Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Balázs Kovács Sándor: Sírversek a sárközi temetőkből (Bogár István gyűjtése alapján)
lekaszált./ Kedves édes anyám szíve fájdalmára/ Idegenben dőltem a halál karjára/ Ezt a veszteséget nem tudta túlélni/ Haza hozott engem síromba pihenni/ Elég volt már néki a kedves testvérem/ Aki ott pihen már az orosz harctéren/ Akinek holttestét még nem is láthatta/ Ide sírboltba haza nem hozatta SÁROSDI ISTVÁN Volt s hazáját szerette ím/ Annak védelmére életét feltette/ Ott pihen a többi hősökkel egy sorban/ Legyen könnyű a föld, amely testét nyomja/ Kedves édesanyám gyászos/ TÓTH ERZSÉBET/ szívedet a bánat, hogy nem repeszté meg/ Harminc évet töltött ebbe a világba/ És leszállt a földbe 1916-ik évben augusztus havában/ És kedves leánya Sárosdi Juditka/ Keserű könnyekkel sokat megsiratja/ Itt pihen velem kedves jó apám TÓTH ISTVÁN/ Ki megnyugodott a sok szenvedés után/ Elhunyt 1918 április 20-án életének 54 évében/ Nagyanyjuk Szilósi Zsuzsanna/ Áldás béke drága hamvaikra. 19 5. MEZŐ BENŐ/ családi sírboltja Isten veled hitves, apa, rokon, barát/ Földi küzdés után nyertél égi hazát/ Sírod felett virraszt a hit és kegyelet/ Hogy téged egykor az örök szeretete 6. Ezen sírhant fedi/ MÓZSI ISTVÁN/ Hűlt tetemeit aki élt 17 évet/ Meghalt 1917. évi november 9-én Állj meg halandó, nézd meg gyászsíromat/ Gondold el magadnak mulandó voltodat/ En is voltam egykor mint te világ fia/ De leszakasztott az irigy halál nyila/ 17 év tavaszán kinyílt virág voltam/ De az Úrnak szavára hamar elhervadtam./ Kesergő édesanyám nehéz bánatára/ Lehajtottam fejemet sirom vánkosára./ Kedves jó édesanyám ne hulasd könyedet/ Ne e sirhalom alatt keresd gyermekedet/ Mennyben vagyok Jézusnál innen nézek reád/ Itt kérem az Istentől az ég áldását reád/ És ha majd idővel eljövend halálod/ Elvesztett gyermekedet itten feltalálod/ most kedves jó öcsém ifjú Korsós István/ Neked is az én lelkem sok szerencsét kivan/ De vigyázz, és ne feledd hogy rövid az élet/ Eleted virágjában a halál letéphet./ Imitt vagyok a példa midőn nem is vártam/ Eletemnek tavaszán e gyász sírba szálltam./ De érted az Istenhez mindig fohászkodom/ Tartson meg szülőidnek, azért imádkozom./ Béke hamvaira! Gyászoló édes anyja/ Edelényi Erzsébet/ Öreg atyja Edelényi János/ Öreg anyja: Mózsi Sára és Mózes Judit/ Nénje Edelényi Sára/ Másik öregatyja id. Mózsi István/ Öreg anyja Jóföldi Judith/ Dédatyja id. Edelényi János/ Dédanyja Császár Erzsébet/ Fiuk Edelényi István/ Ezen síremléket készíttette édes anyja/ Edelényi János leánya/ Edelényi Erzsébet/ 1919ben. 21 7. Kedves halott/ Kit fedez ez a sírbolt/ Hallod e a fájdalom jajszavát/ A gyászoló férj s a 2 árva gyermek/ Szüntelenül csak te érted kiált:/ Jöjj vissza hozzánk/ Elhagyottan állunk ZSIKÓ ÉVA 19 Tóth János szülei: Tóth István és Tóth Erzsébet, apja Tóth István Szeremléről jött szolgálni Alsónyékre, ahol feleségül vette a Bölcskéről Alsónyékre nősült Sárosdi Lajos elvált feleségét. 1918. ápr. 20-án hunyt el, tébécében. Tóth János élt: 1895. márc. 2. és 1917. márc. 19. között. Sárosdi István élt 1886. dec. 14. és 1916. aug. között, ő Decsre nősült, feleségül vette Varga Juditot, kitől 1909-ben született Judit leánya. Tóth János nem volt nős. Szilasi Zsuzsanna nagymama pedig, Tóth Erzsébet édesanyja. A nagyapának Tóth Istvánnak 1883-ban 15 kh. földbirtoka volt. 20 Mező Benő pusztagazda Gerjenből került Pörbölyre, feleségeit Sörös Máriát és Dömötör Máriát Dunaszentgyörgyről hozta, 1922. jan. 22-én halt meg 67 esztendős korában. 21 Mózsi István szülei: Mózsi Mózes István és Edelényi Erzsébet, Mózsi István 1900. szept. 16. és 1917. nov. 9. között élt, tébécében hunyt el. A sírversben szereplő Korsós István Mózsinak unokaöccse, anyjaik voltak testvérek Edelényi Erzsébet és Sára. 351
