Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
A Spondylus értékét a tárgyalt neolitikus közösségekben az is jelzi, hogy a gyöngyöket, karpereceket és csüngőket más anyagból is utánozták. Márványból, mészkőből, csontból, agyagból elsősorban gyöngyöket, de korongokat, karkötőket és karpereceket is készítettek. 476 Ugyanakkor a törött Spondylus ékszereket ismételten felhasználták, amire az átfúrt karperecek- és töredékeik utalnak. A Spondylus ékszert feltehetően az erre a tevékenységre specializálódott mesterek állíthatták elő. 478 Ennek bizonyítékai lehetnek többek között az említett a Kozludza-i, 20 széttört Spondylus karperecből álló együttes és a Hir§ova-i 5. ház edényben talált tárgyai, melyek annak bizonyítékai, hogy a nagyméretű törött Spondylus darabokat utóbb gyöngyök készítésére használták fel. A tengeri kagylóékszerek viselőik személyes tárgyai lehettek, 480 s ezek a tárgyak, de leginkább a csüngők nemcsak presztizsértékkel, hanem „mágikus-rituális jelentőséggel" is rendelkezhettek. A nagy középső lyukkal és két kisebb szélső lyukkal ellátott Kárpát-medencei példányok esetében ugyanis feltételezhető, hogy erősen stilizált emberábrázolásokról van szó, 481 de a Spondylus kultikus jellegét a már említett és feltételezhetően építési áldozatként elhelyezett branci karperec, 482 illetve a mostongai karkötő bekarcolt ábrái is hangsúlyozzák. 483 A tiszai kultúra több idolján és ember alakú edényén megmintázták a Spondylus karperecet, 484 és a Battonya-Parázs-tanyai idoltöredék mindkét felkarján is láthatunk egy-egy karkötő ábrázolást, 485 aminek alapján következtetni lehet a Spondylus karperecek- és karkötők viselési módjára a neolitikumban. Egyes szakáiháti arcos edények stilizált karjain ugyancsak megtaláljuk a Spondylus karperec ábrázolását. 486 A tengeri kagylóékszerek jelentőségét az egykori közösségekben leginkább a sírleletek jelzik: előfordulásuk és megoszlásuk a férfiak, nők és gyermekek temetkezéseiben fontos társadalomrégészeti adataokat jelentenek a kutatás zsámára. A közép- és nyugati-európai neolitikus temetőkben megjelenő tengeri kagylóékszereket sokáig „tipikus" női mellékleteknek tartották a szerzők, azonban J. Pavúk kimutatta, hogy a V-csüngők Nyitrán kizárólag férficsontvázak mellől kerültek elő. 487 A nyugati vonaldíszes kerámia temetőiben főként idősebb személyek, sőt idősebb férfiak sírjait jellemzik ezek a Spondylusból készített tárgyak. 488 Ugyanezt tapasztalhatjuk a korai rézkori durankulaki temetőben is, ahol leggyakrabban férfisírokban jelennek meg a presztizstárgynak tartott Spondylus ékszerek, egyben a férfiak közösségen belüli vezető szerepét is jelzi H. Todorova szerint. 489 A nyugai vonaldíszes kerámia temetői esetében ugyanakkor Y. Táborin azt mutatta ki, hogy a Spondylus ékszer mindkét nem sírjainak a jellemzője, 490 de ugyanezt figyelhetjük meg a tiszai kultúrában is, ahol mindkét nem tagjai viselték a Spondylus karperecet. 4 l A Spondylus ékszerek nemekkel és életkorokkal való összefüggéseit a nyugati vonaldíszes kerámia temetőiben legújabban J. Müller, A. Herrera és N. Knossala taglalták behatóan. Nagy hibalehetőséget rejt magában az a tény, hogy az 1992-ben ismert 27 vonaldíszes kerámiás temető 492 közül csak nyolcból ismertek az antropológiai adatok, a legidősebb nyugati vonaldíszes kerámia sírjaiban pedig egyáltalán nem találtak Spondylust. Ezek szerint Nyitrán leginkább a késő aduitus életkorú férfiak, Flombornban maturus férfiak, 476 ZÁPOTOCKÁ 1984; CHAPMAN 1981, fig. 143; KALICZ - KOÓS 1997; 2000, 66; 2002, 60-61; KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 46. 477 KALICZ - KOOS 2000, 66; PODBORSKY 2002a, 253. 478 RENFREW 1973, 187. W) LICHARDUS - L1CHARDUS-ITTEN 1993, 63. CLARK 1977, 129. 487 81 KALICZ - SZENASZKY 2001, 49-50. VLADÁR - LICHARDUS 1968, 321. 483 KARMANSKI 1977; SÉFÉRIADES 2000, 428, fig. 22. 484 PI. Vésztő-Mágor (HEGEDŰS - MAKKAY 1990, 104, Kat. Nr. 169), Hódmezővásárhely-Kökénydomb (BANNER 1959, Abb. 1-2, 4., Tai'. 6-7). 485 SZÉNÁSZKY 1977, Abb. 1-2; A tiszai kultúra anthropomorf ábrázolásainak karjain látható bekarcolásokat ellenben rézből készült spirálkarkötők ábrázolásának tartja Kalicz Nándor és G. Szénászky Júlia (2001, 45). 486 GOLDMAN 1978, 39. 487 PAVÚK 1972, 74. 488 SHERRAT 1976, 568; MILISAUSKAS 1986, 215; NIESZERY 1995, 176. 489 TODOROVA 2000, 416. 490 TÁBORIN 1974,323. 491 KOREK 1989, 54. 492 PESCHEL 1992. 67
