitték és a mai napig is oda vagyon, nem tudhatom semmi módon, ha életben van-e vagy megholt, semmi hírét sem hallom ...de már öregségre jutván ... Gludovátz Józsefföldesuraságomnak a szokatlan robottyára parancsoltatom...nem tekintik azt, hogy a fönt említett férjem 27 esztendőktől fogva eő Felségét szolgálja, életének elvesztésével országunkat oltalmazza , ott szenved a háborúban sok ínségét, hideget, meleget és testi sanyargatásokat... " Kéri, végül az alispánt, hogy mentesíttesse a robot alól. Az erőszakos katonafogdosásnak így jelentkezik a riasztó képe az egyéni élet tragikumán keresztül.

89 Pápai Péter őcsényi „Árvák Tutora" írta: „Horváth Ádám István Eőtsényi születés ab Ao 1796 Katonáskodónak ide haza egy Egy Kapás Szőllője és gyermektelen felesége, akiis Édes Annyához Csanádra Tettes Ns. Pest Vrgyébe által ment Lakni, minthogy itten azon kis szőllőtskéből nem élhetett; mostan pedig már a Szőllőnek mívelését Csanádról jó móddal nem tehetvén, vagy 1 TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1834. 38. doboz. 1 Mózes Sámuel alsónyéki bírónak „a katonai újoncozások alkalmával elfogadott ajándékok illetőleg pénz zsarlások és csikarások által elkövetett hivatalos visszaéléseit felfedezvén... " - „A bíró én reám azon időtől miolta fel adtam a honvédektől elfogadott 50 forintért - mindig haragszik. " - TMÖL. Szekszárdi 1. osztályú Járásbíróság iratai 1856 C 101. 'HADNAGY 1991, 109-110.