Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Sümegi Pál: A dél-dunántúli lengyeli kultúra tengeri kagylóékszereinek archeozoológiai vizsgálata

2.6.1944 (Zengővárkony, 313. sír) Miocén korú, neolitikumban már fosszilisnak tekinthető Ostrea sp. héjtöredékek, 5 db. 5.37.1939 (Zengővárkony, 236. sír) Miocén korú, neolitikumban is már fosszilis Ostrea sp. héjból csiszolt medál, belső oldalán gombszerűen átfúrva, 1 db. 1.66.1938 (Zengővárkony, 103. sír) Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból készült 1 db kagylómetszet átfúrva és gyürüalakú kagylógyönggyé csiszolva. A neolitikumban recens volt, a Földközi-tengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. 1.80.1938 (Zengővárkony, 110. sír) Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból készült 1 db kagylómetszet átfúrva és gyürüalakú kagylógyönggyé csiszolva. A neolitikumban recens volt, a Földközi-tengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. 1.171.1938 (Zengővárkony, 206. sír) Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból készült 1 db rúd alakú kagylógyöngy átfúrva, ásványi anyaggal, valószínűleg okkerrel befestve és 2 db gyürü-alakú kagyló-gyönggyé csiszolva. A neolitikumban recens lehetett, a Földközi-tengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. 17.74.1937 (Zengővárkony, 59. sír) Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból készült 18 db nyakláncgyöngy, 3 db rúd-alakúra és 15 db gyűrű alakúra csiszolva. A neolitikumban az ékszer alapját alkotó kagylóhéj recens lehetett, a Földközitengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. 58.65.3 (Villánykövesd, 22. sír) Patellaszerűen lecsiszolt mészkő, talpán gombfüzősre átfúrva. Lehet, hogy tengeri kagylóhéjat utánzó, kisebb távolságról importált mészkőből készült „hamisítvány". A lengyeli kultúra sírjaiból összesen 644 db ékszert adott át Zalai-Gaál István feldolgozásra. Az ékszerek közül jelentős számú rézékszer került elő, összesen 79 db, az összes anyag 12,27 %-a. A rézékszerek ilyen jelentős számú megjelenése rendkívül meglepő a kagylógyöngyök között. A rézékszerek alakja alapján egyértelműen olvasztották a rezet és nem hidegkalapálással alakították. A mészkőből, csontból és szarvasfogból készült ékszerek rendkívüli mértékben alárendelten kerültek elő a vizsgált anyagból, mindössze néhány darabot tártak fel és összes arányuk együttesen sem érte el az 1 %-ot (4. táblázat). A Mollusca fajok aránya kimagasló az anyagban, 560 darab került elő és majdnem 87 %-ot jelent az összes ékszer elem között (4. táblázat). A Mollusca anyagban a legjelentősebb arányban a Földközi tengerből, elsősorban az Égeikumból származtatható tengeri kagylóanyag dominált, 438 db neolitikumban élő, vagy neolitikumban elpusztult kagylóhéjból készült ékszer került elő, amely az általunk vizsgált dél-dunántúli lengyeli ékszeranyag 68 %-át alkotta. A recens tengeri kagyló több mint 67 %-át tüskésosztriga (Spondylus gaederopus) alkotta, csak alárendelten 1-2 példányban került elő sonkakagyló (Pinna nobilis), mandulakagyló (Glycimeris glycimeris) héjból készült ékszer. A neolitikumi recens tengeri kagylók mellett fosszilis Mollusca héjak is előkerültek. 122 darab fosszilis héjat sikerült meghatározni, amely majd 19 %-a az összes ékszeranyagnak. A fosszilis anyagból készült ékszerek között a badeni agyarcsiga (Dentalia badense) és a miocén korú osztriga (Östren sp.) héjakból készült elemek dominálnak. 97