Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

Adatközlő anyósa szerint a beavatkozást Czebe szüle minden esetben csak három hónapos kor után végezte el, mert akkor érezte meg a csomóját, „akkor tudta fővenni". Megkereste a méhet, az egyik kezével felnyúlt, a másikkal meg kívülről a tenyér élével jó keményen húzta le. „Azt mondja pincébe, minden hova nyomott bennünket - ahol ért -, hogy még az embörök se tudják mög. S akkor - azt mondja - bizony ki köllött fekünni, még a lengőnek se vót szabad hozzánk érni, mert bizony ugyan sokan meghaltak azért. Ugye mingyárt kapták a hashártyagyulladást és akkor az elvitte ükét az biztos. Tehát egyik kézzel fölnyúlt, a másik kézzel azt a csomót a méhet nyomta, szóval húzta tenyíréllel lefelé. " Az asszonyok azután maguk is próbálgatták, hozták az ördögszakáll gyökeret a szálkai hegyről. Ez is sok fiatalasszony halálát okozta, megmosták ugyan, de nem tudták rendesen felhelyezni és kinek a méhe oldalába fúródott, kinek más bajt okozott. Ha jól fel tudták helyezni még négy-öt hónapos gyermeket is elvitt. Egyébként gyönyörű, nagy zöld virágai vannak és fekete gyökere. Használták még mályvagyökeret is, a gyűrűmályva gyökerét. Ezt megtisztították, szappanos vízzel megmosták. Nyersen használták, de ha télire volt szükség rá, szárították is. Ilyenkor lekezelték forró vízzel, majd szappannal. Beletakarták valami ruhafélébe vagy papírba és az ágyuk fejében, vagy lábánál tartották a száraz gyökeret. A gyökér három hónapos korig volt hatásos. Használták még a cédrusfa ágát is, azt szintén megfaragták. Hat hét után már csak azokat használták, melyeknek mérgező hatásuk is van. Az ördögszakállnak van, így ez tovább hatásos. Nem lehetett a kertekben tartani mert a két háború között „a csendőrök, az akkori világnak az emberei kutatták, hogy hol van. Mert az egykét meg akarták mindig szüntetni. Csak azt nem így köllött vóna, hanem úgy, ahogy most. Mert nekem is azt mondták, hogy 'keskeny a beső mező, nem lehet ám két-három gyerök, mert azt nem lehet osztani. Mert egy vótam én is - mondta a szülike -, egy vót a lányom is, egy vót az unokám is, aki a te férjed, hát te se hozhatsz osztozót. "

217 Magzatelhajtás céljából megitták a kölnit is. Talán eleinte használt is, adatközlővel is megitatták ezt 1922-23 táján. „ Otkolon víznek hittak...Hát bizony én velem is megitattak két decit - nem is tudtam enni még fene tudja mennyi ideig se...azt éhgyomorra reggel. Azért a kislány megszületett - gyöngénk, betegnek s hat hetes korában meghalt, amikor mindenki a fejit verte a falnak. De mégis ő annyira gyenge lett, hogy meghalt bele, s engemet bizony kísért talán az életem végéig, én megmondom úgy ahogy van. " 8 Használták a nadragulya-, a petrezselyem gyökeret is. A rokkaszárnya vasát is alkalmazták. „ Vót olyan bolond aki kötőtűvel összeszurkálta magát. Pl. ennek a Pál Péternek a felesége, a Kovácsné. Az ügy csinálta és meghalt vérmérgezésbe - a férje katona volt 1939-be mikor bevonultak a Fölvidékre. Nem akart több gyereket...Egy vót már, meg ott is maradhat az ura, őneki nem köll, de meg is halt bele...Lúdtollat ugyancsak használták itt...De én nem is foglalkoztam ilyenekkel, már modern eszközöket használtam, pesszáriumot. Eleiben vót az a gomba. En tudtam használni, de nem szeretettem. Hanem aztán ajánlották nekem menjek át Bajára s akkor ott vettem meg. Az két gyermek után vót nekem már egy vót, aki meghalt és ez aki most van leányom. Fém pesszárium. A gomba meg valami műgyűrü -féle lehetett, de azt már az első háború előtt is használták. Meg timsós vattát tettek fel előbb mielőtt a férfivel közösült, már föltette. Este mikor lefeküdt már föltette a timsós vattát. Szóval próbáltak erősködni mindennel, s ha nem hát akkor hanem az egyke, annak meg kellett lönni...Hallottam azt is már régen, hogy abba halt meg, hogy esernyődrótot rakott föl. Mikor idekerültem a szülike mondta, hogy vigyázzunk magunkra nagyon, ha má fiatalasszonyok vagyunk nehogy olyanhoz menjünk el ki nem is érti, má ez ebbe halt meg, az abba halt meg..A bábák általában katétert használtak. "

m A beavatkozást a közösségekben addig nem tekintették bűnnek, míg a magzatnak nincs lelke. Legkésőbb a harmadik hónap vége, illetve mozdulásig lehetett.

220 A gazdag néprajzi, történeti anyag egyértelműen bizonyítja, hogy a magzatelhajtás fő gyakorlói nem a bábák voltak - hiszen ők a kor szintjének megfelelő egészségügyi képzésben részesültek -, bár tevékenyen részt vettek benne, hanem azok az idős asszonyok, akik minden képzés nélkül - a bábaképzést, orvosképzést megelőző évszázadokban - vezették a szüléseket, 216 GÉMES 1972. 217 Uo. 218 Uo. 219 Uo. 220 GÉMES 1987, 17. 335