Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd

Hamburger Klára és Vadas Ferenc által Babitsról, Lisztről és Mészöly Miklósról írt munkákat, majdnem egytucatnyi azok száma, akikről már terjedelmesebb mű született. Mindezekhez képest Leopold háttérbeszorulását, Szekszárdon töltött évtizedei feldolgozásának késését véleményem szerint a kedvezőtlen forrásadottságok is hátráltatták. Egyrészről nem áll rendelkezésre akár az életében, vagy halála után született olyan életrajzi munka, mint pl. Wosinsky Mór esetében Haugh Béla által 1909-ben írt életrajz, másrészről vele kapcsolatban nem maradt fenn egy szervesen összetartozó irathagyaték, ami vele, vagy családjával kapcsolatos volna. így ifj. Leopold Lajos életének feldolgozása, a család történetének kutatása aprólékos, módfelett időigényes munkát igényel, amely során a kutatónak minden számba jöhető forrást többszörösen illik megbecsülnie.

9 Azonban Leopold viszonylagos helyi ismeretlenségére további magyarázatokat is találhatunk. Ezek közé sorolható az is, hogy egyszerűen nincs benne a szekszárdiak élő, mindennapi emlékezetében. Régi családok idős, vagy idősödő tagjai sem ismerik, nem emlékeznek rá. Mindez annak ellenére, hogy - több más, máitanulmány, kötet erejéig megörökített személlyel szemben - negyven éves koráig Szekszárdon lakott, részt vett a város közéletében, igaz nejével és családjával viszonylagos visszavonultságban élt. A hétköznapi emlékezetből való kiesésében minden bizonnyal szerepet játszik még az is, hogy családjával annak a helyi zsidó közösségnek volt a tagja, amely a II. világháború idején, a holocaust eredményeképp gyakorlatilag megsemmisült. így a személyesebb emlékezetet ápolni hivatott közeg elmúlt évtizedekbeli hiánya is hátráltathatta Leopold és életműve emlékének ébren tartását. 2. kép: Az elfelejtett társadalomtudós, író egyik főműve, A presztízs 1987-es kiadásának borítója. Ha Leopold életművét egyes társadalomtudományok részéről, egyelőre mélyebb ismeret és szélesebb körű elismerés is jellemzi, mint ami helyben kitapintható, elmondható, hogy személyének más Szilágyi Miklós írásai a néprajztudós és múzeumigazgató Kovách Aladárról, valamint a szekszárdi gyökerű történész, Holub Józsefről írt tanulmány Nagy Janka Teodóra tollából, és akkor ne felejtkezünk el Hadnagy Albert fölevéltárnokról összeállított könyvről sem. TÖTTŐS 1997., TÖTTŐS 2003., SZILÁGYI 1988., SZAKÁLY 1989., RÚZSA 2005., GAÁL 2005., BALÁZS KOVÁCS 2003., SZILÁGYI 2003., NAGY 2006., DOBOS 1991. 9 A forráslehetőségekről, a kutatás nehézségeiről részletesebben ld. CSEKŐ 2006b. 450-452. 343