Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

s volt, aki többször is. A Bátán történt csodás gyógyulások híre is fennmaradt a korabeli forrásokban, de ismert az is, hogy Bátára küldték gyóntatóik a súlyosabb bűnöket elkövetőket vezeklés céljából. 1480-ban, 1500-ban és 1525-ben a Dél-Dunántúlon csak itt lehetett elnyerni a jubileumi Szentév kegyelmeit.

20 A monostor és temploma a középkori Magyarország egyik legnagyobb épületegyüttese volt. Az apátságot és a Szent Vér kultuszt a török pusztította el.

21 Ha a bátai zarándoklatokról fennmaradt forrásokat vizsgáljuk, szórványos voltuk ellenére is jól látszik, hogy az itteni Szent Vér kultusznak három vonzáskörzete volt. Egyik a kultuszhely közvetlen környéke, a másik egy 100 km-es körön belül Tolna, Baranya, Bodrog és Somogy megyére, a harmadik pedig az egész ország területére terjedt ki. 3. kép: Báta vonzáskörzete a középkor végén. Zarándoklatok emléke a közvetlen környékről Báta, mint az apátság székhelye élvezte a zarándoklatok minden előnyét, s úgy tűnik, hogy gazdagabb polgárok sem kívántak lemaradni az apátságot gazdag ajándékokkal ellátó főurak mögött. Nagy Ágoston bátai polgárt például - kinek vendégfogadója volt Bátán - a 16. század elején a legbőkezűbb adományozók között találjuk. Egy vörös bársonyból készített, bőven aranyozott kazulán kívül egy fekete damaszt kazulát, valamint egy fehér teljesen arannyal átszőtt kazulát adományozott az apátságnak. Nagy jelentősége volt a zarándoklatok szempontjából a bátai kikötőnek és a vele szemben található Szeremlének, hiszen a Duna másik oldaláról itt keltek át a zarándokok Bátára. Erről tanúskodik Rozgonyi Simon országbíró 1411-ben kelt oklevele, amelyben „minden utazónak, kereskedőnek, vásározónak és más embernek, akik a bátai egyház határai között, akár a Duna vizén, akár szárazföldön lefelé, vagy fölfelé 20 SÜMEGI 2005, 95-107. 21 SÜMEGI 2006, 141-170. 22 Báta évszázadai 1993, 95-96. 266