Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon

2. kép: Dentalium badense, Partsch, 1856. Munkánk célja a lengyeli kultúra Délkelet-Dunántúlon a korábbi és újabb feltárások során előkerült tengeri kagylókból és csigákból készített ékszereinek a bemutatása, csoportosítása, és a vele összefüggő társadalomrégészeti kérdések vizsgálata. A tengeri kagylóékszereknek, de különösen a Spondylus eredetének és elterjedésének kérdéseit több szerző is behatóan tárgyalta az elmúlt évtizedekben. Ch. Willms 1985-ben felülvizsgálta az addig e témában született elméleteket,

6 kritikusan taglalva a korábban W. Buttler (1938), P. Reinecke (1939), O. Seewald (1942), V. G. Childe (1950, 63 lelőhely), J. G. D . Clark (1952, 75 lelőhely), M. Jahn (1956, 76 lelőhely), S. Vencl (1959, 111 lelőhely), H. Jahnkuhn (1969), S. Tabaczynski (1970), T. Sulimirski (1971), C. Renfrew (1971), E. Comça (1973) es R. Treuil (1983) által készített elterjedési térképeket is, melyek részben a korábbiak változatait vagy kiegészítéseit jelentik néhány újabb lelőhellyel. A lelőhelylista azonban minden addigi térkép esetében hiányzott. Willms egy katalógust is mellékelt munkájához, melyben országok szerinti lebontásban mutatja be az általa akkor ismert 178 európai Spondylus ékszer-lelőhelyet.

7 De amíg Bulgáriából 22, Jugoszláviából 24 és Csehszlovákiából 26 lelőhelyet tüntet fel, addig Magyarországról csupán hatot, figyelmen kívül hagyva pl. a Bicskéről, a lengyeli sáncról, Zengővárkonyból és Villánykövesdről több publikációban is közölt Spondylus leleteket.

8 A nyitrai temető Spondylus ékszereit J. Pavúk taglalta a többi, akkor ismert nyugati vonaldíszes kerámiás (LBK) temető viszonylatában,

9 a bajorországi LBK temetők kagylóékszereivel, tipológiájával és kultúrtörténetével pedig N. Nieszery foglalkozott behatóan.

10 A Vinca kultúrában megjelenő Spondylus leletek elterjedését J. Chapman tárgyalta," és ugyancsak behatóbb rendszerezés nélkül, de nagy számban közölt Spondylus ékszert Korek József a tiszai kultúra kiskörei temetőjéből.

12 Kalicz Nándor először a lengyeli kultúra aszódi leletei alapján foglalkozott a tengeri kagylóékszerek kérdéseivel.

13 Újabb, G. Szénászky Júliával közös munkájukban részletes, minden ismert Kárpát-medencei és délkelet-európai Spondylus lelőhelyet feltüntetnek.

14 Megemlítendő a Spondylus korongok elterjedését bemutató térképük is, melyhez lelőhelykatalógust is mellékeltek, kiegészítve Ch. Willms, H. Todorova (1995) és J. Müller (1997) korábbi adatait, ugyanakkot részletes kutatástörténeti ismertetést is és lelettipológiát is adnak, kritikusan szemlélve az addig született megállapításokat a Spondylusszal összefüggő kérdésekről.

15 Egyedül Magyarországról már 80 lelőhelyet sorolnak fel, s a Kárpát-medencében ismert lelőhelyek számát már száznál többre teszik.

16 A fentieken kívül jelentősnek tartható M. Séfériades munkássága, aki több publikációban is tárgyalja a Spondylus ékszerekkel kapcsolatos régészeti, természettudományi, szociálarchaeológiai (gazdaság, társadalom, kereskedelem, kultusz) kérdéseket, valamint az etnológiai párhuzamokat is.

17 Nevéhez fűződik a 6 WILLMS 1985. 7 Uo., 341-343. 8 Uo., 342. 9 PAVÚK 1972,56-62. 10 NIESZERY 1995, 175-178. "CHAPMAN 1981,81-82. 12 KOREK 1989, 54-56., Taf. 31-41. 13 KALICZ 1985, 70. 14 KALICZ 1989, Abb. 8; KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, Abb. 1. 15 KALICZ 1985, 58; KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, Abb. 2, 32 közép- és délkelet-európai lelőhellyel. 16 KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 26. 17 SÉFÉRIADES 1993; 1996; 2000; 2003, fig. 2. az elterjedési térképpel; 2005. 8