Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Frajlány megy a depó körül Tódor Sanyi annak örül, Ihaj bunda, csuhaj bunda, Mégis bunda a bunda. Kezében van a bundája, Jaj de jó lesz annak ára, Ihaj bunda, csuhaj bunda Mégis bunda a bunda. Álljon Frajlány meg egy szóra, A bundára kell-e bunda. Ihaj bunda, csuhaj bunda, Mégis bunda a bunda. A bundára kell a bunda Sanyikának reng a fara. Ihaj bunda, csuhaj bunda, Mégis bunda a bunda. A bundának jó volt ára Megy a Frajlány a bundában Ihaj bunda, csuhaj bunda Mégis bunda a bunda. így hát Tódor a bundáját Egy bundára bundázta Ihaj bunda, csuhaj bunda, Mégis bunda a bunda. Nekem is integet a Frajlány, úgy látszik még egy bundára lenne szüksége. Nem törődve vele, sietek tovább, mintha az egyik sátor mögül zene hangjai szűrődnének. Ott a plafon-platzosok vannak. Nagy szakértelemmel értik a szögelést, fűrészelést. Most is komoly munkában vannak. Puskás éppen táncot lejt. Román táncot, Ivanyik úr zenéjére. Gitz Tivadar kalapáccsal adja a ritmust, Szakács Miklós fürésszel a kontrát hozzá. Fergeteges a tánc. Szép számú közönség tombol, Puskás meg újráz. Most veszem csak észre, hogy Nyikolaj Jancsi (ő is román) egész idő alatt egy óriási szálfát tart a vállán. Megkérdem tőle: - Mit akar azzal a nagy durunggal? - Trenírozok kérem! Hangzik a felelet, és elmondja tovább, ha hazamennek cirkuszt nyitnak. 0 lesz a birkózó és súlyemelő. Puskás táncgörl, Gitz a tolmács és konferansz, Szakács a szőke tündér, Szabó a pénztáros és bohóc. - Romániában perfektül játszunk, Magyarországon meg majd csak eldadogunk valamit kérem! - mondja csillogó szemmel. Egy-két könnyet is ejt (közben a gerendát is leejti). - Bárcsak már holnap lenne! Tervükhöz sok szerencsét és sikert kívánok és továbbállok. Egy másik üres platzon még érdekesebb dolog történik. Mintha valamit játszanának. Majd meglátom. Munkásszázadunk két öreg veteránja Zsófi Lajos és Szűcs Imre bácsi Tetétlenrol kerültek ide jó messze. Mindketten túl vannak már a hatvanon. Mindig egymást ugratják. Nézze csak meg ezt a jó kis színdarabot noszogat Csajhos Szűcs úr! (így becézgeti Zsófi bácsi.) Csorba Bálint ráver egy felfüggesztett rohamsisakra és kezdődik az előadás. 327