Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon
Kornél szintén tartott - persze alkalomhoz illő - beszédet, és nyert el pár nappal később a megyei pártszervezet megalakulásakor közéleti, politikai ambícióinak megfelelő tisztséget: a párt vármegyei jegyzője lett. 321 Ifj. Leopold Lajos személyiségétől távol állt, hogy pozíciókban gondolkozzon. Ugyan 1910 végén beválasztották a megyebizottság szűkebb testületébe, az állandó választmányba 322 , azonban a helyi nyilvánosság figyelmét felkeltő következő lépéséig 1912-ig várni kellett. Az ellenzéki obstrukció letörésére készülő kormánnyal szemben 1912. május 23-án a fővárosban tartott munkássztrájk és tömegtüntetés tragédiába torkolásának, a karhatalom fegyverhasználatának hírére ifj. Leopold Lajos még aznap kilépett a Munkapártból. 323 A tömegtüntetéssel rokonszenvező, de főképp a kormány politikáját elítélő függetlenségi párti Tolnamegyei Közlöny Leopold lépését következőképpen kommentálta: „ Tekintélyes munkapártiak sem lelkesednek a történtekért. Ijj. Leopold Lajos kilépése, ha száma egyet jelent is, de erkölcsi súlya igen nagy. ", 324 Ennek ellenére másfél évvel később, 1913 végén újabb három évre megőrzi tagságát a központi választmányban és az állandó választmányban. 325 Ifj. Leopold Lajos 1914 őszétől 1916 végéig Vöröskeresztmegbízottként a keleti hadszíntéren volt, így következő politikai jellegű megnyilatkozása 1917 nyarán, a vármegyei közgyűlésen elmondott nagyívű beszéde, melynek tárgya újfent a választójogi reform volt. A július végi közgyűlésre azután került sor, hogy az ellenzék nagy részét egybefogó, általános választójogot zászlójára tűző Választójogi Blokk fellépésének hatására, Tisza István gróf kormányának bukását követően, 1917. júniusában ellenzéki irányultságú kormány alakult. Azonban hiába élvezte az új miniszterelnök, gr. Esterházy Móric és kormánya az ellenzék bizalmát, annak az alapjában véve változatlan összetételű képviselőház ellenében nem volt sok mozgástere. Erre bizonyíték a szóban forgó megyegyűlés is, ahol a fővárosból leutazott, ekkor már vezető munkapárti politikus Simontsits Elemér 326 intencióira a vármegye többsége Tisza Istvánt támogató, illetve az Esterházy-kormány választójogi elképzeléseivel szembeforduló határozatot fogadott el. Leopold a Tisza-féle választójogi elképzelésekkel szemben, a vagyoni cenzus érvényesítése helyett az értelmiségi cenzust (írni-olvasni tudás feltételét) preferálta, amelyet a magyar szupremácia (vezető szerep) biztosítása, megőrzése szempontjából is jó megoldásnak tartott. Ugyanis a munkapárti szónokok a nagyszámú nemzetiségi lakos választójoghoz jutásával indokolták a választójog nagyobb arányú kibővítésének elvetését. 327 A 149-31 arányban határozattá emelkedő Simontsits-j avaslat ellen 328 ifj. Leopold Lajos mellett a németorientációval szakító, mielőbbi békekötést szorgalmazó Károlyiféle függetlenségi párt helyi prominensei (mindenekelőtt dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, Adler N. János magánzó, dr. Mayer Gyula ügyvéd, dr. Albers Rezső ügyvéd), a kisgazdapártiak, valamint egy-két katolikus néppárti irányultságú bizottsági tag szavazott. 329 Ifj. Leopold Lajost az 1917. november 21-i vármegyei közgyűlés beválasztotta a vármegye köz- és szakigazgatási feladatait koordináló közigazgatgatási bizottságba, annak elfogadását azonban igyekezett elhárítani. Magatartását vélhetően az befolyásolta, hogy ekkor már a Munkapárt által támogatott Wekerle-kormány volt hivatalban, továbbá azon meggyőződése, mely szerint „elveinekpolitikai képviseletére a közigazgatási bizottságban nincs szükség"™ 321 A vármegyei pártszervezet megalakulását 1910. március 5-én tartották a Szekszárd Szálló nagytermében, elnökké gr. Széchenyi Sándort választották. - Tolnavármegye 1910. március 6, 2-5. 322 TMÖL, Törvhat.bizotts. i., közgy. jkv. 1910/608. 323 A vérvörös csütörtökként elhíresült eseményeknek 6 halottja volt. 324 Tolnamegyei Közlöny 1912. június 9, 3. !5 TMÖL, Törvhat.bizotts. i., közgy. jkv. 1913/869-870.; - Az állandó választmányba három évvel később, az 1917-19 közti évekre is beválasztották. - Tolnavármegye és a Közérdek 1916. november 9, 2. 326 Simontsits Elemért 1914-ben a képviselőház alelnökévé, majd az Országos Hadsegélyező Bizottság ügyvezető alelnökévé választották. 27 Azonban dr. Zsigmond Ferenc találóan mutatott rá, hogy a nemzetiségiek választójoghoz jutásával ijesztgető munkapártiakat hitelteleníti, hogy a szabadelvű kormányok „ ötven éven át semmit sem tettek arra, hogy a választókerületek helyesen legyenek beosztva s eltűrték azt, hogy kétszer annyi nemzetiségi választókerület van, mint magyar. ". - TMÖL, Törvhat.bizotts. i., közgy. jkv. 1917/319. illetve Tolnavármegye és a Közérdek 1917. augusztus 2, 1-2. ; - A dualizmus korára ugyanis végig jellemző volt, hogy a szabadelvű párt a parlamenti többségét a nemzetiségi többségű területeken szerzett mandátumokkal biztosította. 328 A Simontists-javaslattal együtt szavaztak az azzal ellentétes tartalmú, Esterházy-kormányt és a választójog nagyarányú kibővítését támogató indítványról is, amit Szabó Géza tett, amely így 149-31 arányban utasíttatott el. 329 Ifj. Leopold Lajosnak, egyező szavazatuk ellenére a szekszárdi kisgazdák vezérével, Szulimán Györggyel is volt vitája az ipari munkások választójogával kapcsolatban. - TMÖL, Törvhat.bizotts. i., közgy. jkv. 1917/319.; 330 A törvényhatósági bizottság ezen az ülésén szavazott bizalmat a Wekerle-kormány részére. - Tolnavármegye és a Közérdek 1917. november 22, 1 -2. 474
