Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon

gyöngy helyezkedik el. A többi gyöngy korong alakú, egyik szélük felé elvékonyodó, legnagyobb vatsgaságuk 4,3-8,1 mm, átmérőjük pedig 10,0-12,0 mm között váltakozik. Leltári szám: 17.74.1937. „ Voltaképpen 16 db centiméteres sugarú, gyűrűalakúra vágott Spondylus gaederopus héjról van szó, ebből 3 db rúd alakúra, 1 db korongalakúra csiszolt fosszilis, valószínűleg miocén Ostrea héj, 1 db pedig átkristályosodott kagylógyöngy". Megemlít egy „Pinna nobilis héjat is, mely erősen töredékes (4 darabra törve) csiszolatlan felszínnel, fúrva. A neolitikumban recens lehetett, a Földközi-tengerben elterjedt" (28. kép). 3.8.3. 6b. sírcsoport Itt tíz sír ugyanennyi temetkezést tartalmazott, ezek közül kettőt (16,6%) láttak el kagylóékszerrel. 76. sír: „Az áll tövében márványgyöngyök. Vékony, lapos, korong alakú darabok".

169 11 db. kisméretű, fehérszínű, kopott felületű, vékony és korong alakú Spondylus gyöngy tartozik a lelethez. Legnagyobb vastagságuk 1,4 mm és 2,6 mm között váltakozik, átmérőjük pedig 6,1 mm és 7,8 mm közötti. Ltsz.: 13.91.1937. A természettudományos meghatározás szerint „7 db Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból gyűrűszerűén lecsiszolt kagyló gyöngyről van szó, felületük teljes mértékben lecsiszolt, élükön egyidejű bevágásokkal, a felszínükön pedig posztgenetikus, karbonát kiválásokkal. A neolitikumban recensek voltak, Földközi-tengeri, valószínűleg az Egeikumi eredettel" (29. kép). 29. kép: Zengővárkony 6b, 76. sír. Spondylus gyöngyök. 77. sír: „A medence alján márvány gyöngy füzér fut körül" Dombay szerint.

170 Ma 13 db. korong alakú, középen szélesen átfúrt, kisméretű gyöngy tartozik a fűzérhez, színük fehér, barna elszíneződéssel. Legnagyobb vastagságuk 1,8 mm és 6,3 mm, legnagyobb átmérőjük pedig 7,1 mm és 10,2 mm között váltakozik. Ltsz.: 17.99.1937. Palaeontológiai meghatározásuk a következő: „2 db Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból gyűrűszerűén lecsiszolt kagylógyöngy, felülete teljes mértékben lecsiszolt, élein egyidejű bevágások, a felszínén pedig posztgenetikus, karbonát kiválások találhatók, a neolitikumban recens volt, Földközi-tengeri, valószínűleg az Egeikumból származott; 11 db Spondylus gaederopus (Linnaeus, 1758) héjból gyűrűszerűén lecsiszolt kagylógyöngy, felülete teljes mértékben lecsiszolt, élein egyidejű bevágások, a felszínén pedig posztgenetikus, karbonát kiválások találhatók" (30. kép). 3.8.4. 6c. sírcsoport A sírcsoport 51 halottja közül négyet (7,8%) temettek el kagylóékszereivel együtt. 180. sír: Közepesen hosszú, henger alakú, „fosszilis Ostrea padból készített kagylógyöngy" a gerincoszlop mögött. Színe fehér, helyenként kissé megbarnult. Egyik oldalán szépen lecsiszolt, a másikon kopott felületű. H: 15,0 mm, átm.: 12,7x12,0 mm, Ltsz.: 11.79.1938

171 (31a-b. kép). Uo., 28, Taf. 19. 20-26. Uo., 29, Taf. 19,27-39. DOMBAY 1960, 107, Taf. 53. 34