Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
Akinek van egy igaz szeretője,/ Hacsak lőhet, azt igön megböcsülje./ Mert boldog az, aki igazra talál,/ Boldogtalan, aki párja nélkül jár. 4,1 Menyecskének bekötik a fejit,/ Gyász boríttya az egész életit./ De a kislány befonnya a haját,/ Úgy érzi, hogy övé egész világ. A szeretőm jónak látszik,/ De csak mikor velem játszik./ Szömbe szeret, titkon gyaláz,/ Mások előtt földig aláz. 49 Megvert engöm az anyám, de nem tudom mért,/ Tartottam szép szeretőt, talán biz azért./ Nem bánom én ha ver is, ha agyon ver is,/ Tartottam szép szeretőt, de még tartok is! 5 Odd meg fene, valahol egy legény van,/ Valahol egy szögény leánycsaló van./ Odd meg fene, verd mög Isten mindnyáját,/ Ki kívánja megcsalni a babáját. Kiskertömben fügefészök,/ Én a legénynek nem hiszök./ Mert a legény leánycsaló,/ Mind akasztófára való 52 Ez a korsó kiskunsági,/ Nem kell az asszonynak hinni./ Akárhogyan töszi sorát,/ Mégis megcsajja az urát 53 En is voltam valamikor valami,/ En is tudtam a legénynek hazudni./ De már mostan nem hiszik a szavamat,/Ki tanulták minden csúfságomat 54 Jaj, de bajos a szerelmet titkolni,/ Mint a mákot ritka rostán fölvenni./ Gyötör engem a szerelem, nem táplál,/ Járom veri a szívemet, nem sajnál. Az áhítatos szerelmi költészet mellett kezdettől fogva ott van a másik véglet, a nem ritkán „obszcén"-nak nevezett szerelmi népköltészet. Az ősi pentaton dallamú halászdalként ismert „Hej, halászok, halászok,/ Merre mén a hajótok,/ Török- Kanizsa felé/ Viszi a víz lefelé" - első versszaka után még valóban egyszerű foglalkozást jelentő ének. De a második versszakától kezdve már nyilvánvalóvá válnak szexuális vonatkozású jelképei: ,JTej halászok, halászok,/Mit fogott a hálótok,/ Nem fogott az egyebet,/ Vörös szárnyú keszeget. " A vörös szárnyú keszeg, s általában a hal, népdalainkban a női szeméremtest jelképe. A Sárközben a mai napig él e jelkép egy általánosan használt szólás formájában, amelyet férfire használnak: „Aki egyszer megkóstolta a bátai keszeget, vágyik annak szíve rá. " 56 Az adatközlők kétséget kizárólag megmagyarázták, hogy nem valóságos sült halat kell ez alatt érteni. S hogy mennyire nem, bizonyítja a „halászdal" harmadik versszaka is: 47 MARTIN 1979,95. 48 WOSINSKY 1900,269. 49 Békás Jánosné Megyesi Mária 1900, Decs - Saját gyűjtés. 50 KATONA 1962, 147. 51 Békás Jánosné Megyesi Mária 1900. Decs - Saját gyűjtés. 52 KATONA 1962, 159. 53 OLSVAI 1987, 424-425. 54 KOVÁCHé.n. 55 TMÖL. KOVÁCH ALADÁR irathagyatéka XIV/7 II. doboz 7. pallium. 56 Vajda Mária néprajzkutató írja, hogy 1980-ben bátai néprajzi gyűjtése során adatközlői megkérdezték tőle: „- Miért nem jött a férje is, hadd kóstolta volna meg a bátai keszeget?! Mert aki egyszer megkóstolta a bátai keszeget, vágyik annak szíve rá: - Mire én teljesen gyanútlanul, az erotikus jelképekről tökéletesen megfeledkezve, azt válaszoltam: - Nem tudott eljönni most, de majd viszek neki, mert nagyon szereti. - Ekkor fuldokló nevetés közepette annyit mondtak, hogy még ilyen menyecskét se láttak, aki maga viszi az urának a bátai keszeget, mert az nagyon szereti! Hiszen a bátai keszeg a bátai menyecskék lába közötti testrészt jelenti. "- VAJDA 1988, 16. 286