Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
(85. sír) és a zengővárkonyi (313. sír) temetők leletei voltak, illetve Mórágyon a 47. fiú- és a 75. leánygyermeket temették el ilyen ékszerekkel. Négy különböző ékszerfajtával már csupán egy (1,5%) sírban találkozhatunk: a mórágyi 63. leánygyermeket nyaklánc-karlánc-öv-karperec ékszeregyüttessel látták el a túlvilágra. Az ékszerfajták síronkénti mennyisége mellett a kagylógyöngyök síronkénti száma is utalhat a halottak közötti rangsorra. A gyöngyök nagy számával kitűnik pl. a lengyeli 99. csontváz 168 db, a 111. és 100. sír 96, illetve 81, és a zengővárkonyi 139. gyermektemetkezés 68 példányszámú kagylógyöngyével. (A „gazdagságot" jelen esetben csupán a tengeri kagylóékszerek összetétele és mennyisége alapján vizsgálhattuk, sok más esetben a másféle anyagból, így a rézből, vadkanagyarlemezből, szarvasfogból készült ékszer/viseleti leletek összetétele és mennyisége is jelezheti az eletemetett személy közösségen belüli státusát, rangját, helyzetét.) Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a lengyeli kultúra dél-dunántúli temetkezéseiből és szórványként előkerült, ékszerek alapanyagául szolgáló Spondylus-, Glycimeris- és Pinna nobilis kagylók mindegyikénél recens eredetet állapítottak meg Sümegi Pál természettudományos elemzései. Az összes többi kagyló- és csigafajta, így az Ostrea és a Dentalia badense ellenben fosszilis eredetűnek bizonyult. A vizsgált Spondylus kagylóékszerek előfordulása két temetőre, Mórágyra és Zengővárkonyra koncentrálódik a Dél-Dunántúlon, de amíg Mórágyon sok típus és nagy leletszám a jellemző, addig a zengővárkonyi temető négy sírcsoportjában csak egy-két halottat temettek el spondylus ékszereivel együtt. Megemlítendő, hogy az M6-autópálya nyomvonalán, Alsónyék-Kanizsa-dűlő lelőhelyen jelenleg folytatott feltárások során eddig is már több sír került elő korong- és rövid, henger alakú Spondylus gyöngyökkel. A spondylusos temetkezések aránya és a leletek temetőnkénti száma összefüggésben állhat az egykori késő neolitikus települések „Spondylus-útvonalhoz" való közelségével. A Mecsek előhegységében fekvő mórágyi, de még inkább a Szekszárdi-dombság előtti sík területen elhelyezkedő alsónyéki lengyeli lelőhely csak néhány kilóméterre fekszik a Dunától, tehát közel a kereskedelmi útvonalhoz, ugyanakkor Zengővárkony a Mecsek-hegység földrajzilag is zártabb területén található. Az ugyancsak recens eredetű, tehát távolsági kereskedelem révén megszerzett, Pinna nobilis kagylóból készült ékszerrel csak egyetlen egy zengővárkonyi sírban találkozunk, s a szintén recens Glycimiris kagylóékszer előfordulása is csak egyszer, egy györei szórvány (sírlelet) esetében bizonyított. A fosszilis eredetű dentalium ékszerek mindkét nagy temetőre, illetve a lengyeli sánc, Györe és Villánykövesd sírjaira egyaránt jellemzőek, fosszilis Ostreából faragott ékszerek bizonyítottan pedig két zengővárkonyi és egy mórágyi temetkezésben találhatók meg. Az adatok arra utalnak, hogy a fosszilis eredetű nyersanyagok kereskedelme nem lehetett annyira jelentős, mint a recenseké, hiszen a fosszilis kagylókat és csigákat a lelőhelyek közelében is megtalálhatták. 5. A DÉL-DUNÁNTÚLI LELETEK PÁRHUZAMAI 5.1. Leletek a lengyeli körben A már teljesen kifejlődött lengyeli kultúrával temetkezési szokásaiban is szoros rokonságot mutató Sopot II kultúra (Sopot-Bicske kultúra) kilenc ismert Bicske-galagonyási temetkezése közül háromban találkozunk kagylóékszerrel. Az 5. sírban eltemetett férfi leletei között 12 ostreagyöngyből összeállított nyaklánról tudósít F. Petres Éva (átm: 9-14 mm, vastagságuk: 3-8 mm), 218 és a 6. sír inf. 2 életkorú gyermekének is ugyanilyen, de 20 gyöngyszemből (átm: 8-10 mm, V: 2-6 mm) álló nyaklánca volt. 219 Az 1974/1. sír leletkörülményeit fentebb már említettük. A szentendrei nyújtott csontvázas 1. sírból egy 6 kagylógyöngyből álló nyakláncot ismerünk. 220 Vinkovci Sopot II-rétegéből egy szubkután átfúrású, kissé ovális alakú Spondylus korongot közöl S. Dimitrijevic, 221 s Spondylus leletek más Sopot II lelőhelyeken, így Eszéken (Osijek-Herrmanovo vinograd, Horvátország), valamint Bapska IB-II rétegeiből is előkerültek. 22 ' -is F PETRES i9 5 4i 23, 5. t. 19. 219 Uo., 23-24, 5. t. 20. 220 PATAY 1967, 10, 6. ábra 9-17, 19-20, 22-27, 29-30. 221 DIMITRIJEVIC 1968, 47., T. 20.7. 222 DIMITRIJEVIC 1968, 47; CHAPMAN 1981, fig. 105. 49
