Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
K. Németh András: Kiegészítések az 1848–49-es szabadságharc Tolna megyei honvédtisztjeinek életrajzi adattárához
83. Bekker János lakik Bonyhádon főhadnagy [BONA 1998,1. 118-119] 1849 évi Január hónapban a honvédelmi bizottmány által Sütő János név alatt a 7. huszár ezredbe hadnagynak[,J később Knezics tábornok által főhadnaggyá léptettetett elő. előbb császári huszároknál őrmester, jelenleg Bonyhádon mint gazdasági hajdú alkalmazva van. 84. Schadt János lakik Bonyhádon alorvos 1849 Juni 14-én Szabó Imre hadügy ministeri statustitkár által hadnagyi ranggal alorvosnak neveztetett ki. gyakorló sebész 85. Deutsch Bernath lakik Bonyhádon orvos Csuha, pétervári várparancsnok 1849 évben orvosnak a vár koródába neveztetett ki, később Perczel Mór táborába tétetett át. gyakorló sebész újvidéken, jelenleg ugyan az Bonyhádon. 86. Scarabelli N felső Nyéken lakik alezredes [BONA 1987, 120] A honvédelmi bizottmány által elaggott, vagyontalan, kegyelemből éli Az időben es. kir. tüzértiszt. A forrás keletkezését az 186l-es dátum és a „Keresetképtelen, rokkant és elaggott-e" rovat alapján kísérelhetjük meg rekonstruálni. Az 186l-es, kudarcot vallott kiegyezési kísérlet tette lehetővé, hogy az egykori honvédek törvényes keretek között kezdhessék meg érdekvédelmi szervezeteik, a honvédsegélyező egyletek megszervezését. Ezek véglegesen csak az 1867-es kiegyezés után alakultak meg országszerte, de egyes helyeken már 1861-ben is számba vették az anyagilag rászoruló, nehéz helyzetben élő egykori honvédeket illetve családtagjaikat. 59 A jegyzék nem véletlenül a Sztankovánszky család levéltárában maradt fent: bár ma már a vegyes iratok között található, vélhetőleg a család legjelentősebb tagja, a liberális nemességhez tartozó Sztankovánszky Imre, a megye 1848-as főispánja őrizhette meg azt, aki az 1860-6l-es provizórium idején is betöltötte ugyanezt a posztot. 60 A névjegyzéket betűhíven közlöm, a hiányzó írásjeleket szögletes zárójelek közé szúrtam be. Néhány helytelenül szereplő adatot lábjegyzetben javítottam ki. A gyorsabb visszakereshetőség végett a nevek után szögletes zárójelbe helyeztem el a Bona Gábor műveire való hivatkozásokat. A táblázat 86 egykori honvédtisztről szolgáltat adatokat, járások illetve települések szerint csoportosítva őket. A szekszárdi járást 25 (Szekszárdot 21), a dunaföldvári járást 36 (a járásszékhelyet 11, Paksot 9), a simontornyai, a dombóvári és a völgységi járást pedig egyaránt 8-8 fő képviseli. Rendfokozat szerinti megoszlásuk a következő: l-l ezredes és alezredes, 3 őrnagy, 17 százados, 63 hadnagy vagy főhadnagy (illetve annak mondott személy) és 1 (tüzér) őrmester. Röviden érdemes kitérni foglalkozás szerinti megoszlásukra is: legtöbbjük, 13 fő megyei alkalmazásban állt, további 2-2 fő volt városi illetve állami alkalmazott. Az értelmiséget továbbá 7 jegyző, 6-6 ügyvéd és orvos, 3 tanító, 2 pap és l-l mérnök, orvos illetve postakezelő képviselte. Gazdatisztként, számvevő ispánként, kasznárként 4, gazdasági hajdúként 2 fő dolgozott, az iparosokat és egyéb fizikai munkásokat l-l nyerges, szabó, kertész, napszámos és vendéglős jelentette. A 10 földbirtokoshoz valószínűleg hozzátehetjük azt az 5, „kielégítő helyzetben" levő személyt, akinek foglalkozását nem adták meg. A felsoroltak tizedrésze, 9 volt hivatal vagy foglalkozás nélküli, 3 magánzó (azaz rendszeres jövedelemmel nem rendelkező személy), 4 fő anyagi körülményeiről pedig nem értesülünk. A névsor számos jól ismert tisztet tartalmaz, esetükben a forrás semmilyen új adatot nem tartalmaz, legfeljebb korábbra helyezi az életpálya egy-egy állomáshelyét. Értéke elsősorban abban áll, hogy néhány olyan tisztről - egy százados mellett főleg hadnagyokról - ad hírt, akik Bona Gábor adattáraiban nem fordulnak elő, vagy nevükön és rendfokozatukon kívül egyéb nem tudható róluk. A jegyzék hadnagynál kisebb rangú katonát csak egyet tartalmaz, ezért azoknál a személyeknél is feltételezhető a hadnagyi A honvédegyletek működése országos szinten feltáratlan, a fentiek bemutatása a felvidéki honvédegyletek példáján: VARGA 2003. Legteljesebb életrajza: CSERNA 1987. 257
