Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Sümegi Pál: A dél-dunántúli lengyeli kultúra tengeri kagylóékszereinek archeozoológiai vizsgálata
Sümegi Pál A dél-dunántúli lengyeli kultúra tengeri kagylóékszereinek archeozoológiai vizsgálata Bevezetés A Dunántúl déli részéről, késő-neolit sírokból igen jelentős mennyiségű kagyló- és csigahéjból származó ékszeranyag került elő, a sírok régészeti anyagát Zalai-Gaál István dolgozta fel. A régészeti anyag mellett a temetőből előkerült Mollusca (illetve amit a puhatestűekhez soroltak) anyagot is vizsgálat alá vonták. így Zalai-Gaál István felkérése nyomán meghatározhattam a temetőből előkerült gyöngyöket, csiga-, és kagylóhéjakat, ékszerként használt anyagokat (1., 2., 3. és 4. táblázat), valamint a héjak állapota alapján elhatároltam a neolitikumban fosszilis és a neolitikumban még recens (élő) héjakat. Az archeozoológiai vizsgálat első célja egyértelműen az volt, hogy a kagyló-, és csigahéjakat megfelelő módon meghatározzuk, elválasszuk az ékszerek között található kagylókból, csigákból, scaphopodakból és a kőzetekből csiszolt gyöngyöket egymástól (1. táblázat). Az archeozoológiai vizsgálat második célja az volt, hogy az egyes ékszerként használt Mollusca héjak legvalószínűbb származási helyét (helyeit) beazonosítsuk, illetve a rézkorban recensnek, valamint a késő-neolitikumban már fosszilisnak számító héjakat elválasszuk egymástól és a feltételezett beszerzési, kereskedelmi utakat feltérképezzük. Mivel a késő-neolitikumban eltemetett héjak felületén, a héj anyagában is jelentős változásokat szenvedhetett el, ezért a neolitikumi fosszilis és recens héj anyag elválasztása makroszkóposán és mikroszkóposán sem egyszerű és nem egyértelmű feladat, ezért az ékszerek egy részénél nem lehetett egyértelműen elkülöníteni, hogy milyen Mollusca fajok héjából készültek, illetve, hogy ezek a héjak melyik korból származnak. Vizsgálati módszerek Határozás közben nemcsak a gyöngyöket alkotó anyagok minőségére, a kagylók és csigák taxonómiai feldolgozására tértünk ki, hanem a héjak, illetve gyöngyök felszínén látható antropogén átalakítások nyomait, valamint a betemetődés után, illetve az egykori élőhelyeken szerzett mechanikai, kémiai és biogén sérüléseket is osztályoztuk. Valamennyi kagyló és csigahéjon szélességi és magassági vizsgálatot is végeztünk. Ennek a felszíni és metrikus vizsgálatnak az volt a célja, hogy a dél-dunántúli területen előkerült ékszerek eredetét, a kagylók, csigák származási helyét a lehető legpontosabban lehatárolhassuk és az ékszerként választott objektumok származásáról, a betemetődést követő átalakulásairól a lehető legtöbbet megtudjuk. Ugyanakkor a statisztikai vizsgálatokkal választ kerestünk arra is, hogy történt-e antropogén szelekció, vagy csak találomra, esetleg tömegesen begyűjtött anyaggal állunk szemben. Valamennyi előkerült csigáról, kagylóról több irányból digitális felvételt készítettünk, mert a többi, jelenleg folyamatban lévő archeozoológiai elemzéssel, malakológiai vizsgálati anyaggal együttesen egy adatbázis kiépítésébe kezdtünk a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén. A feltárt Mollusca anyag rendszertani besorolását (5. táblázat) Salvini-Plawen (1972), Vaught (1989), Steiner (1992) és Millard (1996) munkái nyomán végeztük el. Vizsgálati eredmények K.l.933.495 (Lengyel, 25. sír) Ostrea padból csiszolt Jojó" (orsó), posztgenetikus, betemetődés után kialakult karbonát kiválások, és szingenetikus (az osztriga mészhéjába a tengeri környezetbe beágyazódó) marószivacs nyomok. 89
