Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon
Kovách amellett, hogy részletesen beszámolt a kastély parkjába ünnepi öltözetben felvonult matyókról, azok népviseletéről, itt szerzett benyomásaikról,- egyébként fényképeket is készítettek, daloltatták is őket -, azt sem hallgatta el, hogy azt megelőzően ifj. Leopold Lajos szívélyes vendéglátásában részesültek: „Alig is vártuk, hogy a pusztára megérkezzünk. De hát a művészek, meg a néprajzos csak terveztek, Leopold Sándor ózsáki nagybérlő fiának, Leopold Lajosnak magyaros vendégszeretete meg azzal végezett, hogy mielőtt csak egy mákszemnyi matyó is mutatkozott volna a láthatáron, a matyókra éhes három peregrinus étvágyát először is római módon elégítette ki. A bohém lelkek mindig derült hangulatának megfelelően, a házigazda útmutatására velünk együtt a többi tisztán férfi vendégek is, egész kényelemmel nekiláttunk az ebédnek; Göre Gáborként az ebédkoszt ügen jó volt, de alkalmatos borban sem volt hiányosság. Az ebédnek úgy a közepe táján meg is jegyeztük, hogy étel-ital nem kabát levetést, hanem zsinóros, pitykés atilla folöltést is megérdemelné. ". 237 A fent leírt magyaros vendégszeretet jelzi, hogy a bérlőház és a körülötte lévő kastélypark élete némileg hasonlíthatott úri kastélyok, kúriák életére, bár valószínűsíthető, hogy ifj. Leopold Lajos családja, főként a főváros pezsgő életéből idecsöppent Jacobi Lívia nem a Lesznai Anna által megrajzolt idilli, varázsos vidéki életként tekintet ózsáki napjaira. Persze a Sárköz lapálya közel sem biztosíthatott olyan mesebeli természeti hátteret, mint a felvidéki (körtvélyesi) Moscovitz-birtok környéke. A természethez igazodó életmód, az állatok közelsége persze alakítja a személyiséget: Leopold többször adta tanúbizonyságát állatok iránti szeretetének. 238 Nem ennek közvetlen továbbfuzéseként, hanem az ózsáki élet momentumainak sorát folytatva említem meg, hogy ifj. Leopold Lajos néha vadászott is. 239 A szekszárdi közalapítványi felügyelőségnek tett bejelentés szerint Ozsákon az 1906/07-as vadászati évben 89 nyulat, 102 fogolyt és 40 fácánt ejtettek el, persze nem valószínű, hogy ezeket mind ifj. Leopold Lajos vagy esetleg vendégei lőtték volna le. 240 Egyelőre megválaszolatlan a kérdés, hogy a hasonló élethelyzet eredményeként volt e jele a megyei középbirtokosság mindennapi életviteléhez való idomuláshoz, az azonban már most valószínűsíthető, hogy a gazdaság személyzete részéről a viszonyulás hasonló volt. Az uradalmi bérlő a cselédek számára ugyanúgy az „uraságot" jelentette. Erre nem csak Illyés Gyula tapasztalatai szolgálnak igazolásul 241 , hanem egy, a Leopold család köréből hozott példa is: ifj. Leopold Lajos bátyját, a Fejér megyei Szentágota bérlőjét, Leopold Gusztávot az uradalom személyzete „Kegyes nagyságos úr "-ként szólította. 242 Persze, megtörténhetett, hogy ifj. Leopold Lajosnak a mindennapi életben volt alkalma oldani e presztízshierarchián. Bár valóban sok adat bizonyítja, hogy a Leopoldok, Sándor és fia, Lajos nagy erőfeszítésekkel, jelentős beruházásokkal mintagazdaságot hoztak létre, és az is kétségtelen, hogy a Leopold Sándor által 1870-1880as években építtetett házak, lakások színvonala, minősége jobb volt, mint az átlag, az ószákpusztai cselédek mégiscsak cselédek voltak, élet- és lakáskörülményeik alapvetően e tényhez igazodtak, ebből és a pusztai létből fakadó problémáik ugyanúgy megvoltak. így az 1906 végén Ozsákon megejtett közegészségügyi ellenőrzés például nyolc pontban talált kifogásolni valót, rendelt el bizonyos munkálatokat, amelyek közül Leopold Sándor fellebbezésének köszönhetően - tételesen csak kettőt ismerünk: az egyik az ököristálló melletti kút betöméséről, a másik a cselédlakások padlójának megemeléséről, annak az udvar szintje feletti 1 méteres magasságának biztosításáról rendelkezett. 243 De például az uradalmi római katolikus elemi iskola, művész" többször járt a Sárközben, és a szekszárdi múzeum gyűjteményét is tanulmányozta. - Tolnavármegye és a Közérdek 1914. június 8. 4. i7 Tolnavármegye 1903. július 12-i számának első négy oldalán olvasható leírást Szilágyi Miklós egy 1982. évi közleményében újra közölte. - SZILÁGYI 1982. !8 Ld. A szamár halála c. (1903) versét - közli: CSEKŐ 2006a, 365., CSEKŐ 2006b, 8. -, illetve az évtizedekkel később a Búrvár c. folyóiratban megjelent, megejtő hangvételű írásait: Mitől „szamár" a szamár? (1939); Lao-ce a bivaly hátán (1942). !9 „Guszti (Leopold Gusztáv. A szerző) most vadászatra készül, Szilfamajoron lesz, én lemondtam, amit a nyulak fagyos közönnyel vettek tudomásul. " - írta ifj. Leopold Lajos 1904. január 14-i levelében Szabó Ervinnek. - LITVÁN - SZŰCS 1977, 411. TMÖL, Közalap.urad. i. 303/1907. - Volt, mikor úgy nézett ki, hogy az előbb felsoroltaknál vérmesebb vadra is lehet vadászni Ozsákon. 1914 februárjában híre kelt, hogy a gemenci erdőből az ózsáki nádasokba vetette be magát egy farkas. Bezerédj Pál gemenci vadőrének, Szulimán Istvánnak a neje vélte úgy, hogy farkast látott. Telefonon fel is hívta az ózsáki intézőséget, hogy a vadállat a nádasban Ozsák felé halad. A vérnyomok alapján az intézőség emberei végül is vadorzók által megsebesített vadkannak vélték a gyanús állatot. - Tolnavármegye és a Közérdek 1914. február 23. 4. M Illyés Gyula A puszták népében írta: „A tiszteletadásban nincs válogatás. Nem kell hozzá sem ragyogó történelmi név, sem társadalmi állás. (...) Környékünkön, a század elején, jó egypár zsidó család is szerzett uradalmat. Beköltözködésük másodnapján már éppoly félő megbecsülés övezte őket, akár elődeiket. " - ILLYÉS 2003. 13. xl Magyar József (Sárszentágota) közlése. 0 Az alispán 1908. január 11-én kelt határozata. - TMÖL, Alispáni i. 93/1907. 462
