Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

K. Németh András: Sokadalmak és hetipiacok a későközépkori Tolna megyében

K. Németh András Sokadalmak és hetipiacok a későközépkori Tolna megyében

1 Kubinyi András emlékének Bevezetés Tolna megye kereskedelmének története a török kiűzése utáni időszaktól kezdve jól ismert Szilágyi Mihály munkásságának köszönhetően, aki az általa bemutatott korok előzményeként megyénk középkori 2 kereskedelme kutatásának lehetőségeit meglehetősen sötét színekkel festette le. A középkori Tolna megye vásáraival összefoglalóan mindeddig nem foglalkozott a kutatás. Csánki Dezső elszórt adatain után Szakály Ferenc a szekszárdi konvent hiteleshelyi tevékenysége kapcsán lábjegyzetben említette meg három ún. három vásáros kikiáltás adatait," jómagam egy város-monográfia előkészületei kapcsán érintettem a Völgység vásáros helyeit,

4 végül pedig egy vásárokkal foglalkozó megyei helytörténeti konferencia kötetében Töttös Gábor adott népszerűsítő stílusban áttekintést Tolna megye „régi vásári emlékeiről", néhány középkori adatot is érintve. A középkori vásárok kérdéskörét történészeink közül legalaposabban Kubinyi András kutatta. Tanulmányomban főként az általa kifejtett szempontok alapján vizsgálom a középkori Tolna megye vásárait. írásom remélhetőleg hozzájárulhat a megye középkori gazdaság-történetének alaposabb megismeréséhez, ugyanakkor a középkori Tolna megye központi helyeinek kiszűréséhez is segítséget nyújthat azáltal, hogy a Kubinyi András által kidolgozott centralitási kritériumok közül az egyiket átfogóan igyekszik bemutatni. E cikk természetesen nem vállalkozhat arra, hogy a vásáros helyek település-hálózaton belüli elhelyezkedését részletesen elemezze, ha néhány előzetes észrevétel önként adódik is. A vásáros helyek megoszlása A középkori Tolna megyében előzetes, teljesnek nem tekinthető adatgyűjtésem szerint jelentős számú központi hellyel számolhatunk: jelenleg 76 településről ismerek olyan adatot, amelynek alapján a Kubinyi András által meghatározott kritérium-nyaláb legalább egyikébe besorolható az adott község. Tolna megye 76 centrális helye közül a középkorban adataim szerint 42 településen tartottak országos vásárt, korabeli szóval sokadalmat {forum annuale) és/vagy hetipiacot (forum hebdomadale), azaz a központi helyek 55%-a számít vásáros helynek. Sokadalom és hetivásár-tartási joggal az összes központi hely 13%-a, csak sokadalom-tartási joggal 1%-a, kizárólag hetivásár-tartási joggal pedig 41%-a rendelkezett.

7 Tanulmányom alapját Kereskedelmi és egyházi központok a középkori Tolna megyében (Néhány összefüggés a templom- és vásárhálózat között) című szemináriumi dolgozatom képezi, amely az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola Régészeti Doktori Programján a 2003/2004-es tanév I. félévében a Laszlovszky József által tartott Posztgraduális szemináriumra készült. Témavezetőmnek e helyen is köszönetet mondok a dolgozathoz ffizött hasznos megjegyzéseiért. A kutatás első eredményei térképes formában bemutatásra kerültek a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum 2005-ben megnyilt Örökségünk című állandó kiállításának második termében, A tanulmányhoz mellékelt térképet Balogh András készítette, segítségét ezúton is köszönöm. : SZILÁGYI 1978, 67-68. 3 SZAKÁLY 1968, 54. 155. jegyzet. 4 K. NÉMETH 2006, 42. 5 TÖTTÖS 2006. A cikk a tihanyi alapítólevélben szereplő Martos lokalizálása kapcsán több tévedést is tartalmaz. Martos helye amelynek lokalizálását a szerző állításával szemben már többen is megkísérelték (uo. 125) - nem a Tamási határában fekvő Szentmárton-kezdetű helynevek környékén kereshető (uo. 126, 130); legújabban Hoffmann István igazolta, hogy valószínűleg a Szedres határában fekvő, későbbi Apáti nevű birtokkal azonos. Vő. HOFFMANN 2006, 30-35, különösen 34. 6 A centrális helyekkel, valamint a városfejlődés és a vásárhálózat összefüggéseivel foglalkozó kötete egyik megjegyzéséből tudhatjuk, hogy a szerző elkészítette a megyénknek helyet adó Kelet-Dunántúl vásárhálózatának rekonstrukcióját is (KUBINYI 2000, 12, 27). Több évtizedes anyaggyűjtést folytató professzorom hasonló irányú kutatásai után csupán azért vállalkozhattam e cikk megírására, mert Valter Ilona tájékoztatása szerint amelyet ezúton is köszönök Kubinyi András hagyatékában nem található meg Tolna megye középkori vásárhálózatának publikálásra kész kézirata. 7 Kubinyi András adatgyűjtése alapján feltételezte, hogy Kelet-Dunántúlon a vásártartó helyek aránya a központi helyek között hasonló lehet a Nyugat-Dunántúl magas (78,5%) arányaihoz: KUBINYI 2000, 27. A számítása és saját adataim közötti különbség oka az lehet, hogy gyűjtésemben magas a VII. kategóriába tartozó, alacsony pontszámmal rendelkező, vásártartási joggal nem rendelkező települések száma, amelyek természetesen rontják a vásártartó helyek arányát