Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Sümegi Pál: A dél-dunántúli lengyeli kultúra tengeri kagylóékszereinek archeozoológiai vizsgálata

Ju.2005.1.1 (Györe-Bocok, szórványlelet) Fosszilis, miocén Ostrea-b6\ csiszolt kagylógyöngy, 1 db rúdalakú ékszer, felszíni csiszolással. Ju.2005.1.2 (Györe-Bocok, szórványlelet) 1 db Glycimeris clycimeris, búb mögött átfúrt, szélein csiszolt, karbonát kiválás a héj felszínén. Neolitikumban recens lehetett a héj. Ez a faj a Földközi-tengerben napjainkban is elterjedt. Ju.2005.1.3(Györe-Bocok, szórványlelet) 1 db Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból hosszú rúd alakú ékszer, teljes terjedelmében átfúrva, nyakláncékszerré alakítva. Az ékszert alkotó tüskésosztrigát (Spondylus gaederopus) a neolitikumban gyűjthettek be, a Földközi-tengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. Ez a faj napjainkban is igen elterjedt a Földközi-tengerben. Ju.2005.1.5 (Györe-Bocok, szórványlelet) Fosszilis, miocén Ostrea-ból csiszolt kagylómedalion 1 db, valamint 2 db gyűrű alakú, 26 db rúd alakú (ebből 5 db átkristályosodott) Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból csiszolt ékszer darabok. Az ékszert alkotó tüskésosztrigát (Spondylus gaederopus) a neolitikumban gyűjthettek be, a Földközitengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. Ez a faj napjainkban is igen elterjedt a Földközitengerben. Az osztriga (Ostrea sp.) már fosszilis volt a neolitikumban is. Ju.2005.1.6 (Györe-Szentgyörgypuszta, szórványlelet) Fosszilis, miocén korú Ostrea-kagy\ópad egy darabja, sima felszínűvé csiszolva, három helyen antropogén fúrásnyomok, a kagylómedalion kialakítását félbehagyták. Ju.2005.1.7 (Györe-Szentgyörgypuszta, szórványlelet) Fosszilis, miocén korú Ostrea-ból csiszolt kagylógyöngy, 1 db 2 - 2,5 cm átmérőjű korong, felszíni csiszolás nélkül. Kialakítását félbehagyták. Az osztriga (Ostrea sp.) már fosszilis volt a neolitikumban is. 71.60.6-7 (Pári-Altacker, 2. sír) Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból készült 1 db rúd alakú kagylógyöngy átfúrva, ásványi anyaggal, valószínűleg okkerrel befestve és egy másik, rövidebb rúd-alakú, sima felszínű, festetlen kagyló ékszerré csiszolva. A neolitikumban az ékszer alapját alkotó kagylóhéj recens lehetett, a Földközitengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. 71.60.6-9 (Pári-Altacker, 2. sír) 1 db vörös okkerrel festett Mollusca héjból készült ékszer, a vastagsága alapján csak Ostrea kagylóból csiszolt gyöngy lehet, mert a Spondylus és a Pectenculus nemzetség egyedei nem ilyen vastagok. A Mollusca héj mellett 1 db szarvasfog, 1 db csontkarika és 1 db kőgyöngy alkotja a nyaklánc részeit. Az Ostrea sp. kagyló fosszilis, miocén korú, jelentős vastagságú padokat alkotott az egykori tengerpartokon. Felszíni előfordulásuk ismeretes a Dunántúli középhegységben és a Mecsek hegységben is. K.938.16.14 (Szekszárd-Palánk) 1 db Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból készült nagy ékszer, a héj közepe kivágva, karperecszerűvé csiszolva, de lehet, hogy óriás medalionkent, mellfüggőként használták. Az ékszer peremén ásványi eredetű festéknyomok maradtak fenn. A héjon marószivacs nyomok maradtak fenn. A neolitikumban az ékszer alapját alkotó kagylóhéj recens lehetett, a Földközi-tengerből, valószínűleg az Égeikumból származott. Az ékszer teljesen azonos kialakítású, mint a K 938. 16. 15. jelzésű ékszer. 94