Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon

Ifj. Leopold Lajos: A vén tölgy (Vajda János halálára) Lombjaveszett erdőn jártam, Amint állok s elmerengek, Hervadásban, mély avarban. Tar gallyak közt sikolt a szél, Tölgyet láttam, - a lábánál Hervadt erdőn, avar felett Csörgedező, kis patak van. Valami bús sóhajtás kél: „Mért, hogy egyre cseveg-csacsog Az a kanyargó, kis patak, S partján áll a nemes, vén tölgy Sötéten, büszkén, hallgatag?..." 12« kép: Ifj. Leopold Lajos Éji látogatás c. verse a Tanulók Lapjában 1896-ban (4. szám). Leopold ekkor született versei persze közel sem annyira kiérleltek, mint a későbbiek, néhol patetikusak, szentimentálisak, de ez részben életkorának, illetve a kor hatásának is betudható. Ifj. Leopold Lajos 15-18 éves korában született írásai hangvételüket tekintve olykor koraérettek, ugyanakkor kétségtelen, hogy későbbi önmagát előlegezik. Van, amelyik szociális érzékenységéről, szegények, elesettek iránti együttérzéséről tanúskodik (Karácsonyi rege), van, amelyik a természet rezdüléseire fogékony, az „Élet" törvényeivel harmonikus viszonyba kerülni képes embert vetítik előre (Téli séta), de van, amelyik a társadalomtudós rendszerező képességéről, s ilyen jellegű tájékozottságáról ad képet (Szülőföld és haza). S persze van olyan, amely a közügyeket előmozdító igyekezetre szolgáltat példát: a lap hasábjain tett indítványt, hogy az országban található középiskolai önképzőkörök a millennium alkalmából 435