Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

obszceneitást mutató jelenségekkel.

18 Nem beszélve a szerelmi dalok, párosító énekek, virágénekek, tréfás dalok nagy csoportjáról, melyek nemegyszer kendőzetlen nyíltsággal vagy a szexuál-szimbolika rejtjeleivel Elérte Kiss Pált a vége,/ volt néki négy felesége,/ mind törvényes volt nem hitlen,/ nem boldog az ember itt lenn. * Míg a földön éltem, sok bajom volt nékem,/ egymás után halt meg három feleségem,/ de most nagyobb bajom van itt a másvilágon,/ mert abból a jóból egyszerre van három. * Itt nyugszik Kiss Gergely/ két kedves feleségével. * Itt nyugszik Nagy Bernát/ de nem békességgel./ Mert egy sírba tették/ a feleségével. * Itt nyugszik az én kedves feleségem Annám,/ Akit életbe már látni nem kívánnám./ Teljes világ életébe,/ Nem sok kárt tett kenderébe./ Józan sohasem vót,/ így hát nem nagy kár, hogy meghótt. * Itt nyugszik Lakatos Sára,/ itt vagyon ő eltemetve,/ Most történik először,/ Hogy senki sem fekszik mellette. * Itt nyugszik Mező Márta/ Ki úgy fekszik, ahogy szokta vót,/ Csak a farát nem hányja mert hótt, 18 A különféle temetés paródiák (farsangon, lakodalmakban) erős obszcenitást mutatnak, van olyan szöveg, melyből a gyűjtő 45 sort volt kénytelen elhagyni, mert nem bírta el a nyomdafesték. Az idézetet Sárrétudvariban gyűjtötték. „Szomorú halotti gyülekezet! Kik e halott felett keseregtek,/ látjátok meghalt ez az öreg legény!/ Lelankadt a farka, többé nem kemény!/ Meghalt életének legszebb divatában,/ Nem dobog már szíve a gatyában./ Kirúgott a világ kéménye oldalán./ Az kellett a disznónak, gazember volt, nyilván./ A jó disznószaros káposztával jóllakott, szegény,/Éppen tegnapelőtt ez az öreg legény./ Akinek a neve Dániel volt,/ De ez igen jó ember volt szegény, mégis megholt./ Sirassátok hát őt nem kis keseregve!/ Ne sirassátok, hadd vigye a fene!/ Szűnjék meg szemetek könnyhullása,/ Temessétek el már, hogy a görcs ne rázza./ Búcsúznak most tőled nőtlen legények,/ Fogadjátok meg szavamat, amit mondok néktek:/ A leányokat szeressétek, amíg e világon éltek./ Addig iparkodjatok, míg kemény a farkatok./ Ha valami szűzleányt megláttok a világon,/ Igyekezzetek tartani a farkatokon./ Annyi lányt próbáljatok ki minden,/ Ahány fűszál terem a réten./ Tihozzátok szólok, menyecskék és lányok,/ Kik e világi jót már megkóstoltátok!/ Legfőképpen menyecskék ez tirátok szól,/ Hogy amelyik legényt fürgébbnek látjátok,/ Addig ne nyugodjatok, amíg véle nem háltok./ Uratokon kívül sokkal jót tegyetek,/ Ezt a jó tanácsot hiven kövessétek./ Hej, ti pedig, leányok, kegyes szüzek!/ Akik e világon éppen azért éltek,/ Hogy amely legénynek szüksége van rátok,/ Vonakodás nélkül annak faroljatok./ Tartsatok szeretőt, nem egyet, nem kettőt,/ Azzal töltsetek el legboldogabb esztendőt./ Az a lány érzi csak boldognak magát,/ Kinek lábaközit éjjel tapogatják./ De jó módja is van ám az ilyen lánynak!/ Bizony vasárnap esténkint sok lánynál megfogják/ A nagy aranyhalat, melyről azt állítják,/ Hogy magyarkani csuka, nem külföldi potyka,/ Hej, sok kislánynak is van ám arra kívánsága!/ Némely kislány ebből nagy hasznot meríthet,/ Örül is sok kislány ám az ilyesminek./ Örülhet is annak, mert annál nincsen jobb,/ Mert nálánál jobbat még a világon sem találhat! Közelebb térvén végtisztességünk tárgyához, felolvasom előttetek az elhunyt megboldogult dögnek életiratát és élete lefolyását, minemű módon élte át ezt a gyarló és halandó életet. Ama gyászos koporsó nélküli rengőn fekvő halottnak a neve volt életében Lyukdugó Dániel. Eredetét vette jó öreg édes atyja urától, Lyukdugó Sámueltől és jó öreg édes anyja asszonytól, Csecsbillegtető Lídiától, akik által istentelenségben, tökéletlenségben és gazemberségben felneveltetett. Majd amikor már érezte, hogy a kolonc rángatja a gémet, házasságra felbörzenkedett, és közhírré tétette, hogy ő házasodni akar és aki hozzá akar jönni, nála lehet jelentkezni. Es azt is kijelentette, hogy ő akármilyen lyukat be tud dugni. Meghallotta ezt egy eladó lány. O meg azt mondta, hogy akárkinek akármilyen kemény szege van, ö azt meg tudja lágyítani. Es egybekel hű élete párjával, most már felette kesergő bús szamarával, Szeglágyító Sárikával, akivel békétlenségben, örökös veszekedésben rengeteg időt töltöttek el. Mert a jó isten éltette őket sokáig, vasárnaptól szeredáig. Épségben megtartotta őket, mint ahogyan a rostában szokta a vizet. Családokkal nem áldotta meg őket,/ Mert születésekkor fogyatkozás érte őket./ Dánielnek nem volt nemzőképessége,/ Sárikának pedig nem volt nemi ingere./ Pedig aznap, amikor összeesküdtek,/ Este mindjárt lefeküdtek./ Már Sárika kívánta,/ De Dániel még nem szánta./ De Sárika addig incselkedett vele,/ Hogy Bűr Jankó talpra kerekedett,/ Már annyira megnyergelte,/ Hogy nyálát is alig nyelte./ De tovább nem tudtak menni,/ Mert nem tudták, hogy melyikőjüknek kell betenni./ Dániel azt mondta, hogy az asszony dolga,/ Sárika meg azt mondta, hogy az ember dolga,/ Jókor reggel Sárika a paphoz szalada,/ Elmondani, hogy szűzen marada./ (Innen 45 sort el kellett hagynunk kemény obszcenitása miatt.) Ezen búcsúzó szavakkal és keserves bánattal bocsátja el útjára minden jó hozzátartozója, rokona, szomszédja, mint jó lúformátus keresztyén atyjokfiát. Ámen." - ÚJVÁR Y 1978, 28-30. Dereski gyűjtés (Turóc-völgy) Pap záró éneke 283