Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon

csoportjában

432 két típust különít el Raczky Pál, mégpedig 3164 lapos, 1-8 mm hosszúságút és 67 enyhén hordú alakút.

433 A kárpát-medencei és közép-európai neolitikum fejlődésére rendkívül nagy hatást gyakorló Vinca és Sopot kultúrák Spondylus leletei néhány kivétellel a Duna-Száva mentén, vagy attól északra kerültek felszínre, a „Spondylus hullám" máskülönben elkerülte Vincát: az itt talált tengeri kagylóleletek száma a tizet sem éri el. A Morava-völgyében ugyanakkor jelentős hiátus mutatkozik, itt csak az anzai lelőhelyen, de annak minden rétegében találtak Spondylust.

435 A Vinca teli 9 méteres mélységében talált ékszer Pectunculus tengeri kagylóból készült,

436 8,1 m mélységben (Vinca-Tordos I vagy Vinca A) pedig a Dentalium is megjelenik.

437 A 6,4 méteren (Gradac-fázis, Vinca B2) talált tengeri kagylóékszer nyersanyaga Cytherea spondylus,

438 s 4,7 m (Vinca-Plocnik I vagy Vinca B2/C) töredékes karkötőt, illetve a 2,5 m leletét is Pectunculusból csiszolták.

439 Az M. Vasié által közölt ékszerek közül megemlítendő egy kerek, szélein átfúrt és töredékes, 43x42 mm széles, 7 mm vastag Spondyluscsüngő és egy négyszögű, sarkain átfúrt lap is.

440 A J. Chapman által ismertetett 15, Spondylust is felmutató lelőhely

441 többsége Versec (Vrsac, Szerbia) környékére koncentrálódik, ahonnan több tucatnyi Spondylus tárgyat ismerünk. Ezek közül leginkább egy kétszer átfúrt korong tűnik ki.

442 A bánáti Mostongán, a korai Vinca kultúra sírjába mellékelt Spondylus csüngőn bekarcolt jeleket láthatunk,

443 melyek értelmezése vitatott.

4 Az ismert alsótatárlaki (Tärtäria, Románia) kultikus gödör többek között egy Spondylus karkötő fél töredékét is tartalmazta.

445 A Románia, Moldávia és Ukrajna határos területein élt Erősd-Cucuteni-Tripolje-komplexum, a lengyeli kultúrához hasonlóan, az ún. „délkelet-európai késő neolitikus festett kerámiás kör" része volt, melynek népcsoportjai az általánosan elterjedt késő neolitikus Spondylus ékszer-típusokat (karpereceket, gyöngyöket) viselték,

446 melyeknek egy nagy része depóleletekből került elő.

447 Ezek legismertebbje a karbunai együttes (Cucuteni-Tripolje Bl) két edénnyel, összesen 852 kő- és rézeszköz-, illetve ékszerlelettel, köztük Spondylus gyöngyökkel- és csüngőkkel, valamint egy Spondylus karkötő felével.

448 A Földközi-tenger vidékének késői neolitikus, illetve korai rézkori településein még viselték a Dentaliumés Spondylus ékszert (gyöngysorokat, karpereceket, csüngőket),

449 Diminiben pedig feltárták az eddigi egyetlen felfedezett délkelet-európai Spondylus ékszert készítő műhely maradványait is. Két görög 431 Uo., Pl. 30.32., Pl. 45.65. 432 Uo., Pl. 30.27, 29., Pl. 56.1-2, 5, 7. 433 RACZKY 1994, 163., fig. 4.5-6., Az együttessel összefüggő problémákat Raczky Pál elemezte behatóan, megállapítva, hogy „az I. 'kincslelet' áttekintő leltára nyomán nyilvánvaló, hogy benne nem egyszerűen presztízs jellegű tárgyak koncentrálódnak, hanem olyanok is, amelyek megkülönböztetett szimbolikus jelentőséggel rendelkeztek... " (1994, 168). 434 SREJOVIC et al. 1982, Kat. 235, 237, 250-252; KALICZ 1989, 106., 38. lábjegyzet. 433 CHAPMAN 1981,81. 436 SREJOVIC et al. 1982, si. 237. 437 Uo., si. 238. 438 Uo., si. 251. 439 SREJOVIC - JOVANOVIC 1959, 187., si. 17.30. és 35; SREJOVIC et al. 1982, si. 235. és 252. 440 VASIC 1932,

1, 38. Tab. 15., si. 62. és 63. 441 CHAPMAN 1981,81-82. 442 MILLEKER 1938; CHAPMAN 1981, 82; KALICZ 1989, 106; KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 42-43. 443 KARMANSKI 1977; SÉFÉRIADES 2000, 428., fig. 22. S. Karmanski piktogramoknak határozta meg e jeleket, melyeket M. Séfériades „mythogramoknak" tart (2000, 428., fig. 24. 445 VLASSA 1963, 481-482; MAKKAY 1990b, 15, 24., 5. t. 2; LAZAROVICI - DRASOVEAN 1991, 180, Cat. 90. 446 A romániai neolitikum Spondylus leleteihez: SCHUSTER 2003. 447 BELDIMAN - SZTANCS 2005a. 448 SERGEEV 1963; LICHARDUS-ITTEN 1991. 756; POPOVIC1 2000, fig. 39. 449 Pl. Pevkakia Magula I minden rétegében találtak Spondylus karkötőket, illetve töredékeket (WEISSHAAR 1989, 49); ISO Megemlítendő a Kitsos-barlangban talált zoomorf csüngő is (

http://www.fliw.gr/chronos/01/en/nl/culture/contacts.html

). TSUNEKI 1989; HALSTEAD 1993, 604: A G. Hourmouziadis által itt talált kb. 500 tengeri kagylónak a fele volt Spondylus, melyek a település két, egymástól elkülönülő területén csoportosultak. 63