Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd
termelésük jelentős mértékben növelhető, sőt megyebeli feldolgozásukra is megvannak az ipartelepítő tényezők. Mint látható, konkrét javaslatai csak az élelmiszeripar és a könnyűipar területére terjedtek ki. Ez természetes, mert ugyan hiába rendelkezett a megye jelentős mennyiségű kőszénnel, annak Nagymányok környéki bányászata a kialakuló mecseki iparvidékkel alkotott szerves egységet. A következő tanulmányában, a Tolna- és Baranyamegyék nagyiparának feltételeiről 98 címmel azonban már Baranya megyével egybevéve vizsgálta Tolna megye gazdasági lehetőségeit. A Gyáriparosok Országos Szövetségének 1907. szeptember 23-i pécsi gyűlésén tartott előadásában, Baranya és Tolna megyék gyáriparának feltételiről szólva, konkrétabban vette górcső alá az iparosítás helyi feltételrendszerét. Leopold ennek során a térség, és azon belül is főként Tolna megye gyengébb, de legalábbis elégtelen iparosodottságának okát mindenekelőtt a szubjektív, azaz emberi tényezőkben látta. Amint kissé dramatizáltán, ugyanakkor szemléletesen írta: „A hatszázezer ember között, aki Tolna-Baranyában él és küzködik, merem mondani, aránytalanul sok a fáradt ember. Vannak a szervezetnek élettanilag determinált fogyasztási szükségletei, amelyek nélkül el nem lehet. Ez elsőrendű szükségletek csődje itt csak elvétve likvidálódik osztály ellenállásban vagy magasabb ritmusú termelési módban. Embereink belefáradtak a meddő küzdelembe. Hamisnak bizonyítják B. Shaw tanítását: teremtsetek új szükségleteket, a régiek majd gondoskodnak magukról. Nálok új szükségletek szomorkodnak anélkül, hogy a régiek gondoskodnának magukról." m) Az előadás hallgatóságának összetétele, az ország vezető gyáriparosainak jelenléte a következő felhívásra ösztönzi, melynek megfogalmazásában közel 400 évvel korábbi mohácsi csatával von párhuzamot: „Látják-e, uraim, ma is Ázsia készülődését: az ázsiai életigények, az ázsiai lomhaság, az improduktivitás - Hannibal ante portas - itt állanak hegyeink alján. Mint a régi királyunk 400 évvel ezelőtt, úgy tekingetünk mi is hátrafelé, hátha várva-várt segítő csapatok idejében jönnének. Önöket várjuk gyáriparos uraim, nem kérve jótékony akcióikat, nem állami kegyelemkenyeret, mi értékeket adunk értékekért, és várjuk az Önök nagy intelligenciáját, az Önök europerségét, tanácsaikat, ahol kell, alapításaikat, ahol lehet. " Leopold tanulmányának első felében az objektív adottságokat, azaz természeti és társadalmi környezet adta lehetőségeket vette sorba. Baranya-Pécs, illetve Tolna megye iparfejlesztési lehetőségeit elkülönítve utóbbinál a mezőgazdasági nyerstermékek feldolgozására helyezve a hangsúlyt -, a víz, a szén előfordulása és szerepe, a közlekedés, a tőke, iletve a munkaerő szempontjából vizsgálta a térség adottságait. Ezeket összességében kielégítőnek, a Dunántúl többi részével összemérve megfelelőnek találta: „Minden hiányosság és a jövőre utaló fejlődési lehetőség mellett is nagyiparunk objektív feltételeit kielégítőnek mondhatjuk. A nyersanyag, fa, víz, szén közelsége, a forgalmi javulás, a kielégítő tőkeviszonyok és a számbelileg még tűrhető népsűrűség látszólag biztosítanák népünk jólétét, emelkedését, dús gyarapodását. ".'° 2 Ehhez képest Baranya és Tolna megyék falvai három fajtáját is mutatják a pusztulásnak, a „csöndes kihalásnak": az egykezes, a kevéssel beérés világa, valamint a kivándorlás. Míg az előbbi a református falvakra, különösen az Ormánság és a Sárköz területére volt a jellemző 103 , a szerény életigényeket Felső-Tolnában konstatálta. Az objektív feltételek és az emberi tényezők egy szintre hozásához a következőket tartotta szükségesnek: tudatosságot hozni a birtokpolitikába, a munkaökonómiába, valamint a szükségletekbe. Hiszen Leopold a Eredetileg megjelent három részben a Tolnavármegyében: 1907. szeptember 29.1-2., október 6. 1-3.; A tanulmány 1907-ben Pécsen egy kis könyvben önállóan is megjelent. „Nagyiparunk objektív és szubjektív feltételeiről fogunk szólni a szerint, amint e feltételek túlnyomó mértékben emberi akarástól függetlenek, avagy túlnyomó mértékben attól függenek. " Tolnavármegye 1907. szeptember 29. 1. 10 Tolnavármegye 1907. szeptember 29. 2. " Tolnavármegye 1907. október 6. 3.; „Rutének, csángók nem vagyunk, akciókat, kirendeltségeket nem kérünk, nagy régóta dolgozunk itt, termelünk és termeltünk. Van pécsi gyár, amelyben 200 éve dolgoznak s ahol még negyven év előtt csónakon járt apánk az öreg nádasokban, ott ma gőzekével szántok és aratógéppel aratok. A magunk kenyerén éltünk, alkalmazkodva az időkhöz, dolgozva szakadatlan, mi hatszázezren. Eddig volt. Kifáradtunk. Nem bírjuk tovább. " - írta. Tolnavármegye 1907. szeptember 29. 2. 12 Tolnavármegye 1907. szeptember 29. 2. 1 Ifj. Leopold Lajos az Ormánság kapcsán Buday Dezső kutatásainak eredményeiből is idézett, amelyhez közlés útján jutott hozzá. A Baranya megyei árvaszéki ülnök munkája - melynek megírására és kutatására a vármegyei egykebizottságtól kapta a felkérést -, csak két évvel később, 1909-ben látott napvilágot (Az egyke Baranya vármegyében. Budapest, 1909. illetve Az egyke. Megjelent a Huszadik Században). Buday munkája nemcsak az Omránság tekintetében, hanem az országos egykekutatás tekintetében is úttörő volt. Nem mellesleg Andorka Rudolf Buday munkáit a korabeli társadalomtudományi világirodalom legjobbjai közé sorolta. ANDORKA 2001. 14-16. 363
