Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd
IV. Szekszárd és Tolna vármegye ifj. Leopold Lajos munkásságában Ifj. Leopold Lajos szélesebb értelemben vett szociológiai, agrárszociológia munkássága során, miképp később agrárgazdaság-tani tárgyú írásaiban is gyakran támaszkodott szűkebb pátriájában (Szekszárd, Tolna megye) szerzett tapasztaltaira. Erre egyik példa e kötetben külön tanulmányban részletesen ismertetett, a parasztgyermekek tejfogyasztásáról született 1905-ös munkája, mely ugyan országos kiterjedésű forrásfelhasználással, de súlyozottan Tolna megyei adatfelhasználással készült. 88 Egy másik tanulmányában, Az aratógép szociológiája-ban, dr. Kramolin Gyula orvosnak köszönhetően szintén szekszárdi adatsorokra támaszkodhatott. Szinte ezekkel egyidőben született három másik munkája is, amelyek kifejezetten Tolna megyével, Tolna megye fejlődését érintő kérdésekkel foglalkoztak. Sőt e munkák közt egyfajta belső kohézió is kitapintható, nemcsak annyiban, hogy mindhárom írás Tolna megye modernizációjának esélyeit keresi, hanem azért is, mert a Leopold által kitüntetett helyen kezelt iparosítás, gyáripar-telepítés feltételrendszerének kifejtésében e cikkek egymásra épülnek. Míg a Gyárak nélkül. Egy pusztuló vármegye emlékirataiból c. tanulmányában (1907) kiindulásképpen a tragikus tolnai demográfiai helyzet okait, és orvoslásának lehetőségeit keresi és véli megtalálni a gyáripar-telepítésben, addig a szintén 1907-ben megjelent Tolna- és Baranyavármegyék nagyiparainak feltételeiről c. írásában már a gyáripar telepítésének feltételrendszerét vette sorba, melynek során különösen annak szubjektív, azaz emberi vonatkozásaira tért ki. A végül 1910-ben napvilágot látott A senki Dunája-bán pedig az iparfejlesztés - de mellette a kereskedelem, mezőgazdaság bővülésének - egyik meghatározó összetevőjét, a közlekedést tárgyalta, a megye életében meghatározó folyami út, a Duna lehetőségei kapcsán. Ifj. Leopold Lajosnak sorban első írása, a Gyárak nélkül. Egy pusztuló vármegye emlékirataiból 90 , az 1907. évi első negyedév drámai demográfiai adatainak hatására, ösztönzése által született. Ugyanis 1907 első négy hónapjában már ugyanannyian hagyták el Tolna megyét, mint az előző év egészében, 3600-an. S ha ehhez hozzászámoljuk, hogy 1905-ben még csak 1600 volt az elvándorlók száma, erősen ívelő növekedési görbe képe kezd kibontakozni. 91 E tény, illetve a megye népességének hosszabb ideje mutatkozó stagnálása, csökkenése sarkalta írásra, hiszen a megyében 1890-1900 között például akkor stagnált a népesség száma, mikor az ország lélekszámában 10 %-os növekedés történt. Tanulmánya első felében a statisztikai adatok részletesebb elemzése során jut arra a következtetésre, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a szőlők pusztulása, a filoxéravész az okozója a megye népességének alakulásában beállt kedvezőtlen fordulatnak. A népesség foglalkozási ágak szerinti megoszlásából ugyanis kiderül, hogy 1890-1900 közt az őstermelők (mezőgazdasággal foglalkozók) számánál jóval nagyobb arányban - 7 %-al - csökkent a kenyerüket iparban keresők száma. 92 (Ez utóbbi Tolna mellett csak Fogaras megyében csökkent!) További kedvezőtlen folyamat, hogy míg országos szinten az önállóak és a segédszemélyzet arányában - a gyáripar terjedése következtében - utóbbiak felé történt jelentős elmozdulás, Tolna megyében ez gyakorlatilag változatlan. Leopold diagnózisa egyértelmű: „Tolnavármegyében a nagyipari koncentrációnak csak árnyoldala jelentkezett: a tolnamegyei kisipar ugyan tönkrement, de a megfelelő koncentráció határainkon túl játszódott le. Pusztulás történt itt, nem változás. Megsemmisülés, nem eltolódás. Kisiparunk romjain nem épültek gyárak. ". Igazi gyárként Leopold csak kettőt tud megnevezni a megyéből: a tolnai állami selyemfonodát, illetve a Fried-féle bőrgyárat Simontornyáról. Ezen elszomorító, dunántúli összevetésben is lemaradást tükröző állapot kapcsán írta: „Midőn a nyugati országok kapitalisztikusan dolgoznak, mi - befogadott nyugati életigényeinkkel, európai államrendünkkel és bürökráciánkkal, mint ama nagy kultúrközönség egyenrangú tagjai - nem értékesíthetünk prekapitalisztikusan. Ha gyarmatmódjára értékesítünk, tönkremegyünk az éles, hideg verseny folyamán. Eletünk színvonala további süllyedést fog mutatni, mint mindazoké, akik nem értették meg az idők ,. „94 szavat. Id. Csekő Ernő: A tej szövetkezetek kedvezőtlen hatása a parasztgyermekek tejfogyasztásának alakulására (Ifj. Leopold Lajos múlt század eleji szociológiai felmérésnek tanulságai).; A tej szövetkezeteknek a parasztgyermekek tejfogyasztására gyakorolt hatására szintén egy helybeli, Tolna megye tanfelügyelője, Tihanyi Domokos hívta fel Leopold figyelmét. 89 LEOPOLD, IFJ. 1906. 105-107. 90 Eredetileg megjelent három részben a Tolnavármegyében: 1907. május 5. 1-2., május 12. 1-2., május 19. 1-2.; A tanulmány 1907ben Szekszárdon egy kis könyvben is megjelent. 91 Tolnavármegye 1907. május 19. 1. 92 Tolnavármegye 1907. május 5. 1-2. 93 Tolnavármegye 1907. május 5. 2. 94 Tolnavármegye 1907. május 19. 2. 361
