Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csek Ernő: A tejszövetkezetek kedvezőtlen hatása a paraszgyermekek tejfogyasztásának alakulására. (Ifj. Leopold Lajos múlt század eleji szociológiai felmérésének tanulságai)

I. A tejtermelés-tejfeldolgozás fejlődése, a tej szövetkezeti mozgalom fellendülése

5 A tejtermelés, tejfeldolgozás XIX. század végi fellendülését elősegítő tényezőket három csoportra oszthatjuk, úgymint a mezőgazdaságon belüli szerkezetváltás, a technikai-infrastrukturális fejlődés, illetve a folyamatosan bővülő felvevőpiac kérdése. A XIX. század második felében hazánkban is nekilendülő iparosodás, urbanizáció következtében intenzíven növekvő városi lakosság - elsődlegesen Budapest - igénye az élelmiszerek terén jelentős keresletet generált. Ez párosult a gabonafélék 1870-es évekbeli értékesítési nehézségeivel, melynek következtében, egyfajta kitörési lehetőségként, a figyelem az 1880-as évekre a belterjes gazdálkodás, és azon belül a tejtermelés felé fordult.

6 Az 1880-as évek központi jellegű intézkedései, illetve egy-egy nagyobb gazdaság, valamint középbirtokosokból létrejött szövetkezet tevékenységét követően a tejtermelés fejlődésében az igazi áttörést az 1890-es évek közepével nekiinduló falusi tej szövetkezetek hozták el.

7 Ez utóbbit nagyban elősegítette az az üzemtechnológiai fejlődés, amely elsősorban a tejlefölöző gépek elterjedésének köszönhetően a századfordulóra egy-egy falusi szövetkezet számára is lehetővé tette a tej nagy mennyiségben történő, jellemzően vajjá, kisebb mennyiségben sajttá történő feldolgozását. Ez pedig a nagyobb fogyasztópiacoktól távolabbra eső területek (kis)termelői számára is biztosította - nem kis részben a vasúthálózat fejlődésének is köszönhetően - tejük folyamatos piacra jutását. A tejtermelés fejlődéséhez természetesen hozzájárult - pontosabban előfeltétele volt - az a fajtaváltás, ami ezekben az évtizedekben játszódott le szarvasmarha-tenyésztésünk terén. Ebben kitüntetett szerepet játszott a Tolna megyei Völgység, mely elsősorban a legkedveltebb magyar tejelő fajtáról, a „bonyhádiról" volt híres.

8 A kedvező földrajzi adottság, megfelelő munkakultúrával párosulva eredményezte, hogy Tolna megye a korabeli tejtermelésben az ország egyik központjává vált. Míg a nyugati megyék (Sopron, Mosón, Vas) elsődlegesen Bécs piacaira termeltek, addig Tolna megye a magyar főváros egyik legnagyobb volumenű ellátójává nőtte ki magát. Elmondható, hogy a nagy- és középbirtok rugalmasabb, intenzív tejtermelésre, tejfeldolgozásra relatíve korán ráálló üzemei mellett - amilyen többek közt az Apponyi uradalom lengyeli tejgazdasága, vagy Dőry Stefánia zombai (Dőrypatlan) sajtgyára volt - a megye a tej szövetkezeti hálózat fejlettsége szempontjából is élenjáró volt. E kis megye 1904-re az országos tej szövetkezeti mozgalom olyan paramétereiből részesedett 10 % körüli értékekkel, mint a tej szövetkezetek száma (országos adat: 597; megyei: 56), a szövetkezeti tagok száma (56556; 6386), vagy a termelt tej mennyisége (hektoliterben: 953364; 124792).

10 A tej szövetkezeti mozgalom ilyen szintű koncentráltságának ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a bevetőben jelzett jelenség nem kerülte el a szintén Tolna megyében, Szekszárdon élő ifj. Leopold Lajos figyelmét, akinek nevét a társadalomtudományok iránt érdeklődök leginkább A presztízs (1912) és a Színlelt kapitalizmus (1917) c. művei révén ismerhetik. II. Ifj. Leopold Lajos problémafelvetése Leopold előzetes diagnózisa szerint - az értékesítési szövetkezetek útján - a kezdetleges falusi háztartás terményeit „beszorítják a piaci forgalomba", s ezáltal megfosztják a paraszti háztartást a fontos, s eladdig rendszerint rendelkezésre álló táplálékoktól (a tej mellett tojás, baromfi). A tej szövetkezetek nemzetgazdasági szempontból kétségtelen haszna ezen aspektusból negatív megítélés alá esik. Ugyanis azok 5 A témában született feldolgozások közül ld. VÖRÖS 1964.; VÖRÖS 1965.; KIRÁLY 1968.; Egykorú feldolgozások közül ld. KÖERFER-TOLNAY 1909. 6 Az állattenyésztés fejlesztése, belterjessé tétele érdekében az agrárkormányzat mellett az OMGE, valamint az 1880-as években az első tejgazdasági felügyelő, Egán Ede tett sokat. 7 így központ, állami segédlettel alakultak meg olyan fontos szövetkezetek, mint az első tejszövetkezet (szombathelyi, 1881), a Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezet (1883), az Országos Sajt-és Vajszövetkezet (1886), a juhtej feldolgozására létrehozott Hortobágyi Sajtkészítő Szövetkezet (1883), vagy pl. az 1894-ben létrehozott Országos Vaj-és Sajtkiviteli Rt. 8 Részletesebben ld. KIRÁLY 1965. 9 A szövetkezeti tejre települtek olyan országos jelentőségű üzemek, mint a dombóvári vajtermelő központ, illetve a bonyhádi kazeingyár. Egyébiránt a megye tejtermelésének, tejfeldolgozó iparának korabeli története V. Kápolnás Máriának köszönhetően jól feldolgozott. KÁPOLNÁS, V. 1997.; KÁPOLNÁS, V. 1998.; KÁPOLNÁS, V. 2000. 10 Az adatok forrása: KIRÁLY 1968. 497.; KÁPOLNÁS, V. 1997. 46.; DÁNIEL 1906. 365. 384