Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

többi sárközi községből is. Állításunkat támasztják alá az anyakönyvi bejegyzések is. Őcsényben jegyezték fel: 1791. november 26-án született Katalin, anyja Boné Istvánné Kőmíves Éva katona feleség, 1801. január 28-án született István, mindkettőjük apja valószínűleg Könczöl Pál, kivel együtt élhetett Boné Istvánné. 1810. április 17-én este penitentiát tartott az őcsényi parókián Deák Judit paráznaságba esett személy, kinek férje, Vékony András katona. A harmadik csoportot az özvegy és elvált, valamint a férjüktől külön élő asszonyok alkották. Ez utóbbi személyek is előbb-utóbb általában elváltak lettek, csak ritkán fordult elő, hogy a külön élő, megesett nő visszament volna férjéhez, de erre az esetre is vannak példáink. Az 1883. április 27-én Decsen törvénytelen ágyból született Gábor nevű fiúgyermek anyja Kiss Erzsébet férjétől külön élő nő volt. A férj Széles András, kivel 1874. november 20-án kötött házasságot. Visszatérhetett a nő a férjéhez, mert 1888. június 9-én ismét gyermeket szült, kinek származását a férj sem vitatta, elismerte sajátjának. A paraszti közösségekben nem esett olyan szigorú megítélés alá, ha özvegyasszony szült törvénytelen gyermeket. Az özvegyet a férfiak olyan személynek tartották, akivel könnyen lehet szexuális kapcsolatot létesíteni. A gyerekek felneveléséhez az egyedül élő özvegynek gazdasági alapot jelenthetett a tulajdonul kapott törvényes örökrész, a házasságkötéskor kikötött hitbér, a végrendeletekben rájuk hagyott örökség. Mivel a rájuk testált jogokat általában addig gyakorolhatták, amíg újból férjhez nem mentek, amíg az elhunyt férj házában laktak, ezért gyakran nem kötöttek újabb házasságot. A 18-19. század fordulóján már kezdték szégyellni az özvegy házasságon kívül született gyermekét. A szerzett gyerekkel a menyecske mind a maga családjára, mind elhalt férjére - akinek családjában továbbra is élt - szégyent hozott. Házasságtörés A kettős erkölcs a házasságtörés vétségének a megítélésében is működött. A közvélemény az asszonyt sokkal bűnösebbnek tartja. A nő házasságtörését nem csak szégyennek, de bűnnek tartották. Maguk az asszonyok is súlyosabbnak tartották a nő házasságtörését, mint a férfiét, mert a férfi nem lenne bűnös, ha nem találna nőt. A Sárközben már-már cinikus megfogalmazásai is vannak a helyzet hallgatólagos elfogadásának: „nem asszony, akinek nincs ura, nem ember, akinek nincs kurvája. " (Decs)

167 Az itt élő, egykéző, jó módú parasztok körében az élet minél teljesebb ki élvezése lett az életcél. Felfedezték saját testüket, a felfokozott nemi élet kultuszát. A test ördöge nagy úr, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is. Nem véletlen, hogy az országszerte ismert mondás: „A vén kecske is megnyalja a sót", a Sárközben a következő formában járta: „A fiatal kecske nyalja a sót, a vén meg harapja. "

168 Ezt nemcsak az adatközlők erősítik meg, hanem a levéltári források is. Egy decsi tanúkihallgatásból tudjuk, hogy Mózes János 33 éves nős református decsi földmíves: „hogy ő több évekig feleségétől külön válott lévén a panaszolkodó növel szerelmi viszonyba volt, most pedig feleségét magához ismét vissza vette, amiért Magyar Erzse most őt úton útfélen becstelenítti, egy kis 3 éves gyermekét pedig megtanította, hogy ha kérdezik - kinek a lánya? Azt felelje: Mózes Jankóé, aki ezt valóságosan meg teszi, - ő tehát ezeken felbosszankodva átment Magyar Erzsehez és szépen meg kérte: hogy ne tanítsa a gyermekét erre, hogy az ő fia született. A férjet elvitték katonának, a feleségnek pedig - távollétében - bizonytalan atyától egy leánya, Zsuzsa született, 1799. augusztus 18-án. A leány megérte a felnőtt kort és 1821. január 10-én férjhez ment Könczöl Péterhez. 1801. augusztus 10én ismét fiúgyermeknek adott életet a nő, szintén bizonytalan atyától, ki csecsemő korában elhunyt. 1804. március 4-én megszületett a negyedik törvénytelen gyermeke is, Sára „ Varga János akkori Detsi Hellység Kotsissától. " Családja laza erkölcsi felfogására jellemző lehetett, hogy unokái Varga Sára és Varga Erzsébet is törvénytelen gyermeket hozott a világra. (1837. október 21-én, illetve 1839. augusztus 24-én) Egy bírói feljegyzésből tudjuk, hogy: „Öreg Mihál Petemé az Leányával Mihál Rebivel csúnyául perlekedvén és mocskolódván külömben pedig az Isten Házában sem járnak: azért is meg visgáltatván 12 Korbácsai meg is csapattak. " - Decs világi prot. 1803. március 27. Hasonlóan érdekes élet Mihály Józsefé is, kitől 1813. február 17-én Tóth Pálné Huszár Sára katona feleségnek törvénytelen fia született, Mihály József gyakran szerepel a penitenciát tartott személyek névsorában, valamint neve több alkalommal felmerült a törvénytelen születések kapcsán is. 1804. április 27. József - Baráti Erzsébet bizonytalan atyától született fia, a nő Mihály Jóskával paráznaságba esett személy. 1804. szeptember 15-én született Erzsébet törvénytelen, Cseh Erzsébet Mihály Józseftől való fattyú leánya. Mihály József 1805. január 9-én feleségül vette Cseh Erzsébetet. Leányuk Mihály Sára 1833. január 31-én férjhez ment H. Bogár Jánoshoz, 1836. március 21-én azonban törvénytelen fia született, István. FÉL 1951. BALÁZS KOVÁCS 2004, 352. 319