Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

K. Németh András: Kiegészítések az 1848–49-es szabadságharc Tolna megyei honvédtisztjeinek életrajzi adattárához

K. Németh András Kiegészítések az 1848-49-es szabadságharc Tolna megyei honvédtisztjeinek életrajzi adattárához Az 1848/49-es szabadságharc katonai vezetőinek életrajzában mára egyre kevesebb a fehér folt, elsősorban Bona Gábor több évtizedes kutatómunkájának köszönhetően, aki a szabadságharc tisztikarának tábornokoktól a hadnagyokig minden egyes tagjáról hosszabb-rövidebb szócikket állított össze. Az egyes személyekről összegyűjthető adatok mennyisége és eloszlása természetesen nem egyenletes; különösen igaz ez az alacsonyabb rendfokozatú tisztekre. A hadnagyok és főhadnagyok esetében sokszor csupán a rendfokozat megszerzésének tényét sikerült igazolni - néha ezt is csak kérdőjelesen -, míg a szabadságharc előtti vagy utáni életpályákról alig vagy egyáltalán nem került elő adat. A hadnagyok nagy száma miatt több mint 8000 főről van szó - ez természetesen nem is meglepő, ugyanakkor ez a nagy szám teszi lehetővé kiegészítések elvégzését is. Az alábbi közlemény nem kíván többet nyújtani, mint többnyire véletlenül felszínre került adatok összegyűjtésével tisztázni néhány, Tolna megyéhez kötődő szabadságharcos tiszt életének néhány szakaszát. Van köztük olyan, akinek csak a neve (esetleg születési éve és egysége) szerepel az életrajzi adattárban, de olyan is, aki - bár a szabadságharc végén vélhetőleg megkapta a hadnagyi rendfokozatot -, nem került be a műbe.

1 Egyikük, Laskó József, nem honvédtiszt, hanem önkéntes nemzetőr volt, ám méltán vehető be életrajzi gyűjtésünkbe, hiszen az önkéntes nemzetőrök átmenetet képeztek a nemzetőrségtől a honvédség intézménye felé. A hat tiszt közül Borsitzky János és Fördös Károly életrajzát korábban helyi lapokban ismeretterjesztő formában már közzétettem,

2 ám szükségét éreztem annak, hogy a cikkek szakapparátussal ellátva, könnyebben hozzáférhető formában is közlésre kerüljenek. A közleményt forrásközlés egészíti ki. A Sztankovánszky család levéltárában található egy 1861-ből származó névjegyzék, amely az akkoriban Tolna megyében élő, volt honvédtisztek névjegyzékét tartalmazza, rendfokozatuk és lakhelyük mellett megadva kinevezőjük személyét és a kinevezés idejét, keresőképességüket illetve egyéb megjegyzéseket.

3 A forrás számos apró adattal egészíti ki a Tolna megyei honvédtisztek, elsősorban pedig a legnagyobb számban képviselt hadnagyok életrajzi adatait. A jegyzék közreadása után a benne található, a kutatás által eleddig alig ismert tisztek életrajzi adataihoz néhány apró kiegészítést is csatoltam, ahol erre lehetőségem nyílott.

4 Bajó Sándor Bona Gábor életrajzi adattárában nem szerepel, ám ennek ellenére valószínűleg méltán sorolhatjuk a szabadságharc hadnagyai közé. Bajó Sándor 1832-ben Alsó-Dabason (ma Dabas, Pest m.) született Bajó János alsónémedi református lelkész és Krób Mária gyermeként. Érdekesség, hogy anyja és felesége családneve megegyezik, utóbbit Krób Zsuzsannának hívták.

5 Bajó Sándor a szabadságharc után református lelkész lett, évtizedekig Lápafőn szolgált. Hivatali utóda, V. Fejes György egy 1914-ben megjelent - 90 évvel később Töttős Gábor által részben újraközölt újságcikkében Bajó Sándor visszaemlékezése nyomán közzétette elődje hadnagyi kinevezésének történetét. E szerint Bajó Sándor őrmester 1849. március végén, a Verbászról a Tisza mellé vonuló 3. zászlóalj második 1 Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az utókor gyakran „tisztelte meg" az egykori, alacsonyabb rangú honvédeket hadnagyi rendfokozattal. Kiváló példa erre a dunaföldvári Fallböck Róbert (Dunaföldvár, 1830 - Dunaföldvár, 1849), aki a Fehérvári utcai temetőben található sírfelirata szerint a kassai 19. honvédzászlóalj hadnagya lett volna. K. NÉMETH 2007. Hasonlóképpen, a Tamásiban eltemetett Korenika Miklós (Nikla, 1829 - Tamási, 1908) hadnagyi rendfokozatát mindössze a haláláról beszámoló újságcikk említi (Somogyvármegye 1908. máj. 6. /IV, évf. 104. sz./ 4.), ennek alapján került rá hadnagy volta 1998-ban a síron elhelyezett emléktáblára is, pedig arról sem rendelkezünk egykorú forrással, hogy közhonvéd lett volna. 2 K. NÉMETH 2005; K. NÉMETH 2006c. 3 Honvédtisztjegyzék 1861. 4 Köszönöm lektorom, dr. Bona Gábor hasznos észrevételeit és adatait. 5 Naki halotti anyakönyv, 50/1900. V. Fejes György kecskeméti születésűnek tartja. V. FEJES 1914. Édesanyja és felesége azonos családneve unokatestvér-házassággal magyarázható. 243