Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

Híres decsi előhegy ajjábaj Gyün a babám kékítős gatyába/ Kávészínű kalap a fejébe,/ Nem süt a nap ragyogó szömébe. így történt aztán, hogy össze is találkoztak a lányok a legényekkel. Kezdetét vette a tréfálkozás és a közös dalolás. „A lányok kezében karika alakú, tojásos tésztából sütött perec volt, a legényeknél bot. A perecért azonnal meg is indult a tréfás vetélkedés. Ezt nem volt könnyű dolog megszerezni a lányoktól. Ha azonban valamelyik lány a kiválasztott legény botjára tűzte a perecet, amit rendesen azt a látszatot keltve szoktak volt megtenni, mintha azt erőszakkal, vagy furfanggal ellopta volna, ez meghívásnak számított estére, a hálótanyára. " A délután tréfálkozva és dalolva telt el. Közben a madárhessegetésről sem feledkeztek meg teljesen. „Estefelé aztán beállítottak a tanyára. Ahány lány, annyi legény. Kezdetét vette az eszem-iszom, a danolás, vacsora után pedig a tánc. Néha éjfélig is eltartott a vígasság. Azután lefeküdtek aludni. Egy lány, egy legény, ki ki a maga párja mellett. A fiatalok mellett ugyan ott volt a tanya gazdájának a felesége, vagy anyja, az öregszüle is, ő azonban azt tartotta, hogy „könnyebb egy zsák bóhát megőrizni, mint egy asszonyt, illetve leányt. "

92 Ez a segítő munka egyben társas szórakozásnak is számított és sokféle szokáselem rakódott rá: udvarlás, ismerkedés, a szerelmespárok kiéneklése, összepárosítása, különféle társasjátékok, dalok és táncok. Amíg a lányok magukban voltak, idejüket kézimunkával, sütéssel-főzéssel, szőlőőrzéssel töltötték, a legények érkezése után kezdődött a szórakozás. Napközben kereplővel, vagy hujjákolva (kiáltozva) hessegették a madarakat. Jó alkalom, volt ez többek között a szerelmespárok kikiáltására: „...a jövendőbeli új párok is ott hirdetődtek ki, hat esztendővel előre. Naponként tizenkétszer. Ez úgy történik, hogy Rákhel (a leány) kiáll a legmagasabbik oromra és onnan mint egy müezzin, kikiáltja: - Szabados Ferencz, Bálint Juli, ijjuju! Jó lesz-é? — mire nyomban harmincz oromról felel az ekhó: - Jó leszi De az ekhó sem marad háládatlan, hanem visszakérdi - Csuti Palkó, Aranyos Rákhel ijjuju! Jó lesz-é? Erre szintén harmincz csengő torok veri vissza, legcsengőbb a Rákhelé: - ijjuju, jó lesz. " Ezt nótában is megteszik: Három icce köménymag,/ Varga Sári kié vagy?/Nem vagyok én senkié,/ Csak a Balogh Sándoré. Gyere, Sándor, vidd el már./ Mert a tyúk is tudja már,/Ha a kakas megtudja,/ Majd kikukorélja.

94 Madárriogatás mellett sütöttek, főztek és kézimunkáztak. Dolguk végeztével estefelé érkeztek bandástul a legények. A lányok menekülést színleltek és a szőlőtőkék között folyt a kergetőzés. Párbeszédek, páros felelgetős nóták váltogatták egymást. Estefelé egy-egy tanyatéren végül is összeverődtek. A lányok kimutatták kinek az udvarlását fogadják szívesen: a kezükben tartott perecből csak kedvesüknek engedtek elcsenni. A szabadban tüzet gyújtanak, körülvéve énekelnek, majd a lányok karikázóba kezdenek. Dalaik a házasságról szólnak: Akinek nincs szeretője szőrözzön,/Azon lögyön mentül többre szőrt tögyön./En is szőrt töttem már egy szép szölkére,/ Vele hálok jövő szőlőőrzésre. Bíborümög pántlikája/Fújja a szél a Dunára./ Barna legény fut utána,/ Mikor a szél fújdogálja. Hagyja kendtök hadd lobogjon:/ Vőfélyboton fönnakadjon!/ Legyen annak is virága,/ Barna kislány pántlikája. Adok másat a helyébe:/ Szívet varrok a végére,/Kendtök nevét közepébe,/ Abba vigyön esketőre.

96 CSALOGOVITS 1936, 142-143. BAKSAY 1917b, 283. BOGÁR 1966,72. MARTIN 1979,92. KATONA 1962, 156. 299