Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd

vonatok lassúsági rekordját elvitatni. Egy emberöltő előtt Herczeg Ferenc 44 vicinálissal utazott Szekszárdra, hogy akkor itt lakó, bájos anyját meglátogassa. Nem csoda, hogy a költő elvesztette türelmét a csigavonaton. De a költő könnyen segít magán: szavakba önti búbánatát. így Herczeg visszatérte után pompás szatírát írt és Szekszárd lassúsági rekordjának maradandó hírnevet szerzett. Karcolatában egy gyermek beszáll a Sárbogárd-szekszárdi vicinálisba. Felnő, megnősül, gyermekei születnek és Szekszárdon mint nagyapa száll ki a vonatból. Egy csipet költői túlzás lehetett ugyan mégis a dologban. Vagy talán annak az előérzete, hogy Szekszárd más iramra is képes. Különben is régóta nevezhet már Szekszárd egy óceánátszelő rekordert a magáénak. Csakhogy nem a Sanyi előkelően szűkszavú fajtájából. A kiszolgált dicső katona volt az, kit a szekszárdi Garay „Az obsitos"ban megörökített. Joannes Háry, a bucsúleveles katona, aki a szekszárdi borpincékben avval dicsekedett, hogy „...a világ végénél lábát lelógatá", valóban Szekszárdon élt, nagy ívó és még nagyobb lódító volt. A szekszárdi Munchausen tréfás verseit gyermekkorunkban mindnyájan előszeretettel szavaltuk, nemzedékek gyönyörködtek bennük és bizonyára Sanyi is szavalhatta az iskolában... Fúrhatta az oldalát, hogy egy kiszolgált katona így nagyzolt. Mikor még hozzá szekszárdi is volt. Hogy egy szekszárdi annyit beszéljen és hogy mindez elejétől végéig füllentés... Sanyi beleül óceánjáró gépébe, hogy navigáljon. Es a szűkszavú, szerény Magyar Sanyi lonnes Háry kérkedését valósággá változtató: és a világ végénél lábát lelógatá. Herczeg Ferenc (1863-1954) író, lapszerkesztő, a két világháború közötti korszak írófejedelme. 376