Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

helen azon nyavala a nép között már túlságosan elterjedve van. " A főispán határozata alapján kiküldték a tények feltárására a megyei főorvost. Az ő vizsgálatának eredménye: Asztalos Erzsébetet, Dolo Rózát tisztának, viszont Piszler Rózát, Holacsek Fülöp szabó szolgálóját kankóval belepve találta és kórházba utalta.

150 A Sárközben kurvának számított az a nő: 1. aki szerelmi vétségbe törvénytelen párkapcsolat során került (ezek lányok voltak.), 2. aki a törvényes férjét megcsalta, (nyilvánvalóan csak asszony lehetett), 3. az a hajadon, férjezett, elvált, illetve özvegyasszony, aki promiszkuis életet élt, azaz gyakran cserélgette a szeretőit, vagy párhuzamosan több szexuális társat tartott, 4. aki szexuális vágyának kielégítése végett rendszeresen ismert és ismeretlen férfiakkal nemi kapcsolatot létesített, 5. az a nőszemély, aki megélhetés vagy keresményhez jutás miatt időnként közösült, 6. aki rendszeresen, tehát iparszerűen kéjelgett, akinek ez volt a pénz kereseti lehetősége, ebből élt, ez volt a mestersége.

151 Házas emberek ritkán kerestek nemi kielégülést a bordélyokban, hiszen a falu íratlan törvénye szerint nekik már ekkor nem illett kocsmázni sem. Ritkán előfordult azért, főleg fiatal házas embereknél, de akkor is általában ittas állapotban, vagy olyanoknál, akiktől külön költözött az asszony. Akik összefeküdtek, együtt háltak azokkal kapcsolatban már inkább használhatjuk a szexuális élet megfogalmazást, mivel bizonyos rendszerességgel, viszonylag nyugodt, huzamosabb ideig tartó együttlétre is volt lehetőségük. Ennek biztosításához azonban mások segítségére is szükség volt. Általában a bábák, esetleg más, kerítő öregasszonyok voltak a segítőik „a tilosban járóknak". Náluk jöttek össze, szexuális tanácsokat adtak a „félrelépőknek". Segítették őket a nem kívánt terhesség elleni védekezésben. Gyógyították a nemi betegségben szenvedőket.

152 A legények nemi életét a falu tudomásul vette anélkül, hogy elítélte volna őket. Az Ujváry Zoltán

153 által idézett szólásmondás szerint: „A legénynek ha leesik a kalapja, fölveszi, megtöröli, a fejébe teszi és mehet a széllel szemben is. " A leányok viselkedése a legényekkel kapcsolatban volt a legszabályozottabb, hisz a legények tevőlegesen alakíthatták és alakították a leányok hírét: „felkapottá " tehettek egy leányt, de sokat ronthattak is hírnevén. „Ellenérdekeltek" voltak, mivel egy legény presztízsét éppen az emelte, ami a leány hírét kikezdhette, nevezetesen, hogy milyen sikerei voltak az udvarlásban. Sőt számukra az udvarlás egyik látens funkciója éppen ez volt. Sikereikkel ezért eldicsekedtek, a leány részéről való nyílt visszautasítást pedig megbosszulandó sértésnek tekintették. így a leánynak nem volt könnyű a tartózkodás, illetve a nyílt visszautasítás elkerülésének normáját egyidejűleg megvalósítani. Ezért a leányok sokszor ellenkezni sem mertek, s gyakran éppen félénkségük miatt „engedtek" a legénynek.

154 A leányok házasság előtti szexuális élete megkezdésének leggyakoribb indoka volt, hogy a férjhezmenés reményében engedtek az ilyen irányú közeledésnek. Tisztában voltak ezzel a legények is, s nemegyszer felelőtlen ígéretekkel próbálták rávenni az együttlétre a leányokat. 150 TMÖL. Fszb, ir. 2795/ 1864. - A hasonló esetek elkerülése érdekében volt kénytelen Dőry Gábor főispán felhívni a főszolgabírák figyelmét a következőkre: „ hogy egy keritőnő két álig kifejlett leánykának, kik szülői házukat tudva nem levő ok miatt titkon elhagyva minden igazolási okmány nélkül útra keltek - házánál helyt adott, s őket valószínűleg a kerítéssel járó erkölcstelen üzletre felhasználta, kívánatos tehát sőt a társadalmi rend érdekeinél fogva sürgetően szükségessé vált, hogy a közerkölcsiség védelméül fenálló rendszabályok nagyobb szigorral kezeltessenek." - TMÖL. Fszb. ir. 1696/ 1865. - Az őcsényi református presbitérium is kénytelen volt foglalkozni hasonló esettel. 1875. augusztus elsején jegyezték be a jegyzőkönyvbe: „Karai Éva, néhai Kovács Péter özvegye bevádolja szőlőhegyi lakos, rósz hírben álló Kovács Sárát Széki Istvánnét, mint kerítőnőt, ki lányát Kovács Sárát, tőle édesanyjától elcsábított s fajtalan életű férfiakkal múlt augusztus közepe óta magánál tartotta. Az egyháztanács említett három egyént megidézte kihallgatás végett, minek eredménye az lett, hogy az elcsábított leány vallomása nyomán Kovács Sára Széki Istvánné - mint ki a szőlőhegyen bordélyházat tart s kenegetéséről hírneves - bűnösnek ítéltetett, - de mivel bűne oly nagy, hogy azért az egyháztanács a hatás körébe eső figyelemmel kellőleg nem sújthatja " a főszolgabíró vizsgálja ki az ügyet a „mielébbi szigorú intézkedés végett. " - Öcsény presbitériumi jegyzőkönyvek (presb. jkv.) 1875. augusztus 1. - Az őcsényi református egyház tulajdonában. 151 SZENTI 1992,249. 152 BALÁZS KOVÁCS 2000a, 254. 153 UJVÁRY 1993,21. 154 BALÁZS KOVÁCS 2000a, 255. 314