Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

A bogyíszlai bíró, Simon István 1820. június 8-án levélben kereste fel az őcsényi református lelkészt, melyben a következőket írta: „Ifjú Vékony István Bogyiszlói Csizmadi Susánnát teréhbe ejtette, és már most több izben tett fogadása szerint elvenni nem akarja", a lelkészt arra kéri, hogy a „feledékeny" legényt szíveskedjék emlékeztetni arra a fogadására, hogy a leányt feleségül veszi. A legény természetesen mindent tagadott, ezért Bogyiszlóra küldték kihallgatásra. Az ottani lelkész, Szentes János Őcsénybe küldött sorai szerint: „Akármely betsületesen viselte magát Otsényben: de itt azon szegény leányon a gyalázatot megtette. Szemre állíttatván a Legény maga nem tagadhatta, hogy mind ekkoráig ugy járt hozzá, mint feleségéhez. A leány tanukkal bebizonyította ki házánál? hányszor háltak együtt? Ez előtt öt héttel is két éjtzaka háltak együtt három tanú bizonyítja. Mindekkoráig azzal ketsegtette, hogy elveszi, és a gyermekre semmi gondja ne légyen: mert mint a magáét eltartja. "

155 Szászi Julianna szekszárdi lakos Tolna vármegye alispánjához írt leveléből tudjuk meg, hogy „...a mostani Ótsényi refi Káplán Úr T. Szarka János Ur, a múlt 1840ik évi Augustus ban engemet szakátsnéjának megfogadván részint fenyegetésekkel, részint hamis Ígéretekkel eltsábított s szégyennel kell meg vallanom tőle terhessé lettem. Ezt észre vévén emlékeztettem őt ígéreteire s a rólam s a születendő gyermekrőli eleve gondoskodást lelkére kötöttem: de gorombául bánt velem. " A dolog kitudódott, a káplánt Siklósra helyezték, végül a perlekedő felek barátságosan kiegyeztek.

156 Angyó Lidia bátai hajadon leány panaszolta 1865-ben: „miszerint őtet Bárdos István huzamosabb ideig csábítgatta, ígérvén neki, hogy hozzá hű marad s rajta kívül mást ismerni nem akar, még végre 1863. évi áldozó csütörtök napján Május hó 14-én a szigeti szállásra utánna ment s fenyegette, hogy kivégzi a világból ha meg nem adja magát, - mire Angyó Lidi hitelt adott a sok ígéretnek, hogy ötét Bárdos nőül veszi - tágított az ellenszegüléssel és szívesen odaengedte magát Bárdos István vágyai kielégítésének. " Azután még több esetben engedett neki. (Hogy mennyire az erőszak miatt történt azt tanuk bizonyítják: Angyó Lidia több férfival folytatott viszonyt, úgy tűnik nem igen volt szükség nála erőszakra.) Az üggyel kapcsolatban az ítélkező főszolgabíró is kifejtette véleményét, mely igen sajátos. „Bár milly viseletűnek állítatik is nevezet nő személy, de miután az illy elaljasulások mindenkor a csábítók szüleményei - mert ha férfi csábítók nem léteznének - a mindenre alkotási természeténél fogva könnyen hajlandó nők elcsábítása nem következnék, azért illy esetekben birói meggyőződésem mindenkor az erösebb félt - a férfiút - a csábítót bünösebbnek kimondani, elég az illy szerencsétlen nőre nézve már azon aggasztó körülmény - hogy gyermeke miat ha Őcsény presb. jkv. 1820. június 25. - „Mi alábbírtak Ótsényi T.T.Sóltra János Prédikátor Ur meghagyásából, Bogyiszlói születésű Csizmadi Susánna árva Leány állapotjában, mely szerint Ótsényi Legény Vékony Istvánnal a 7ik parantsolatot megrontották, a Tanuk kihallgatván következendő vallást tették, úgymint Iső Bentze György mintegy 70 esztendős Református ember izenetében (öregsége és erőtlensége nem engedvén a bejövetelt) válj a, hogy az ő házánál és asztalánál tette azon fogadást, hogy készebb lészen Attyát és Annyát, mint Csizmadi Susit elhagyni. 2ik Tolnai András né Döme Ersébet 40 esztendős Reformata, jó lelkiesmérettel válj a, hogy ugyan akkor ö is azon szavait hallotta Vékony Istvánnak, hogy ne légyen Csizmadi Susinak a gyermektartásra gondja, ő lészen apja. 3ik Molnár Susánna 24 Esztendős Reformata ugyan azt valja, hogy azon háznál állította, hogy tsak Nénnyét vegyék el, mindjárást apja és anyja ellenére elveszi. 4ik Csötönyi Anna legvilágosabban állítja, hogy számtalan, az ő tulajdon házánál tett fogadást, hogy apját és anyát elhagyván Csizmadi Susiért él és hal. Ó több ízben kérdést tett, és hitetlenkedett az említett Ifjúnak ketsegtetésében, de mindenkor tellyes szívből lélekből állította, hogy fogadását szentül tellyesíti. " Végül Vékony István mégis csak feleségül vette Csizmadi Zsuzsannát, ám a hírnevén esett csorbát nem sikerült kiköszörülnie, későbbi magatartása sem volt makulátlan. - Őcsény Presb. jkv. 1831. december 7. - „Molnár Seres János feleségének Menyhárt Ersébetnek panasza, a ki férjét Seres Jánost azzal vádolta, hogy az Vékony István feleségével Csizmadi Susánnával már 6ik esztendőtől fogva tisztátalan parázna életben él, és őtet a miatt üldözteti veri kínozza, s halállal fenyegeti, mindenéből kizárja, mindenét Csizmadi Susánnának hordja. " Kihallgatták Serest, aki tagadta „tisztátalan társalkodását", azt viszont elismerte, hogy feleségét sokszor megverte, de nem Csizmadi Zsuzsannáért, hanem mert őt „a felesége gyalázatos hírbe keverte, szidja, átkozza, káromolja, éjjel nappal szüntelen perel, még az ágyról is leperli. Ezen mentségnek a Gyűlés minden részben hitelt nem adott anyival inkább, mivel már más alkalmatossággal Molnár Seres János Csizmadi Susánnával gyanús társalkodásáért, és feleségének amiatt való üldöztetéséért a Presbyteriális Gyűlés által megintetett, annak pedig nem engedvén, a Helység Tanátsa által páltzával is megbüntettetett: mindazonáltal magának a feleségének vallástétele szerint is annyiban menthetőnek esmértetett, amennyiben sokszor maga a felesége szolgáltatott arra alkalmatosságot nyelvességével, hogy ötét megverje. Mind a két perlekedő felet a Gyűlés flgyelmetesen kihallgatván, ámbár sem Seres János a Csizmadi Susánnával való gyanús társalkodásából magát egészszen ki nem menthette, sem a felesége nem tagadta, hogy maga volt oka többszöri megverettetésének mindazonáltal, hogy közöttök az egyenetlenség nagyobbra ne nevelkedjen, igyekezett őket a Gyűlés megbékéltetni ", az asszony erre hajlandó is lett volna, de a férfi nem, így az ügyet a felsőbb törvényszékre utalták. TMÖL. Közgyűlési iratok 1842. Lajstrom 1077. 315