Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

K. Németh András: Sokadalmak és hetipiacok a későközépkori Tolna megyében

Györköny), a Koppány folyó déli oldalán pedig a Peremarton-Koppány útvonal illetve ezek gyanítható folytatásai emelhetők ki, A megyében kimutatható legalább 41 hetipiac országos viszonylatban igen magas aránynak mondható, s 83 ezzel Tolna megye - ahogyan Kubinyi András kutatásai alapján azt már korábban előrevetítette - az árucsere és a piachálózat fejlettsége szempontjából a középkorban egyértelműen a Nyugat-Dunántúlhoz tartozott. Sokadalmas és piacos helyek A megyében olyan települést, ahol országos vásárt és hetipiacot egyaránt tartottak, tizet ismerünk (Báta, Bátaszék, Földvár, Királynána, Ozora, Paks, Peremarton, Simontornya, Tamási, Tolna). Közülük csak Peremarton (ma Somogyacsa- Peremarton, Somogy megye) és Királynána (ma Felsőnána Ónána) a meglepetés. Peremarton a veszprémi püspökség Balatontól délre fekvő birtokainak a központja volt, a 84 • it r püspök itt udvarházzal is rendelkezett; a napjainkra zsákfalu szintjére süllyedt Felsőnána középkori 85 előzményének központi szerepe ugyanakkor egyelőre nehezen magyarázható. " A többi nyolc település 86 közül hat község kolostorral, legkésőbb a török korban pedig várral is rendelkező mezőváros volt (Báta, 87 Bátaszék, Földvár, Ozora, Paks, Simontornya), utóbbi pedig Tamásiról és Tolnáról is elmondható, Tolna központi szerepe ráadásul egyértelműen a korai Árpád-korra nyúlik vissza. Mezővárosok és vásáros helyek Végezetül röviden szót kell ejteni a vásárok és a mezővárosi fejlődés kapcsolatáról Tolna megye r r 88 viszonylatában (6. táblázat). A kutatástörténeti előzmények bemutatása e helyen nem lehet célom, mindössze azt említeném meg, hogy nincs egyetértés abban, hogy a hetipiac- illetve az országos vásártartási jognak mekkora szerepe volt a mezővárosi fejlődésben. A vásár nélkül adatolható Tolna megyei mezővárosok összegyűjtését azért tartottam fontosnak, mert van olyan nézet, amely szerint oppidum 89 elnevezés csak a vásárral rendelkező települések viselhettek. Tolna megyében 25 települést említenek forrásaink legalább egy alkalommal oppidumnak (vagy néhány esetben civitasnak). Közülük kilenc helyen egyaránt tartottak hetipiacot és sokadalmat, kilenc településnek pedig csak hetipiaca volt. Olyan mezővárost, ahol kizárólag országos vásárt tartottak, nem ismerünk. A 25 mezőváros között nyolc olyan is előfordul, amelynek sem heti-, sem országos vásáráról nem maradt fenn adat. E települések többségéről - így pl. Szekszárdról - úthálózati csomópont jellegük, birtokközpont voltuk vagy egyéb jellemzőjük miatt gyanítható, hogy rendelkezhettek vásártartási joggal, ha ezt a források hézagos volta miatt igazolni egyelőre nem is tudjuk. A megye 42 piac- vagy vásártartó településének több mint felét nem említik mezővárosként a források, pedig található köztük sokadalmas hely (Görbő), valamint hetipiacot és sokadalmat egyaránt tartó község is (Peremarton). E 24 helyet tehát olyan piacos falvaknak tarthatjuk, amelyek bár rendelkeztek némi központi funkcióval, de mezővárosi kiváltságot ennek ellenére sem szereztek. KUBINYI 2000, 27. KREDICS-SOLYMOSI 1993, 11. A Dunántúl középkori útjait bemutató térképen környékén még csak utak sincsenek: GLASER 1929. Vö. F. ROM HÁNYI 2000. Vö. MIKLÓS 2007. Legutóbb pl.: C. TÓTH 2004, 389. Legutóbb pl.: TRINGLI 2001, 131.